Mi Európa és a nyugati világ terve orosz győzelem esetére? Örök harag
A morál felsőbbrendűségének egyik kellemetlen következménye, hogy a moralisták nem készítenek terveket morál nélküli események bekövetkezésének esetére. Nyilván a világmindenség alapvető rendje elleni illiberális bűncselekményről van szó, de talán nem lényegtelen elgondolkozni azon, hogy mi lesz akkor, ha az oroszok győznek. A háborúnak a fegyvereken túl van szociológiája és pszichológiája is. Amerika hite szerint proxyháborút visel, az oroszok meg úgy tudják, hogy éppen egy kis honvédő háborúban vannak és éppen „felszabadítanak”. Nézzük meg, ebben a kontextusban mit remélhetünk!
Lehet azon tűnődni, hogy ki mit tekint majd győzelemnek, de jelen állás szerint az oroszok bizonyosan győznek katonailag. Pontosan azokat a területeket foglalják el, amelyeket akarják. Lassan haladnak, komoly veszteségeik vannak és lesznek, de jelen állás szerint mindenképpen győzni fognak. Sem a szankciók, sem a nyugati fegyverszállítások nem változtatnak ezen érdemben.
Nincs, és nem is lesz anyagcsata, abba az ukránok be sem tudnak szállni
A fronton jelenleg használt eszközeikből, különösen a csöves és a rakétás tüzérségi eszközökből rengeteg van nekik, és azokhoz második világháborús méretekben képesek lőszert gyártani. Az ukránok hiába kapnak jelentős mennyiségű nyugati fegyvert és lőszert, azoknak a frontra szállítása is problémás, és a katonáikat is ki kellene még képezni a használatukra. A légi fölény az oroszoké, még akkor is, ha sok kézi- és csapat-légelhárító fegyvere van az ukránoknak. Ha pedig nagyobb méretű ellentámadásokban gondolkodnak és tömegben, légi fölény nélkül, komoly gyalogsági támogatás nélkül vetnek be tömegesen páncélosokat – mint az oroszok a háború elején –, akár nyugatiakat is, az orosz páncéloselhárítás ugyanolyan hatékony lesz, mint az övék. Anyagcsata. Na, azt ki fogja megnyerni? Ez persze hipotetikus, hiszen az igazán modern és precíziós, tehát a cél eléréséhez, kiiktatásához kevesebb lőszert, rakétát igénylő eszközök használatához éves nagyságrendű kiképzés szükségeltetik. Ha pedig nyugati tanácsadók üzemeltetik ezeket a fegyvereket, a nyugati országok kormányainak is százas nagyságrendű „szakértői” veszteségeket kellene megmagyarázniuk, az egyéb politikai következményekről nem is beszélve. Mind az ukrán állam, mind az ukrán hadsereg nagyon meg fog gyengülni. Ukrajna keleti és déli része még inkább egy romhalmaz lesz, pedig már most is az, akárcsak az ukrán gazdaság.
Meddig tarthatnak ki az ukránok?
A háború elején bekövetkezett orosz kudarcok után az orosz harceljárásokat ismerő és harcászati képzettséggel rendelkező szakértők azonnal megmondták, mi következik. Hatalmas tüzérségi összpontosítás a fontos pontokon és lassú előrenyomulás a totális pusztítás után. Hiába a nyugati hírszerzési segítség, az ukránok hiába tudják meg röviddel előtte, honnan és mikor lőnek az oroszok, ma már a tűzcsapás után elpucol a tüzérség, az ukránoknak meg nincs annyi mobil tüzérségi eszközük, hogy a teljes zónát lefedjék, főleg, hogy az oroszok eleve a tüzérségi állásaikat és eszközeiket lövik. És az oroszok is szinte mindig tudják, hol van az ukrán tüzérség. Az ukrán védelem egyszerűen elkopik, és vagy visszavonul, vagy elpusztul. Az ukránoknak százezres nagyságrendű, jól felfegyverzett és jól kiképzett, motivált és komoly veszteségvállaló képességgel rendelkező erősítésre lenne szükségük ahhoz, hogy egyáltalán egy állóháborúban reménykedhessenek, de ebben az esetben az oroszok is feljebb csavarják majd a hangerőt, mert nekik még nagyon jelentős fegyver- és hadianyag-tartalékaik vannak, és bizonyosan sokkal több kiképzett embert tudnak mozgósítani, mint az ukránok. Ma két lehetséges katonai végkifejlet van: egyrészt a további lassú orosz előrenyomulás, a másik pedig egy gyors ukrán összeomlás. Az előbbi idődimenziója talán néhány hónap, az utóbbié az is lehet, hogy csak néhány hét.
Van-e értelme hatalmon tartani Zelenszkijt?
Az amerikaiak láthatóan még hatalmon akarják tartani Zelenszkijt, illetve Nyugat-Ukrajnát nyilván megpróbálják megtartani. Utóbbi sikerülni is fog, hiszen nagy valószínűséggel az egyelőre nem szerepel az orosz hadicélok között. Zelenszkij azonban elhasználódóban van külföldön és Ukrajnában egyformán, és nyilvánvalóan tárgyalóképtelen. Az ukránok azért tudják, hogy egy oroszbarát ukrán vezetés sokkal többet kap vissza majd az országukból, mint egy Zelenszkij-féle ostoba báb. Még egyszerűbben fogalmazva: az oroszok az ukránokkal akarnak majd tárgyalni, nem pedig az amerikaiakkal. Értelemszerűen az amerikaiak számára meg az a legfontosabb pozíció, hogy egy általuk irányított ukrán kormány legyen, amit legalább a maradék Ukrajna lakossága elfogad, hogy a proxyháborújuk működőképes maradjon. De az USA már nem sok mindent adhat az ukránoknak a nemzeti büszkeség illúzióján kívül. Az oroszok azonban adhatnak „békét”, biztonságot, orosz állampolgárságot, krími típusú újjáépítést, az orosz állam által féken tartott orosz oligarchákat a teljesen gátlástalan, amerikabarát sajátjaik helyett, vagy akár a külföldi tulajdonba került termőföldeket is repatriálhatják. Aki létező és működőképes Ukrajnát akar és abban persze vezető szerepet, annak Zelenszkij és az adminisztrációja tehertétel, ahogy az amerikai politikai célok feltétlen kiszolgálása is. Zelenszkijéknek az oroszok meg egyszerűen nem tehetnek gesztusokat.
Sosem bocsájtják meg az oroszoknak, hogy léteznek
Szóval, mi is a nyugat terve a vesztes Ukrajnával és a magát győztesnek érző Oroszországgal? Örök harag? Nyilvánvaló, hogy ebben az ügyben az USA és Európa érdeke homlokegyenest különböző. Pontosabban: egy normális emberek által vezetett USA érdeke is Oroszország európai integrációja lenne. De az USA uralkodni akar, nem vezetni, és ezért mindenütt az oszd meg és uralkodj elvet követi. Sajnos ebből is az következik, hogy jelenleg semmiféle terve nincs a Nyugatnak az orosz győzelem esetére az új hidegháborún kívül. Pontosabban: az következik, hogy az oroszok páriák maradnak a Nyugat szemében, és továbbra is távolról kiabálunk nekik mindenféle nagyon dühös erkölcsi ítéleteket. Az értelmetlen szankciók maradnak, az összes veszélyes világpolitikai következményükkel együtt. És persze az is nagy kérdés, milyen negatív gazdasági következményeket lehet még „eladni” az EU lakosságának? Ahogy az sem mindegy, el lehet-e titkolni a nyugati közvélemény elől, hogy az oroszok végül is megerősödve kerülnek ki az ukrán kalandból?
Nem kínál kiutat a Nyugat jelenlegi álláspontja ebből a helyzetből
Jelenleg inkább úgy tűnik, hogy az oroszok már győztek, mert minden rajtuk múlik, azon, hogy ők mit hajlandók még feláldozni a katonai és politikai céljaikért. A Nyugat jelen pillanatban katonailag és politikailag semmit sem tehet ez ellen. Katonailag csak a totális háborúba torkolló NATO-beavatkozás a lehetőség, ami még a nyugati hülyéket is visszariasztja. A politikai megoldást pedig a Nyugat merev álláspontja teszi lehetetlenné. A Nyugat az utóbbi évtizedben nem volt hajlandó elfogadni egy semleges, de oroszbarát Ukrajnát. És tárgyalástechnikailag most meg nem hajlandó engedni a NATO-tag és EU-tag Ukrajna ötletéből. Akkor, amikor Ukrajna területi integritásának megvédéséhez sincs elég politikai és katonai elrettentő ereje, de az ukránok azért csak harcoljanak.
Oroszország nem fogja megváltoztatni az álláspontját, mert a saját hite szerint semmi olyat nem követel a Nyugattól, amit az ne adhatna meg neki könnyedén. Az Ukrajna területén élő emberek érdekei teljesen hidegen hagyják a szereplőket, legfeljebb az orosz nemzetiségűek remélhetik, hogy a saját anyaországuk határain belülre kerülve jobbra fordul a sorsuk. Az ukránok, és különösen az uralmuk alá kényszerített nemzetiségek sorsa sem fog jobbra fordulni. A magyarok el fognak tűnni Kárpátaljáról, mert például az őshonos magyarok megvédése sem szerepel soha a Nyugat prioritásai között.
Vezető kép: MTI/EPA/Makszim Sipenkov
