Mi történik a Fekete-tengeren?
Az elmúlt hetekben egyre több konfliktusközeli helyzet bontakozott ki a Fekete-tengeren Oroszország és egyes NATO tagállamok között. Az ok egyértelműen a nyugati hatalmak egyre agresszívebb Ukrajna-politikájára vezethető vissza, az események az elmúlt évtizedekhez képest meglepően agresszív képet festenek. A felek persze mindig tesztelik a másik haditechnikáját és persze a magukét is. Lássuk, mi is történik az orosz partok közelében, de úgy tűnik, a nyugati diplomácia gyorsan túltette magát az eseményeken..
Mióta az USA vezetése az ukrán energetikai lobbi kedvenc csinovnyikjának apjához került, a NATO egyre agresszívabb álláspontot vett fel Kijev oldalán az ukrán-orosz konfliktusban. Ennek egyik eleme lett a Fekete-tengerre meghirdetett közös hadgyakorlat is. Lett volna, ugyanis bár a médiában erről nem igazán esett szó, a hadgyakorlat nem valósult meg. Oroszország ugyanis még áprilisban bejelentette, hogy egy fél évre lezárja a Fekete-tenger térségét. Erre válaszul jött a bejelentés a NATO hadgyakorlatról. Törökország engedélyezte is a nyugati hatalmak behajózását, azonban Moszkva közbeszólt. A nyugati hadihajók megérkezése előtt ugyanis Oroszország bejelentette saját hadgyakorlatát a térségben. Ez a hadgyakorlat eszkalálódott aztán egyszer úgy, hogy a hadgyakorlat közvetlen térségébe érkező brit hadihajóra figyelmeztető lövéseket adtak le.
Nézzük, hogy logikusan hogyan is zajlana egy ilyen eset, ha a világ politikai berendezkedése valamivel logikusabb elveket követne: egy nagyhatalom megsérti egy másik felségterületét, figyelmeztető lövések dörrennek el, kialakul egy diplomáciai konfliktus, majd az adott országok vezetői megpróbálják megoldani a szituációt. Így történt a tizenkilencedik század "nagy játéka során", mikor az Angol Birodalom és Oroszország a Közel-Keletért versengett egymással, és lényegesen szerencsétlenebb következményekkel, de így zajlott ez az orosz-japán háború előtt is. Most nézzük mi történik hasonló helyzetben napjainkban:
Nagy Britannia nem fordult a diplomáciai eszközök felé, nem kérte számon a figyelmeztetést, sőt, azt sem tagadta, hogy megsértette az orosz vizeket, hanem azt tagadták le állami szinten, hogy rájuk nyitottak tüzet, hogy lőttek rájuk. Hétköznapi példával élve ez olyan, mintha a kocsmából kilépve, monoklival a szemünk alatt, azt mondanánk, hogy egész este otthon voltunk, de egyébként is a kocsma a barátunké, ott nem bánta minket senki. Azután is tagadták az incidenst, hogy Moszkvában bekérették a brit katonai attasét. Orosz szemszögből kissé másként kezelték a kérdést.
A brit haditengerészet rombolójának a Fekete-tengeren történt veszélyes műveletét illető szakmai értékelését hazánk védelmi minisztériuma már elvégezte. Szeretném hozzátenni, hogy ezt a nemzetközi joggal és az orosz jogszabályokkal ellentétes durva brit provokációnak minősítjük. Szeretném közölni, hogy a brit nagykövetet be fogjuk idézni hazánk külügyminisztériumába
– mondta Marija Zaharova, a brit attasé bekéretését követően. Tisztázzuk: Oroszországnak nem érdeke, hogy hamisan állítsa, a brit haditengerészet provokációt követett el. Ezzel Moszkva legfeljebb annyit érhetne el, hogy az ő reakciójukra hivatkozva fokozzák a NATO jelenlétét a térségben. A nyugati hatalmaknak éppen az volna előnyös, hogy az orosz reakcióra hivatkozva – kitartva amellett, hogy ukrán felségterületen voltak, hiszen ez a hivatalos narratíva – fokozzák a jelenlétüket a térségben.
Ehhez képest a reakciók meglehetősen furcsák. A két fél hozzáállását egy valami indokolhatná igazán: a brit hajó messzebbre ment mint tudjuk, az oroszok pedig keményebben csaptak oda, mint mondják. Ez azért hihetőbb forgatókönyv, mert amennyiben valóban súlyosabb összetűzésről van szó, mint ahogyan az a nyilvánosság elé került, akkor mind a két fél keményebb választ lenne kénytelen követelni, ami jelenleg senkinek sem érdeke. Erre utal Putyin Rosszija 1 tévécsatornának adott nyilatkozata is.
Még ha el is süllyesztettük volna ezt a hajót, akkor is nehezen tudnám elképzelni, hogy a harmadik világháború szélére kerültünk volna, mert azok, akik ezt csinálják, tudják, hogy nem tudnak győztesként kikerülni ebből a háborúból
– mondta az elnök az orosz állami tévécsatornának. Ez azt jelentené, hogy az angol fél azért próbálja eltussolni az ügyet, mert súlyosabb konfliktus esetén – például, ha a hadihajó megsérült a figyelmeztető támadás során – mindenki indokoltnak tartotta volna a válaszcsapást, ezt viszont igyekeztek elkerülni. Az oroszok válasza pedig azért volt olyan amilyen, mert így kellőképpen fenyegetően tudtak fellépni, anélkül, hogy fel kellene vállalniuk egy nyílt konfliktust.
Le kell szögezni, hogy a fentiek pusztán találgatások a nemzetközi reakciók alapján. Azonban azt mindenképpen meg kell jegyezzük, hogy nem ez volt az első eset, mikor világhatalmak vészesen közel kerültek egy-egy kisebb összecsapáshoz, pár évvel ezelőtt az Északi-tenger környékén mutogattak egymásra orosz és amerikai hadihajók, azonban ezeknek az eseteknek soha nem lett akkor visszhangja Moszkva részéről, mint a legutóbbinak. Úgy tűnik a "Medve" most egy kicsit bátrabban, bár még mindig visszafogottan mutogatja a karmait. Az elméletet – hangsúlyozom elméletet – tovább igazolja annak a holland hajónak az esete, amely az orosz harci gépek feltűnésére azonnal eliszkolt. Az angolokkal ellentétben nem várták meg a figyelmeztető lövéseket, ami pedig elvárható lett volna részükről, ha tartjuk magunkat ahhoz a narratívához, mely szerint a hadgyakorlat ukrán vizeken zajlott. Mindez persze csupán egy magyarázat, nem zárható ki az sem, hogy az angol közlemény valós, mi szerint nem került sor összetűzésre és az sem, hogy csupán tényleg figyelmeztető lövésekről volt szó. Ebben az esetben viszont a brit katonai attasé behívása orosz részről lett volna teljesen értelmetlen reakció.
Forrás: Rosszija 1, RBC.ua; Fotó: MTI
