Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egy interjúban elismerte, hogy Orbán Viktor folyamatosan keresi a tárgyalás lehetőségét, emellett pedig azt is bejelentette: készen áll rendezni a két ország közös dolgait. Miközben az ukrán diplomácia újabb pálfordulásaként az elnök már nem Ukrajna bomlasztóiként emlegette a kárpátaljai magyarokat, szárnyra kapott az a hír is, hogy a határ menti Beregszászon laktanyát telepítve lényegében újra megjelölné területeit a keleti és nyugati irányba is üvöltő ukrán medve. Vajon mit kér Zelenszkij a tárgyalások során a kárpátaljai magyarok jogbiztonságáért cserébe? Elismeri-e a nyugati sajtó, hogy Magyarország kisebbségvédelmi küzdelme nem az orosz érdekek képviselete? És vajon mit üzent a katonák határra telepítésével az ukrán diplomácia? A témával kapcsolatban Tóth Norbert nemzetközi jogászt kérdeztük.
Tegnap két, meglehetősen eltérő üzenetet hordozó hír is megjelent, amely az ukrán-magyar diplomáciai kapcsolatok jelen állását jellemzi. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke a Kossuth Rádióban beszélt arról, hogy ismét felmerült, hogy a határmenti Beregszászba ukrán laktanyát telepítenek, amely nemcsak a város életét bolydítaná fel, de elég radikális lépés a két ország viszonyának tekintetében is. Ugyanakkor Volodimir Zelenszkij ukrán elnök ugyenezen a napon, egy interjúban azt jelentette ki, hogy készen áll az Orbán Viktorral való találkozásra, hogy a két ország rendezze végre közös dolgait. A két hírrel kapcsolatban megkerestük Tóth Norbert nemzetközi jogászt, egyetemi docenst, akinek segítségével megpróbáltunk eligazodni a szövevényes ukrán-magyar kapcsolatokban, különös tekintettel arra, hogy miközben Ukrajna az Európai Unió és a NATO felé kacsingat, lábbal tiporja a magyar kisebbség amúgy is igen megnyirbált jogait. A csatlakozási folyamatokat eddig teljes mellszélességgel támogató Magyarország viszont diplomáciai ellenlépésként azóta is akadályozza a felsőbb szintű nemzetközi tárgyalásokat.
Tóth Norbert. Fotó: hirado.hu
Oligarchák, amcsik, választások
Portálunk elsőként arra kérdezett rá, hogy mivel Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter februári tárgyalásait követően már felmerült egy ukrán-magyar csúcstalálkozó lehetősége, volt-e valamilyen taktikai megfontolás amögött, hogy Zelenszkij eddig húzta az időt? Tóth Norbert szerint az ukrán belpolitikában nem feltétlenül a frontvonalban lévő politikusok a tényezők, hanem inkább a mögöttük álló tehetős nagyvállalkozók és érdekcsoportok. Hozzátette:
valószínűleg valamilyen oligarchák közötti küzdelem húzódik meg a háttérben elsősorban; jól látható, hogy a mostani Magyarországgal kapcsolatos lépés, vagy kezdeményezés időben egybeesik a Porosenko és Biden kétes kapcsolatát boncolgató botrány részleteinek kiteregetésével.
Úgy vélte, könnyen elképzelhető emellett az is, hogy az amerikai külpolitika nyomást gyakorolhatott az ukrán félre; az amerikai elnökválasztás időpontjának közeledtével amúgy is számítani lehet az Egyesült Államok külpolitikai tevékenységének fokozódásával. Ezen felül a koronavírus finoman szólva nem ideális ukrajnai kezelését is ellensúlyozni kell sikerek felmutatásával.
Zelenszkij helyzete nyilván nem könnyű, nagyon sok érdeknek kell egyszerre megfelelnie, ráadásul a Krím és Kelet-Ukrajna helyzete miatt felkorbácsolódott nacionalizmust és idegenellenességet nehéz csitítani egy, a struktúrába be nem ágyazódott politikusnak
– fogalmazott a szakértő, megjegyezve: létezik olyan közvélemény-kutatás, amely szerint a Nép Szolgája nevű párt népszerűsége 10 százalékpontot zuhant áprilisról májusra. Nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy idén önkormányzati választások lesznek Ukrajnában.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az új parlament tagjainak eskütételén. Fotó: MTI
Szeparatizmus-vád helyett újrafogalmazott valóság
Zelenszkij szerdán napvilágot látott üzenetével kapcsolatban megjegyeztük: az említett interjúban igen látványos a szemléletváltás, hiszen a kárpátaljai magyarság problémáit az ukrán nacionalista politikusok és a sajtó mindig a szeparatizmus vádjával igyekeztek takargatni. Most azonban az ukrán elnök a valóságot szinte újramagyarázva úgy fogalmazott: “sokak számára az ukrán nem anyanyelv, mint például a beregszásziaknak, de nekik is tudniuk kell az ukrán nyelvet. Magyarországgal évek óta nincs kapcsolatunk, és éppen a történelmi örökség és a nyelvi kérdés miatt blokkolják az EU- és a NATO-tagságunkat.” Tóth Norbert szerint egyértelmű, hogy Ukrajnának Oroszországgal van valódi vitája, konfliktusa, és ennek oka részben Oroszország geopolitikai helyzetértékelése. Oroszország puffer- és érdekzónaként tekint Ukrajnára egy esetleges Nyugat felől érkező csapás esetén. Ukrajna viszont emancipálódni szeretne és nem akar eszköz lenni egy hatalmi játszmában.
Amikor bírálatait nekünk címzi, akkor jórészt a “lányomnak szólok, hogy a menyem is értse” szólásnak megfelelően jár el
– vélte a szekértő. Hozzátette: a kárpátaljai magyarok “könnyű prédát jelentenek az ukrán nacionalizmusnak”, mivel kevesen, mintegy 150 ezren vannak, ráadásul elöregedett közösségként a korfájuk nagyon kedvezőtlen, és a munkaképes korúak közül eleve sokan külföldön dolgoznak. Tóth Norbert úgy vélte, segíti az ukrán törekvéseket az is, hogy a nemzeti kisebbségek problémájára “nem vevő” a Nyugat. Az Egyesült Államok eleve nehezen érti ezt a problémát, Nyugat-Európa pedig, amely a posztnemzeti törekvései miatt a nemzetek létjogosultságát is egyre inkább kétségbe vonja, a nemzeti kisebbségek problémáinak hangsúlyozásában a békétlenség és a nacionalizmus felszításának veszélyét látja. Ezeket a nyugati előítéleteket ráadásul a Krím oroszországi annexiója tovább erősítette, mivel Krím autonóm terület volt Ukrajnán belül, és mégsem sikerült az ország egységét megőrizni ezáltal.
Emiatt az autonómia emlegetésében, követelésében most a nyugati szövetségesek közül sokan bizonyára valóban a szeparatizmus előszobáját látják. A Krím 2014-es esete a magyar nemzetpolitika mozgásterét jelentősen korlátozta
– emelte ki Tóth Norbert.
Magyar gesztus Áder János köztársasági elnök részvétele Zelenszkij beiktatásán. Fotó: MTI
Az ukrán elnök beismerte: Magyarország mégsem orosz szócső
Megjegyeztük: Zelenszkij az interjúban azt is elismerte, hogy a magyar kormány és Orbán Viktor folyamatosan keresi a találkozó lehetőségét, ezzel lényegében bevallotta, hogy a konfliktus fenntartása az ukrán diplomácián múlt. Kérdésként feltettük: ezt vajon meghallja majd a nemzetközi sajtó, amely Ukrajna nemzetközi elszigetelése mögött orosz befolyást sejtetett, amelyet Magyaroszágon keresztül érvényesítettek? Tóth Norbert szerint a nemzetközi sajtó nem fogja értékelni. Mint kifejtette, a nemzetközi politikában – legalábbis a kommunikációs küzdelem szintjén – narratívák vannak, amelyek csak nagyon lassan képesek változni. Több szereplőnek (államoknak, civil szervezeteknek stb.) az volt az érdeke, hogy ebben az ügyben Magyarországot, mint az orosz külpolitika trójai falovát mutassák be a nagyközönségnek.
Hatásos eszköz ez, mivel ezzel villámgyorsan hitelteleníteni lehet egyébként legitim törekvéseket. Nem számítok érdemi változásra, legfeljebb a kritikák átmeneti mérséklődésére. A mesét (narratívát) ugyanis tovább kell szőni, ennek már csak ez a sorsa a nagypolitikában
– fogalmazott a szakértő.
Kárpátaljai magyar diákok. Fotó: MTI
Zelenszkij kérni fog valamit cserébe…
Felidéztük: Zelenszkij úgy fogalmazott az interjúban, hogy “azt szeretném, ha aláírnánk egy mindenre kiterjedő memorandumot: a biztonsági helyzetről, az egymás iránti tiszteletről, a történelem tiszteletben tartására vonatkozóan”. A kijelentésből úgy tűnik, az ukrán elnök egy komplex tárgyalás részeként tekint a kárpátaljai magyarok kérdésére, így felmerülhet a kérdés, hogy esetleg “kérni fog cserébe valamit”. Tóth Norbert elmondta: a két ország között létezik egy úgynevezett alapszerződés még 1991-ből, továbbá egy, a kisebbségek helyzetére vonatkozó nyilatkozat. Előbbi nemzetközi szerződés; bár kétségkívül nem a legpontosabbak, legjobbak a szabályai, de talán a helyzet normalizálásához az is elég volna, ha Ukrajna tartaná magát az alapszerződéshez.
Mindenesetre, ha a memorandum megerősíti és pontosítja az alapszerződés bizonyos szabályait (oktatási nyelv, katonaság állomásoztatása a határ közelében stb.), ez akár előrelépés is lehet
– vélte a szakértő. Ugyanakkor megjegyezte: Zelenszkij nagy valószínűséggel “kérni fog valamit”, valami olyasmit, amit az otthoni közvélemény számára sikerként adhat el.
Az utóbbi napokban, hetekben felfelé srófolták az árat, például a beregszászi laktanya lebegtetésével. Erre Magyarországnak figyelnie kell. Lehet, hogy azt fogja kérni, hogy a kárpátaljai magyarok örökre mondjanak le az autonómia követeléséről, erre viszont a magyar kormány csak azt tudja mondani, hogy ezt nem tudja megígérni, mert ebben a kérdésben nem ő, hanem a kárpátaljai magyarok döntenek
– vélte. Hozzátette: lehet, hogy az ukrán elnök a Krímmel kapcsolatban kér egy politikai nyilatkozatot Magyarországtól. Lehet, hogy az oktatási nyelv esetében kér majd valamit az alapszerződésre tekintettel, amely esetében “nagyon résen kell lenni”. Úgy vélte, azt el lehet ismerni magyar részről, hogy az állam nyelvét mindenkinek tudnia kell, de azt már nem, hogy mindenkinek ugyanazon a szinten. Például egy nem ukrán nemzetiségű ukrán állampolgárnak miért kellene C2-es (anyanyelvi) szinten beszélnie ukránul, ha bőven elég lehet a B2-es (középfok) szint a boldoguláshoz (kivéve, ha magas szintű állami hivatalt szeretne vállalni, de ez más kérdés). Esetleg kompromisszum lehet még az ukrán és a magyar nyelvek együttes védelme tekintetében, ha azokon a településeken, ahol a magyarok elérnek egy bizonyos százalékot, a magyar helyi/regionális hivatalos nyelv lehessen az ukrán állam jóváhagyásával, és így a két dolgot össze lehetne hangolni.
Fontos azt is megemlíteni, hogy mi voltunk a világon a negyedik ország, amely (Lengyelország, Kanada és Oroszország után) elismerte Ukrajna függetlenségét, amelyhez az akkori geopolitikai helyzetben kellett bátorság
– emelte ki.
Védőmaszkot viselő ukrán határőr a Csaphoz közeli Tisza közúti határátkelőn. Fotó: MTI
Ukrajna megjelölte határait
Arra is kitértünk, hogy szerdai sajtóhírek szerint ismét napirendre került és valószínűleg most megvalósul a beregszászi katonai állomás terve, amelyet tekinthetünk akár barátságtalan erőfitogtatásnak is. Tóth Norbert szerint ha ez megvalósulna,
Magyarországnak össze kellene hívatnia az Észak-atlanti Tanácsot az 1949. évi washingtoni szerződés 4. cikke alapján, mert ez veszélyeztethetné Magyarország biztonságát, területi integritását és politikai függetlenségét.
Hozzátette: érdekes továbbá az is, hogy bár a fegyveres konfliktus Ukrajna keleti részén van, mégis az állam nyugati határára telepítenének katonai erőt. Ráadásul ez felvetné a magyar-ukrán alapszerződés 4. cikk (4) bekezdésének sérelmét is, amely szerint “a szerződő Felek arra is kötelezettséget vállalnak, hogy visszafogottságot tanúsítsanak fegyveres erőiknek a közös határ körzetében történő elhelyezése és tevékenysége során, ügyelve arra, hogy a csapatok és a haditechnika elhelyezése és szállítása nem történhet titokban, e tevékenységnek célszerűnek, igazolhatónak kell lennie, és arról tájékoztatást kell adni. A fegyveres erők elhelyezésének és tevékenységének mindig szigorúan összhangban kell állnia e Szerződés céljaival és elveivel.” Felvetettük: további kérdés, hogy a magyar fél kapott-e erről tájékoztatást és ha igen, akkor az ukránok mivel indokolták a beregszászi laktanya létesítését. A szekértő úgy látta: mivel Ukrajnának attól nem kell tartania, hogy Magyarország megtámadja, nem valószínű, hogy tényleges védelmi célokat szolgálna egy ilyen laktanya.
Inkább tűnik területkijelölésnek és a kárpátaljai magyaroknak küldött erős kijevi üzenetnek egyszerre
– fogalmazott.
Vezetőkép: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS