Több mint tizenöt év telt el minden idők talán legjobb tornája óta. Kétezerben még támadtak a csapatok, ma már az altatás, a kivárás a cél. Portugália akkor is ott volt az elődöntőben: négy meccsét megnyerve, kilenc gólt szerezve jutott az elődöntőbe. Most öt döntetlennel. Az eredmény ugyanaz, de a látvány összehasonlíthatatlan. Az elmúlt világversenyeket végigszenvedve leírható: a válogatott-futball haldoklik. Talán még nem késő feltámasztani.
Az, hogy Portugália öt döntetlennel bemasírozott az elődöntőbe, valahol elszomorító. A portugál válogatott ezen a tornán defenzív, kivárásra, kontrákra alapuló futballt játszik, és az eredményességet tekintve sajnos Fernando Santos szövetségi kapitánynak igaza van. Az pedig felülír mindent. Tudják ki a csapat centere?
Nincsen.
Ennek ellenére a lengyelek vezetése után a feltétlenül fontos egyetlen gólt megszerezték, és azt is elbírták, hogy Cristiano Ronaldo Izland elleni formáját hozta – szórakoztató, hogy a M4 nézői így is megválasztották a meccs emberének –, kétszer is olyat tett, amit ritkán látni tőle: luftot rúgott.
Persze így is átválthatott hisztis primadonnából melldöngető atlétába.
Kétezres Eb: a futballcsoda!
Most menjünk vissza az időben. A 2000-es Európa-bajnokság volt az utolsó torna, amit az elejétől végéig élveztem. Nem tudom, mi történt, akkor és ott, de belga-holland Eb hihetetlenül magas színvonalú volt, tele felejthetetlen meccsekkel. Ott is bekerült az elődöntőbe a portugál csapat. Kicsit másképp…
Figoék végigvarázsolták a csoportmeccseket
A Luís Figo, Rui Costa-féle ’aranygeneráció’ (amely végül sohasem nyert felnőtt szinten) első csoportmeccsén kétgólos hátrányból fordított Anglia ellen (3–2), legyőzte a masszív Romániát (1–0), majd három góllal hazaküldte a történelme talán legmélyebb gödrében senyvedő Németországot. Sokan emlékezhetnek rá: Sérgio Conceição élete meccsét játszva szerzett mesterhármast (3–0). Végül kilenc ponttal, 7–2-es gólkülönbséggel jutottak tovább (Cristiano Ronaldóék egy sokkal könnyebb csoportból léptek tovább 3 ponttal…
De nem csak ez a csoport őrjítette meg a nézőket. Amíg a mostani Eb-n vitán felül a Portugália–Magyarország (3–3) volt eddig a legizgalmasabb meccs, addig 2000-ben csak Jugoszlávia lejátszott két őrültebb mérkőzést. Először 0–3-ről szereztek pontot a Zlatko Zahovic-féle szlovén együttes ellen (3–3), majd 3–1-ről kaptak ki a spanyoloktól. De hogyan? A Raúl-féle válogatott a hosszabbításban előbb egyenlített, majd Alfonso góljával a győzelmet is megszerezte!
Azon az Eb-n arról ment a vita, hogy ki játssza a legszebb futballt – most legfeljebb azon, játszik-e még egyetlen válogatott igazán ’szép’ futballt (azzal együtt, hogy a kifejezés nyilván értelmezés kérdése).
Hollandia, négy meccs 13 gól…
A házigazda hollandok 2000-ben egészen elképesztőek voltak. A Dennis Bergkamp, Patrick Kluivert csatársorral játszó válogatott a portugálokhoz hasonlóan tökéletesen teljesített a csoportkörben. Előbb legyőzték Csehországot (1–0), majd lelépték Dániát (3–0), végül 1–2- ről fordítva elkapták a világbajnoki címvédő franciákat is (3–2). Elképesztő? Igen, hát még az, ahogyan a negyeddöntőben a földbe döngölték a jugoszlávokat, szerencsétlen Szavo Milosevic hatgólos hátrányban szépített (6–1).
A portugál válogatott a törököket verte meg (2–0) a legjobb nyolc között, Olaszország a csoportmeccseken Angliát 3–2-re legyőző Romániát ejtette ki ugyanezzel az eredménnyel, a franciák pedig a spanyolok álmait törték össze (2–1). Jöhettek az elődöntők.
Hiába volt elájulva a közönség a hollandok és a portugálok attraktív, mai szemmel sajnos már hihetetlenül lendületesnek tűnő futballjától, végül mindkét válogatott kiesett. Figóékat Franciaország ejtette ki a hosszabbításban (a paradicsommadár Abel Xavier kezezését nehéz elfelejteni), Hollandia hasonlóan drámai mérkőzésén búcsúzott. Bergkamp már a 2. percben kapufát lőtt az olaszok ellen, s bár a minden idők egyik legjobb hátvédsorával (Paolo Maldini, Alessandro Nesta, Fabio Cannavaro, Gianluca Zambrotta) felálló olasz válogatottból a négyes legutolsó tagját – Zambrottát – kiállították, Hollandia így sem tudta megnyerni a mérkőzést.
Hiába jutottak két büntetőhöz a rendes játékidőben, előbb a csapatkapitány Frank de Boer hibázott, majd az élete formájában futballozó Kluivert lőtte kapufára saját tizenegyesét.
Természetesen a büntetőpárbaj okozta Hollandia vesztét, Francesco Toldo megbabonázta a hollandokat, Olaszország végül 3–1-re megnyerte az orosz rulettet.
A fináléra még mindig emlékszünk, a torna előtt kissé lekezelt, lesajnált olasz válogatott hiába jutott vezetéshez, Sylvain Wiltord a mérkőzés legvégén egyenlített, David Trezeguet pedig felejthetetlen bombával döntötte el a meccset a hosszabbításban.
S most térjünk vissza a portugálokhoz.
Portugália négy győzelem után jutott el a franciák elleni meccsig, s mivel a hosszabbításban maradt alul, a rendes játékidőket tekintve veretlenül búcsúzott, 10–4-es gólkülönbséggel. Hollandia szintén vereség nélkül, 13–3-as mutatóval esett ki.
Ezeket a csapatokat még tényleg lehetett sajnálni (a taktikájával saját magát kiejtő Horvátországot vagy a langyos spanyolokat most milyen nehéz…).
A kétezres Eb után minden megváltozott
A kétezres Eb volt a futball egyik Mohácsa. Azóta nem láttunk még egy ilyen, végig kiegyensúlyozott, szórakoztató, nyílt tornát. De hiába játszott lenyűgözően Portugália és Hollandia, végül széttörték az álmaikat.
A holland válogatott később játékstílust váltott: 2010-ben bejutott a világbajnoki döntőbe. Portugália a világ legjobb befejező csatárával unalmas, ásításra ingerlő futballt mutat. Ott van az elődöntőben. Ünnepeljenek a portugálok.
Mi viszont sirathatjuk a futballt. Kizsigerelt, agyonhajszolt játékosok. Óvatos, sakkjátszmákra hasonlító meccsek. Nem ezért kezdtünk játszani. Nem ezért mentünk ki a stadionokba. Nem ezért néztük meg apánkkal, nagyapánkkal az első meccseket.
Az elmúlt évtizedek tornáit elnézve valamin változtatni kellene. Tudjuk, hogy a pénz az úr, de ha ilyen lagymatagok lesznek az Európa-bajnokságok és világbajnokságok, akkor előbb-utóbb tömegek fognak elfordulni a futballtól. Teljes joggal.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS