Miért vádolhatják Gyárfást a Fenyő-gyilkossággal? Egy nyilvános magánháború titkai 1. – Az áruló barát és a Nap TV

Vezető kép: Horváth Péter Gyula

Idén is folytatódott, folytatódik Gyárfás Tamás pere, a tét komoly. A vád szerint Gyárfás felbujtóként vett részt az egykori médiamogul, Fenyő János meggyilkolásában. Az 1998-ban agyonlőtt Fenyő felemelkedéséről több cikkben írtunk, most azt járjuk körül, hogyan lettek riválisokból gyakorlatilag ellenségek a kilencvenes években. Bár kiderült, hogy 1994-ben egy jól értesült cikk szerint még közös tévéről is tárgyaltak, a viszony hamar elmérgesedett. Elsősorban azért, mert Fenyő megirigyelte Gyárfás Tamás Nap TV-jét és azzal „járó” politikai befolyást, kapcsolati hálót, üzleti hasznot. Ezért egyszerűen megpróbálta azt „lenyúlni” Gyárfástól, a terv első lépése sikerült: elcsábította Székely Ferencet, a Nap TV egyik alapítóját, akit Gyárfás a „legjobb barátjának” nevezett. Fenyő megpróbálta teljesen kiszorítani Gyárfást a Nap TV-ből, amit utóbbi csak nagy nehezen tudott „visszaszerezni”. Közben elveszítette az akkor már tévéelnök (!) Székelyt, amit saját elmondása szerint is alig-alig tudott megemészteni, „átállását” személyes árulásnak tartotta. Fenyő nem elégedett meg ennyivel: oknyomozó újságírókat állított Gyárfásra, akik meg is írták utóbbi áfacsalási ügyét, majd az atlantai úszóbotrányból csináltak óriási botrányt, ami után Gyárfás színleg lemondott az úszóelnökségről. Utóbbi tényleg sokat veszíthetett: egy interjúban azt mondta, hogy azért esett el a saját tévé lehetőségétől, mert külföldi partnerei visszaléptek a médiában látott „lejárató” cikkek hatására.

Továbbra is hatalmas médiavisszhangot kap Gyárfás Tamás pere, de ez teljesen érthető, a főszereplő ismert figura, a tét pedig nagyon komoly. A vád szerint Gyárfás felbujtóként vett részt az egykori médiamogul, Fenyő János meggyilkolásában. Kollégám megszólaltatta korábban a főügyészt, akinek meggyőződése, hogy Gyárfás bűnös. Nem a mi tisztünk dönteni, főleg ítélkezni, viszont megnézzük, mikor, hogyan mérgesedett el a Gyárfás és Fenyő közötti korábbi semleges viszony.

A titokzatos amerikai évek és a felemelkedés

Fenyő János csodálatos felemelkedését médiaátmentős sorozatunk jóval korábbi részeiben már megírtuk. Először azt, hogyan lépdelt felfelé Magyarországon egészen a botrányos szépségkirálynő-választásig. Aztán a következő cikkünkben azt, hogyan szerezhette meg a kezdő tőkét Amerikában, majd hogyan talált rá az „aranycsempész” Kovács Mihályra, akivel a Vico Rt.-hez vezető videokazetta-üzletbe is belekezdett. Harmadik írásunkban a haláláról írtunk és titokzatos „emberéről”, arról a Székely Herbertről, aki az elmúlt években is fegyverkereskedőként dolgozott.

Tény, hogy maga Fenyő a zömmel amerikai filmek jogait vitte a videós üzletbe, erősen vélelmezhető, hogy az ottani – Bodnár György révén is ismert – amerikai magyar maffia segítségével. Más információk mellett Tasnádi Péter is erre célzott tanúvallomásában. Az egyik verzió szerint ennek a bandának is elege lett Fenyőből, de a legvalószínűbb, amire a tanúvallomásokban és a híres Perczel Tamás-beszélgetésben is céloztak: sok mindenkinek elege lett belőle és állítólag a politika (itt nem lehet nem az akkor kormányzó MSZP–SZDSZ-kettősre gondolni) is „levette róla a kezét”.

Tény, hogy Fenyő tisztességtelen eszközökkel játszott. Már a videós üzletben is csalt – a magyar sajtóban is megjelentek azok a perek, kártérítési próbálkozások, amelyeket az amerikaiak indítottak –, a Vico olyan filmeket is forgalmazott, amelyekért nem fizetett. Az is biztos, hogy mindig nagyot álmodott, soha semmivel sem elégedett meg. A nyomtatott sajtót tekintve első nagy dobása a Nők Lapja megszerzése volt, később a Színes RTV, majd a Népszava következett. A következő lépés a saját tévé volt.

Napfényes napok, megnyert médiaháború

Ugorjunk előre az időben, egészen 1994-ig. Kulcsesztendő: Horn Gyuláék visszatértek a hatalomba. Arról, hogy ebben milyen szerepet játszott a média, éppen most megjelent könyvemben írtam. [S amely a kiadó oldalán, de a Librinél, a Bookline-nál és a Líránál is megrendelhető. Nagy örömömre a Bookline sikerlistáján ott van.]

Szóval 1994 és a „politikacsináló sajtó”. Említsük csak most ezzel kapcsolatban a Springer Budapest által felhabzsolt és onnantól végig „balra” húzó megyei napilapokat és azok összesen talán már milliós olvasótáborát [cikkünk itt]. Tény, hogy az MSZP sikeréből a népszerű és Magyarországon újítónak számító Nap TV is komoly részt vállalt. De említhetem a szinte észrevétlen agymosás fontos eszközét, a Szomszédokat is.

Mellékvágány, de fontos: ez a milliók által nézett sorozat folyamatosan az Antall-kormány és a rendszerváltó hatalom ellen ágált, az örökké panaszkodó kispolgárok nézőpontját képviselte (gondoljunk csak a részek végén következő sirámokra). Üzenete velősen összefoglalva: semmi sem változott, talán csak minden rosszabb lett. Továbbgondolva: akkor miért ne jöjjenek vissza azok, akik régebben vitték az országot?

A Horváth Ádám, Székely Ferenc kettős

Nem véletlen, hogy Hornék alatt éppen a Szomszédok rendezője, Horváth Ádám lett az MTV elnöke. Alelnöke pedig a Nap TV egyik atyja, Székely Ferenc. Közszolgálat és függetlenség a régi szép időkben.

Nem újítók, de megbízható, hálózati televíziósok mindketten – természetesen nem az esetleges beszervezettségüket értve ezalatt, hiszen utóbbira nincs bizonyíték –, rendszerszerű, hogy éppen két hasonló végrehajtót választott a hatalom.

Eddigre a végig egyoldalú, valójában már az elejétől eldőlt médiaháború gyakorlatilag véget ért, már csak a zömmel konzervatív, a korábbi években az Antall-kormány mellé álló társaság „eltakarítása” maradt hátra. A következő időszakban, addig soha nem látott „kegyetlenséggel” ez is megtörtént.

Gyárfás és Bodnár a Nap TV-ben

Székelyt és Horváthot nem véletlenül hoztuk fel.

Gyárfás Tamás, a Nap TV másik arca is elégedetten, boldogan várhatta ekkor a jövőt. Szépen felépítette magát 1994-re. Az amerikás-magyar maffiózó Bodnár György által felemelt egykori sportújságíró már 1989-ben belépett a Nap TV-be [erről itt írtunk]. Székely korábbi MOVI-s főnökére, Bokor László munkásőr-őrnagyra (a katonai titkosszolgálathoz bekötött „filmrendezőről” bővebben itt) ezután már nem volt szükség.

Főleg, hogy Bodnárnak és Gyárfásnak is akadtak ex-állambiztonsági kapcsolatai, az a Dégen István biztosan, aki a Bodnár-féle HDT felügyelőbizottságának tagja volt. Gyárfás ennek a HDT-nek volt az ügyvezetője, ezután került a Nap TV-be producernek, hogy kapcsolataival, ügyességével támogatókat szerezzen. Maga Dégen István igazi jolly joker volt: 1990 előtt szigorúan titkos tisztként szolgálta a rezsimet (például a Malévnál bevetve), később a szintén MSZP-hálózati érdekeltségbe tartozó Hungexpónál játszott fontos szerepet [lásd ezt a cikket].

A nemzetközileg is elismert sportújságíró legendája

Érdekes, amit a rádiós Vándor Ágnes írt a kezdetekről. Bár írása Gyárfás irányában elfogult – tágabban ugyanahhoz a belsős rádiós, tévés körhöz tartozott, amely zavartalanul átmentette magát –, jól összefoglalta ezt az időszakot. „Mikor 1984-ben Los Angelesben Bodnár Györggyel találkozott, Gyárfás nemzetközileg is elismert sportújságíró volt” – kezdte írását egy amúgy jókora tódítással. Gyárfás semmiképpen nem volt, nem is lehetett az.

A valóságban a kétségtelenül nagy munkabírású, nárcisztikus és törtető riporter [ugyanezek a jelzők vajon nem voltak igazak Fenyőre?] feltűnően gyorsan felfelé lépdelt az akkori Népsportnál, és hálózati szempontból finoman szólva is gyanús az az állítása szerint négyhónapos időszak, amelyet az amerikai Sports Illustrated vendégségében eltöltött.

Gyárfás szívesen kérkedett azzal, hogy őt meghívták – mintha személyesen felfigyeltek volna a teljesítményére –, de a következő megnyilatkozása hitelesebb lehet: „Jelen sorok írója, a Népsport akkori főmunkatársa május 2-tól a Sports Illustrated New York-i szerkesztőségében dolgozhatott. A különböző olimpiai kiadványokban a szocialista országok éremesélyeseit kellett bemutatnia.”

Vitray lehetett a régi ismerős?

Szóval bedolgozott, ismereteink alapján nehezen tudjuk elképzelni, hogy a hírszerzés megkerülésével. Vándor szerint kint „Bodnár valamit megláthatott benne, mert úgy döntött, üzletembert farag belőle”. Nem tudjuk, mit látott meg, de az tény, hogy más források szerint Vitray Tamás hozta össze Bodnárt azzal a Békesi Lászlóval, akinek szintén komoly szerep jutott. És aki 1994 után pénzügyminiszterként folytatta… [Vitray agitpropos és minimum hírszerző-gyanús múltjáról ebben és ebben a cikkben írtunk.]

Eszerint a verzió szerint Vitray régről ismerte Bodnárt. Erősen vélelmezhetjük, hogy Gyárfás is az ő révén találkozott az akkor már megtollasodott bűnözővel.

De folytassuk az idézetet: „Bodnár még Amerikában élt, amikor már felkérte Gyárfást itteni cége, a HTD kft irányítására.

S mikor kiderült, hogy Gyárfás nem akar felhagyni az újságírással, Bodnár 1989. január 1-én Sport Plusz címmel létrehozott kifejezetten a számára egy hetilapot. Gyárfás a Nap TV működtetését is csak Bodnárral a háta mögött merte vállalni, de Bodnár garanciájára végülis nem volt szükség, mert Gyárfásnak hirdetésekből sikerült a műsor gyártására a pénzt kitermelnie.

Így tulajdonképpen mindketten egyetlen fillér nélkül jutottak üzletrészhez a Nap TV-ben.

Melynek Gyárfás rövidesen a többségi tulajdonosa lett. Elmondása szerint, Bodnárral kezdetben a HTD színeiben vettek részt az üzletben, majd 1989. október 12-én csak a Nap TV-ben való tulajdonlásukra létrehozták a Ribbon kft-t, 51-49% tulajdoni arányban Gyárfás javára. A Ribbonba végül is nem kellett pénzt tenniük, mivel sikerült a napi 500 ezer forintot reklámokból kitermelni, s így tulajdonrészhez jutni.

Gyárfás fokozatosan fejlesztette fel a budapesti regionális műsort, a heti két adásnapból, három, majd öt lett, s jött a szombat is. Aztán a Ribbon 10 % tulajdonrészt eladott a Postabanknak. »Itt volt életem első bevétele« – jegyzi meg Gyárfás némi nosztalgiával, majd kissé elszomorodik, mert még ’89-ben »sikerül« Bodnárral összevesznie. »Addig barátok voltunk. Azt viszont nem tudtam elfogadni, amikor először tulajdonosként szólt hozzám«.

Gyárfás tehát kivált a HTD kft-ből, s mintegy végkielégítésként megkapta a Sport Pluszt. »Haragban váltunk el, de érzésem szerint tisztességgel.« Bodnár rövidesen eladta a Ribbon ráeső további részét, mégpedig a Postabanknak.”

Princz Gábor akarta először megszerezni a Nap TV-t?

A Postabank-szálig akartunk eljutni az idézetben.

Ez azért is érdekes, mert állítólag a Postabankot elindító kádergyerek, Princz Gábor akarta először „lenyúlni” a Nap TV-t Gyárfástól.

„Az így kialakult helyzetben Gyárfás szerint neki is szembe kellett néznie azzal a jellemző Postabank-stratégiával, hogy mindent megpróbálnak lezülleszteni, amiben tulajdonrészük van, hogy azután a tulajdonostársak »segítségére siethessenek«, akik így nála adósodnak el, s akiket aztán »megmentenek«. Gyárfás azonban kiváló hirdetés-szervezői képességével keresztül húzta a Postabank számításait, mert ment a verda, a Nap TV-t nem kellett »megmenteni«.

Gyárfás ennek tulajdonítja, hogy egy időre el lett tiltva a hirdetés-szervezéstől, s azt a Postabank embere, Heltai Tibor kapta meg. Szorult helyzetében Székely és Gyárfás azonban talált egy japán céget, amely megvette a Postabank részét, így sikerült megmenekülniük a banki bekebelezéstől. […]

Ezzel kapcsolatban természetesen mindenféle mendemondák keringenek, hiszen Princz nem szokott csak úgy simán kivonulni egy üzletből. Talán ez is magyarázza, hogy a legenda szerint Gyárfás egy többórás hosszú menetben, kemény, nem akármilyen érvekkel felfegyverzetten csikarta ki Princzből a megállapodást.”

A két héja – vagy médiacápa – küzdelmét Gyárfás nyerte [Princz Gábor szovjetekhez és Apró Antalhoz húzó apjáról, Princz kiválasztásáról itt írtunk].

De ekkor jött az a Fenyő, aki talán még Princznél is mohóbb volt (a trió legracionálisabb, legravaszabb tagja egyértelműen Gyárfás volt, nem tarthatjuk véletlennek, hogy éppen ő van még mindig életben). Majd az üzleti harcból előbb magánháború, majd személyes ügy lett.

[Amúgy milyen érdekes, hogy amíg Princz Gábor már 1992-ben megválasztatta magát vízilabda-elnöknek, ez Gyárfás Tamásnak „csak” 1993-ban sikerült az úszószövetségnél. De azért mindkettejüknek kellett egy ilyen pozíció.]

Volt közös Fenyő–Gyárfás üzlet

Szóval 1994. A szocialista párt győzelmet aratott és összeállt az egykor antikommunistának címkézett SZDSZ-szel.

A Nap TV-re és Gyárfásékra is nagy idők vártak, utóbbi már saját televíziójáról álmodott, ő is kinézte magának a TV2-t. Ahogyan Fenyő János is. Utóbbi is jó lóra tett: régóta közismert volt SZDSZ-es kapcsolatairól, a birtokunkban lévő eredeti nyomozati dosszié szerint több vezető liberális politikussal szinte már baráti kapcsolatot ápolt.

Gyárfás látszólag leginkább a szocialistákhoz húzott, ha összeállnak, gyakorlatilag lemásolhatták volna a koalíciót. Volt erre esély?

Az kétségtelen, hogy ekkor még szó lehetett közös üzletről. Köztudott, hogy Fenyő agresszív terjeszkedése alatt a Népszava és a Nők Lapja mellett a népszerű Rádió és Televízió Újságot (RTV) is megszerezte. Azaz a későbbi Színes RTV-t. A magas példányszámú és népszerű RTV-t Fenyőék előtt éppen Gyárfásék Nap TV Kft.-je adta ki, egészen addig, amíg 1993-ban átpasszolták a Vico Rt.-nek.

Fenyő – szokása szerint – ebben is ügyeskedett. Erről Csúcs László akkori rádióalelnök tájékoztatta a közvéleményt: „Néhány hetes együttműködés után a Vico a Rádió tudta nélkül drasztikus áremelést hajtott végre, figyelmen kívül hagyva a laptulajdonos tiltakozását.

A Vico következő lépéseként, mint Csúcs László fogalmazott, az RTV-újságból egyszercsak Színes RTV lett, az impresszumból pedig kimaradt a Magyar Rádiónak mint laptulajdonosnak a megjelölése. – Ezzel megtörtént a szerződésszegés, hiszen már nem ugyanarról a lapról volt szó – jelentette ki az alelnök. – Az RTV-újságot egy már ismert, a Nők Lapja esetében is alkalmazott forgatókönyv szerint elrabolták, kicsavarták a tulajdonos kezéből. A Vico Rt. az eredeti állapot visszaállítására tett többszöri ügyvédi felszólításunkra sem reagált mind a mai napig.

– A cég ezután – tette hozzá Csúcs László – a Postánál jogfolytonosságra hivatkozva megkaparintotta az RTV-újság előfizetői állományát. Ennek tudatában biztonsággal foglalkoztatta az Athaeneum Nyomdát a Színes RTV kinyomtatására, majd a lapot sajátjaként bejegyeztette az illetékes minisztériumnál. Ez a Vico és a Rádió közti vita »kórtörténete«”.

Az ügyben Gyárfást is megszólaltatták: „Gyárfás Tamás, a Nap TV Kft. többségi tulajdonosa egyben elnöke lapunk kérdésére megerősítette: létezik a Csúcs László által említett dokumentum.” Gyárfás szerint Heltai Tibor írta alá a szerződést, az a vezető, akire Vándor mint a Postabank emberére célzott. Így vagy úgy, Gyárfás mosta kezeit, ez már Fenyő botránya volt.

Összeálltak volna egy közös tévére?

Történetünk – és az ő történetük – szempontjából fontosabb, hogy egy másik, jól értesült cikk szerint közös tévés üzletet is terveztek (Magyar Hírlap, 1994. szeptember 9.)

„Kábeltévés körökből származó információink szerint, már régebb óta folynak tárgyalások Gyárfás Tamás, a Nap Tv tulajdonosa és Fenyő János, a Vico Rt. igazgatója között műsoraik integrálásáról. A Nap Tv még az előző kormánytól kapott AM-mikro sugárzási lehetőséget egy Pest-Buda nevű tévével megosztva. Erre a frekvenciára gyakorlatilag mindenki pályázott, aki televíziózni akart a fővárosban, így a Vico Rt. is, ám ő a vesztesek között volt. Mivel információink szerint a Pest-Buda Tv-nek nincs jelentős gyártókapacitása, a Nap Tv viszont nem a legjobb időkiosztást kapta a csatornán, kézenfekvőnek látszott, hogy hárman töltsék ki a műsoridőt.” 

Te is fiam, Ferenc?

Ki tudja, mi történhetett a háttérben.

Ami biztos, nem sokkal később Gyárfás elvileg hű társa (akit később a legjobb barátjának nevezett), Székely Ferenc „átállt” Fenyőhöz. A sajtó – és Gyárfás – akkori értékelése szerint az ezzel kirobbant háború hiúsította meg Gyárfás tervezett nagy üzletét, a TV2 megszerzését.

„A Gyárfás-Székely duónak még a riválisai is adtak volna esélyt, hogy – esetleg másokkal megkapják a koncesszióba adandó TV2-t, vagy az UHF 58-as csatornát, ha 1996 januárjában különös botrány nem tör ki köztük. 1994-ben, amikor Székely Ferenc az Angol utcából átköltözött a Szabadság térre [tehát a Nap TV-től a királyi tévébe], új pénzügyi konstrukciót dolgozott ki. Ennek lényege, hogy a Napkelte műsorkészítőit nem Gyárfás Tamás fizeti ki, hanem egy Stáb Rt. névre hallgató fantomcég. Gyárfás pedig csak a műsor technikai előállításáért felel; ő a producer, de nem övé a műsor maga. Ez a Televízióé. Aztán később kiderült, hogy még csak nem is a Televízióé.” [Mozgó Világ, 1996.]

Előbb tagadta, aztán beismerte az üzletet

A bomba 1995 nyarán robbant [Magyar Hírlap; 1995. július 7.]:

„A több lapot is kiadó és a (jelenleg ugyan szünetelő) Tv4 tévécsatornát működtető VICO Rt. megvásárolta a Tv Nap-kelte műsorát gyártó Stáb Rt. részvényeit – közölte tegnap Fenyő János az MTI-vel.

A VICO elnök-vezérigazgatója korábban még cáfolta, hogy vállalkozása érdekelt lenne a Stáb Rt.-ben, és azt állította, hogy a jövőben sem kíván kapcsolatot kialakítani vele. A Stáb Rt. fél évvel ezelőtt az MTV elnökségének kezdeményezésére alakult – információink szerint tízmillió forint alaptőkével – a Nap-kelte című reggeli magazin alkotógárdájából. Tulajdonosa a VICO-érdekeltségű Földgömb Ingatlanközvetítő Kft. volt, amelyet a lépés után értesülésünk szerint »vicotalanítottak«.

A Stáb Rt. ügyvezetője kezdettől Fenyő János közvetlen munkatársa a VICO-nál, ahová a Nap Tv-től érkezett. Korábban Székely Ferenc, az MTV alelnöke és Fenyő is cáfolta, hogy az rt.-nek köze lenne a VICO-hoz.

Gyárfás Tamás, a Nap Tv elnöke, a Nap-kelte producere elmondta: a jelenleg is érvényes szerződés szerint a műsor a Nap Tv technikai bázisával készül, a Stáb Rt. csupán az MTV-től kapott pénz közvetítésére, az alkotók kiűzetésére szolgál. Tegnap Horváth Ádám Tv-elnök is megerősítette neki, hogy a változásnak nincs semmi jelentősége, hiszen a Stáb Rt.-nek, illetve a VICO-nak a műsorkészítési folyamatába, tartalmi, szakmai kérdésekbe ezentúl sem lehet beleszólása.”

Fenyő persze bele akart szólni a műsorba

Tipikus az egész. Fenyőék először cáfoltak, aztán beismerték: Fenyő állt a Stáb Rt. mögött, amely eredetileg egy sima kifizető fantomcégnek lett kitalálva, de valójában trójai falóként működött.

Nehéz nem úgy értékelni, hogy Gyárfást csúnyán átvágták. Mégpedig egykori társa, Székely Ferenc és Fenyő. Természetesen az is hazugság volt, hogy a VICO és a Stáb ne szólna benne a műsorokba.

Ezt maga Fenyő cáfolta már másnap (!) [Magyar Hírlap, 1995. július 8]:

„A Nap-kelte sikeres műsor, egy sikersztoriban pedig jó benne lenni, és a Vico-médiabirodalom befolyását növelheti, ha az MTV-ben is megjelenik, mégha ebből anyagi nyeresége nem is származik. E szavakká indokolta érdeklődésünkre a műsort gyártó Stáb Rt. részvényeinek megvásárlását Fenyő János elnök-vezérigazgató.

A lényeg – tette hozzá –, hogy »a műsorba a Nap Tv elnöke nem szólhat bele, mert annak immár én vagyok az őre«. A lépésre azért szánta el magát, mert megelégelte, hogy ez ügyben és a Tv2 esetleges privatizációjában a nevét állandóan együtt említik Gyárfás Tamáséval, a Nap Tv elnökével. Másrészt nem tartható – folytatta – hogy Gyárfás saját érdekében bizonyos személyeket, másodlagos értékeket szerepeltessen a műsorban.

»Ezentúl nem szólhat bele a műsorba, s ha kiderül, hogy nem ő a legjobb sportriporter, akkor ő sem fog szerepelni. Erről a szerkesztő dönt. Ha akarnék, beleszólhatnék a műsorkészítésbe, de ezt nem teszem meg« – szögezte le Fenyő János.

Lapunkhoz eljuttatott közleményében Gyárfás Tamás tudatja: a Stáb Rt. azért jött létre, mert Székely Ferenc MTV-alelnök, a Nap Tv egykori alapító-főszerkesztője még a látszatát is el akarta kerülni, hogy korábbi munkahelyére pénzt utaltasson. [Szóval fantomcégként.] »Kívánjuk, hogy a Vico a televíziózásban hasonló vagy nagyobb eredményekre legyen képes, mint a Nap Tv, de saját erőből« – szögezte le Gyárfás.

Fenyő kifejtette: az érvényes szerződések szerint a Stáb Rt. nem egyszerűen pénzkifizető egység, hanem a műsor tartalmáért felel, míg Gyárfás csupán technikai producer. Kérdésünkre belátta, hogy az alkotók névsorát az MTV határozza meg, s a főszerkesztő és a főrendező kinevezése és visszahívása a szerződés szerint csak az MTV és a Nap Tv közötti megegyezés alapján történhet, ám kijelentette: a jövőben ezen változtatni fognak.

Végül felhívta a figyelmet, hogy ez a szerződés csak év végéig érvényes.”

Ezzel kitört a háború

Ez már nyílt hadüzenet volt.

Bár a történet rendkívül szövevényes és összetett, azt azért látni lehet, hogy a küzdelmet – látszólag főleg Fenyő – személyes ügyként kezelték. Utóbbi a kezében lévő sajtót – köztük az ország legrégebbi, s egyik legnépszerűbb lapját, a Népszavát – felhasználva mindent megtett Gyárfás megtámadására, gyengítésére és lejáratására. Az újságnál dolgozó oknyomozó riporterek és bűnügyi tudósítók egyik legfontosabb célpontja Gyárfás volt.

[A Princz Gáborhoz tartozó Magyar Nemzetnél ekkoriban Kormos Valéria kapott hasonló feladatot Fenyő János leleplezésére. Alapos és remek munkát végzett amúgy.] A népszavások egyike, B. László így vallott tanúként Fenyő meggyilkolása után:

„Én H. Bíró Lászlón [az akkori főszerkesztő] keresztül kerültem a céghez, és rendőrségi tudósítóként dolgoztam a belpolitikai részlegen.

Emlékezetem szerint 1996. tavasza, vagy nyara lehetett, amikor azt a szóbeli megbízást kaptam H. Bírótól, hogy Gyárfás Tamással kapcsolatban kezdjek adatgyűjtésbe. Az adatgyűjtésnek azt a célt kellett szolgálnia, hogy a Gyárfás állítólagosan jogtalanul visszaigényelt ÁFÁ-ival kapcsolatban minél többet megtudjunk, és ezzel kapcsolatban cikket jelentessünk meg a Népszavában. Valójában mindannyian tudtuk, hogy ennek tényleges célja a Fenyő János érdekeltségének megszilárdítása lett volna a Nap TV-ben.

Amennyire vissza tudok emlékezni Fenyő kénytelen volt osztozkodni Gyárfással a Nap TV bevételén, ami akkoriban 2-3 órás napi adásidő mellett állítólag napi négy-ötszázezer forint veszteséget jelentett Fenyő számára.”

A tét komoly volt. A cikk megjelent. Ahogyan könyvem március elején:

Folytatjuk.