Miközben a Nyugat Ukrajnában a „béke harcosát” játssza, Afrikában ismét sikerült lángba borítania egy országot

Miközben az euroatlanti régió morál-felsőbbrendűségi túltengésben szenved az ukrajnai konfliktus kapcsán, a “kötelező” jellegű proxy-háborúk menedzselésére is marad idő. Most éppen Szudánban forrnak az indulatok, miután két tábornok egymásnak esett a 2011-ben kettészakadt ország északi részének birtoklásáért. Az összecsapás már régóta “érett”, hiszen a nemzetközi közösség évekig legitimálta a most harcoló feleket, hogy egyiket sakkban tartsa a másikkal – egy játszmában, amelyben a demokráciaimportot két tábornokra bízták. Annak ellenére, hogy számos jelzés érkezett, hogy nem áll szándékukban ezt megtenni.

A CNN elemzése szerint a két férfi, akik a 2000-es évek elejének törzsi lázadásainak színteret adó nyugati régióban, Darfur halálmezőin kezdték pályafutásukat, egymással szembeállítják erőiket, és úgy tűnik, hogy a már 2011-ben kettészakadt Szudán további felaprózására törekednek. Az Afrikai Unió arra figyelmeztetett, hogy az összecsapás „teljes méretű konfliktussá fajulhat”, ami a tágabb régió stabilitását gyengíti.

Abdel Fattah al-Burhan tábornok, Szudán katonai uralkodója és a hadsereg vezetője, valamint Mohamed Hamdan Dagalo tábornok (aki széles körben Hemedti néven ismert), az ország főparancsnok-helyettese és a Gyorstámogató Erők (RSF) félkatonai csoportjának vezetője megosztotta egymás között az ország feletti hatalmat, miután 2021-ben egy katonai puccsal kiszorították a civileket az átmeneti kormányból.

A tény, hogy ezek az erők készen álltak arra, hogy ilyen gyorsan leereszkedjenek az erőszak ezen szintjére, senkit sem lephet meg

– mondta Cameron Hudson, a CIA egykori elemzője, jelenleg a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának afrikai szakértője.

Hudson, aki a dél-szudáni elszakadás és a dárfúri népirtás idején az Egyesült Államok szudáni különmegbízottjainál szolgált vezérkari főnökként, úgy nyilatkozott az ügyben, hogy akik kapcsolatba kerültek már valaha a Szudáni Fegyveres Erőkkel vagy az RSF-el, azok tudják, hogy ezek az egységek közismerten megbízhatatlanok és hajlamosak arra, hogy mást mondjanak, mint amit tesznek.

Kiváló példája ennek, hogy nem egy korábbi, 2019-es puccskísérlet alkalmával már bemutatta a két tábornok, hogy mire képesek: miközben a fiatal demonstrálók békés ülést rendeztek a hadsereg főhadiszállása előtt, és a polgári uralomra való gyors átállást szorgalmazták, Hemedti erői véres megtorlásba kezdtek. A megtorlás legalább 118 halálos áldozatot követelt, és az RSF állítólag sátrakat gyújtott fel, női tüntetőket erőszakolt meg, és holttesteket dobott a Nílusba.

Hemedti tagadta, hogy részt vett volna az erőszakban, és az Egyesült Államok Kongresszusának egyes tagjai által felvetett pénzügyi szankciók soha nem valósultak meg. Sőt, a tábornokot még azon a nyáron kinevezték a Szudánt a polgári vezetéssel együttműködve irányító Átmeneti Szuverén Tanács helyettes vezetőjévé. Burhan tábornokot pedig annak vezetőjévé.

Innen már egyenes út vezetett 2021 októberéhez, amikor a két tábornok puccsot hajtott végre a polgári kormányzat ellen, és letartóztatták annak vezetőit.

Jeffrey Feltman, aki akkoriban az Egyesült Államok első különmegbízottja volt a régióban, egészen megdöbbentő beszámolót adott a Washington Postnak, ugyanis elmondása szerint alig öt órával a puccsot megelőzően Hemedti és Burhan még egyértelműen kijelentették, hogy egyetértenek a polgári-katonai partnerség megújításáról szóló tervvel. Az amerikai tisztségviselők nyilvánvaló megvezetése végül semmilyen reakciót nem váltott ki a Biden-adminisztrációból.

Cselekedetük bebizonyította, hogy soha nem áll szándékukban, hogy partneri viszonyt tartsanak fenn. Azóta a történelem újra és újra megismétli önmagát: a SAF és az RSF vezetése csak azért vállalt kötelezettségeket [Amerika nyomására a polgári kormányzattal szemben], hogy később megszegje őket

– mondta Feltman a The Washington Postban megjelent közleményében.

Az erőszakos hatalomátvétel és az amerikai külügy kudarca óriási felháborodást váltott ki Washingtonban, Jim Risch szenátor, a szenátus külügyi bizottságának legfelsőbb republikánusa pedig a Biden-kormányzatot hibáztatta, amiért nem vonja felelősségre a szudáni hadsereget a visszaélésekért.

Sajnos a nemzetközi közösség és a regionális szereplők ismét áldozatul estek annak, hogy bíztak Burhan és Hemedti tábornokokban, amikor azt mondták, hogy civileknek adják át a hatalmat

– mondta Risch közleményében, amelyben felszólította a kormányt, hogy szankcionálja a tábornokokat. Ez azonban nem történt meg.

A szankciók elmaradásának egyik oka lehet, hogy a szudáni forradalom óta eltelt években az RSF személyi állománya tízezresre nőtt, és ezzel együtt Hemedti befolyása is kiszélesedett odahaza és külföldön. Erőit bevetette, hogy Jemenben harcoljon a szaúdi vezetésű koalícióval, illetve hatalmas személyes vagyont halmozott fel, kulcsfontosságú dárfúri aranybányákat foglalt le, és partnerséget kötött az oroszokkal.

A régió amerikai erőinek korábbi vezérkari főnöke szerint az Egyesült Államoknak szankcionálnia kellett volna Hemedtit és az RSF-et a fent említett, 2019 júniusi erőszakos fellépés után. Hozzátette, hogy az Egyesült Államoknak Burhant is szankcionálnia kellett volna a puccs után. Ehelyett a két tábornok amerikai asszisztálás mellett a szudáni polgári pártok partnereivé válhattak, és legitim, támogatott politikai szereplőként alakították ki hatalmi bázisukat.

Két lehetőség volt arra, hogy ezeket a fickókat levegyék a politikai színtérről. Mi nem ezt tettük. Ez volt az első két hibánk

– mondta Hudson, kifejtve, hogy a harmadik egy tavalyi politikai keretmegállapodás volt, amely a civilekkel egyenlő rangot biztosított számukra.

Azzal, hogy nem büntetjük meg őket, de facto legitimáltuk őket, és politikai szereplőkké tettük őket, amikor nem lett volna szabad

– vélekedett a volt vezérkari főnök a Biden-adminisztráció szerepéről a szudáni polgárháborúban.

Fotó: MTI/AP/Maheen S