Magyarországnak területi követelései lennének Szlovákiával szemben, ha olyan lenne a külpolitikai helyzet – állította néhány napja a kissé túlmozgásos szlovák külügyminiszter. De a történelmi paranoián túllépve, milyen igényei vannak valóban a magyarságnak Szlovákiával szemben? Mi ez a folyamatos felfordulás a szlovák belpolitikában, ami szeptemberre előrehozott választásokba torkollik, és mire számíthat ebben a zavaros helyzetben a felvidéki magyar politizálás? Mi lesz a Visegrádi Négyekkel? Ezeket a kérdéseket rágtuk át Gubík Lászlóval, a felvidéki Szövetség a Közös Célokért elnökével, egyben az Esterházy Akadémia igazgatójával, akit Vésey Kovács László, valamint Kolárik József, az Itthonról Haza portál főszerkesztője kérdezte.
„Nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy ez nettó provokáció. Most, hogy ez kinek az érdekeit szolgálja, könnyen összerakható”
– kommentálta Rastislav Káčer szlovák külügyminiszter magyar területi igényekkel kapcsolatos kijelentését Gubík László. Szavai szerint nem alkalmas a politikai klíma magyar–szlovák meccselésre, és sem a szlovák, sem a magyar közhangulat nincs most ráhangolódva az ilyesmire.
A külügyminiszter soviniszta hangulatkeltése révén szóba került, hogy a globalizmussal szemben álló patrióta politikai erők jegelik az ellentéteiket, a korábbi jogsértések ügyét, ami hiteltelennek tűnhet. Erre legközvetlenebb példa a közelgő szlovákiai előrehozott választásokon ismét kormányzati szerepre készülő Robert Fico, aki most Orbán Viktor egyik leghangosabb pártolója a nemzetközi térben, viszont ugyanő fogadtatta el egykor miniszterelnökként a szlovák ellentörvényt az Orbán-kormány által a külhoni magyaroknak megadott kettős állampolgárságra válaszul. A Léván született és felnőtt Gubík László maga is emiatt nem rendelkezik szlovák állampolgársággal immár csaknem 12 éve. Mint mondta, a jogsértéseket annak ellenére sem feledjük el, hogy végül az Európai Unió is lerázta magáról az ügyet, hogy egy tagállama embereket foszt meg az állampolgárságuktól.
„Ha nekiállunk izmozni, már tapasztalat, hogy nem tudjuk győzelemre vinni ezeket az ügyeket. Viszont ha keblünkre öleljük északi testvéreinket, tehát a szlovákságot, akkor könnyen lehet, hogy hamarabb révbe érünk egy-egy ilyen ügynél”
– fogalmazta meg a talán meglepő, ám a geopolitika, a közép-európai népek egymásra utaltsága szempontjából is észszerű megközelítést. Korábban az a kép élt bennünk (Felvidéken, de akár Magyarországon is), hogy a környező államok liberális pártjai lesznek partnerek a külhoni magyarok nyelvi és közösségi jogainak, autonómiájának érvényesítésében, de kiderült, hogy nem – tette egyértelművé.
„Éppen a liberális politikusok az érdekeltek abban, hogy a feszültség fenn legyen tartva, vagy ha nincs, akkor mesterségesen ki legyen alakítva. (…) Érdekes, hogy mondjuk a szlovák nacionalista vagy hazafi politikusok nem pengetik ezeket a húrokat”
– hívta fel a figyelmet. Nagy tanulságnak véli, a hazafias politikai erők a szomszédos országokban is értik, mit jelent közösségben gondolkodni, ezért velük ezekben az ügyekben is hamarabb van esély közös nevezőt találni.
Az egészen a V4 jövőjéig kiterjedő fejtegetésben természetesen nem lehetett megkerülni a Gubík László által politikai origóként felvállalt Esterházy Jánost sem, aki magyar apa és lengyel anya gyermekeként, pályafutása végéig (Cseh)Szlovákiában maradva képviselte az ottani magyarokat. Alaposan kiveséztük a szlovák belpolitikát, beleértve az ottani magyar erők kihagyott és akár fel sem ismert lehetőségeit. Ezek közt a legszembeötlőbb, hogy a magyarként folyamatos szlovák jelenléttel együtt élő, a csehekkel és a lengyelekkel is szót érteni képes felvidéki magyarok a „legvisegrádibb” közösség. Nézze meg a teljes beszélgetést!
Joris
2023-02-13 at 07:28
Tisztelt Moliére,
Amit ír, vidékünkön legalábbis, nem állja meg a helyét!:
“Ugyanis a gyökértelen peón, muzsik, talpas, jobbágy, vagy proli, nevezzük bárhogy, az minden szél felé hajlik, ami kajaszagot hoz. Ilyen az a pórnép, ami ma is több, mint a nép fele.”
Jól hangzik, de mivel eléggé ismerem szülőföldemet, annyiban adnék igazat, hogy ez a komonizmus idejére volt némileg igaz. Ám 1956-ban és a 80/90-es fordulón kiderült, csakis a túlélési ösztön vezette részbeni megalkuvásunkat. Ahogy a zsidóságnak a kereskedelem, a CSENCS volt az erős összekötő kapcsa, a magyarságnak ugyanezt jelentette A FÖLD SZERETETE! Ez mindennél fontosabb volt! Azonban a föld nem csak egy megművelendő területet jelentett, hanem anyaföldet is, mely a családját táplálta, amire, amibe hullatta évtizedekig verítékét a talpas jobbágy; így jelentette a HAZA FÖLDJÉT mindenekelőtt!
Amiről ír az régén is inkább a fővárosiakra lehetett részben igaz! Az ottani felhígulás kb. a kiegyezéstől számítható. Előtte talán a nemesség egy része hajlott a más, uralkodó réteghez való törleszkedésre. Tekintsen végig történelmünkön. Talán a “mélymagyarnak” csúfolt parasztság, valamint az azzal szimbiózisban élő iparosság nélkül elképzelhető túlélési képességünk?! A reformkorban a múzeum-és könyvtáralapító Széchenyi, utána Kossuth kiállása jelentette a máig kitartó alapot!:
“LEBORULOK A NEMZET NAGYSÁGA ELŐTT”, valamint pl.: “Ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni.”
Ha meg akarja valóban ismerni a magyarság észjárását, ragaszkodását szülőföldjéhez, kérem olvasson Tömörkény István novellákat, különösen is a “FECSKÉK” címűt!!!
Ahányszor elolvasom, megkönnyezem azt a naív, ám mégis mindent felülíró, egyszerűségében is felemelő hazaszeretetet, ragaszkodást.
A kádári, horngyulai kisiklás ideig-óráig ható manipuláció eredménye volt. Eme manipulációt szenvedjük ma is. Orbán vér és erőszak nélkül próbálja meghaladni a publikumbolondítást. Ő egy ízig-vérig demokrata. Ez persze sokak szemében megalkuvás, a szélső jobb és szélső bal szemében gerenda. A komonizmus bukása megmutatta, hogy a radikális változtatás (quasi a forradalmi út) nagy ember-és anyagi veszteséggel jár, bizonytalan eredményesség mellett.
Ez tehát az emberi szempont.
Ugyanakkor, mint protestáns hívő, biztos vagyok benne, hogy az emberiség történelmét ISTEN már régóta elhatározta. Nem tartotta titokban Mindenki megismerheti a Szentírásban. Szabad akaratunk folytán elvethetjük, kicsúfolhatjuk, betilthatjuk, elégethetjük. Azonban a végeredményen változtatni mi semmit nem tudunk, az linearitásában is egész: Alfától (Teremtéstől) Omegáig (Krisztus “béma” ítéletadó székéig) tart. Egy hasonlat szerint: utazik az emberiség mondjuk Liverpooltól New Yorkig egy óceánjárón. Közben pusztító viharokat is átélünk. Közben az utasok szinte bármit csinálhatnak, elkövethetnek. Azonban az úti célt már az indulás előtt kijelölték. Az óceánjáró kapitánya (Krisztus) mindent ellenőrzés alatt tart, semmi se kerüli el figyelmét. A kikötés biztos; a megérkezés-partra szállás azonban nem mindenki számára lesz biztosítva…
Röviden ennyi. Tisztelettel, a legjobbakat.
Hesslerezredes
2023-02-10 at 12:45
moliere2023-02-10 at 01:26
alapvetően jó elemzés, amit írt.
Annyit fűznék hozzá, hogy ahogy nincs “tiszta” (“faj”) magyar úgy természetesen nincs ilyen szlovák, szerb, román, horvát stb. sem.
Ezek a népek itt annyira keveredtek egymással, hogy bármelyik nép bármely tagja simán és bármikor elmehetne akármelyik másik nép tagjának is (kinézetre).
Az európai népek közötti genetikai rokonságra végzett mérések alapján például a magyar és a szlovák nép között nincs genetikai távolság (magyarul: a két nép egy nép valójában), de pld. a szlovák és a cseh között – a nyelvük nagyfokú hasonlósága/azonossága ellenére – már van genetikai távolság!
Egyébként meg mindegyik itteni nép a kapitalizmust “építi” és bizony a piacgazdaságban a nemzet, mint olyan – akár tetszik, akár nem – sokadlagos kérdés.
Amin el lehetne – szerintem el kellene – gondolkodni az az, hogy bevezetni egy közös nyelvet, amit mindenhol tanítanak és jól is beszélnek.
És itt a legkevésbé sem az angolra/oroszra, vagy az eszperantóra gondolok, hanem az: INTERLINGUA-ra.
Ez a latinra alapozott végtelenül leegyszerűsített nyelv tökéletes kapocs lehetne az itt egymást oly lelkesen utáló népek közötti kommunikációra.
Egyébként angolok találták ki (!!!) és a tudományos életben elég sokan használják.
Nekünk eleve jó lenne az erős latin múltunk miatt, továbbá azért, mert pld. nincsenek benne nyelvtani nemek.
moliere
2023-02-10 at 01:26
Hogy ki kicsoda a különböző népekben, arról nincs értelme vitázni. Minden faluban mindig tudták, ki a tróger. Régen kevés volt, a modernizáció kedvezett annak, hogy több legyen, aztán ma a globalizáció és a közösségi média pedig szinte visszahozza azt az érzést, amit a régi rendi nemesi világban éreztek, hogy tudniillik csak a nemes a nemzet alkotója. Ma még tisztább, mert aki nem ilyen hazátlan tróger, az a nemes és kész. De kijelentem, hogy ha Budapest nem Magyarország része lenne, talán még 20% sem vallaná magát magyarnak. A vidéken is rossz a helyzet, de nem ennyire. A többi nép is ilyen. Ha valami miatt az akkor 50%-nyi magyar megkapta volna Trianonban a lehetőséget, hogy az egész Magyar Királyságot egyben tartsa, mára nem lenne 30% egyéb, csak magyar. De azt is nyugodtan borítékolhatjuk, hogy nem értenénk, hogy lehet ekkora keletje a buzizmusnak, libsizmusnak, amerikanizmusnak. Utóbbinak főleg. Ugyanis a gyökértelen peón, muzsik, talpas, jobbágy, vagy proli, nevezzük bárhogy, az minden szél felé hajlik, ami kajaszagot hoz. Ilyen az a pórnép, ami ma is több, mint a nép fele. A népet vezetni kell, ennek a feladata az elitre hárul, Magyarországon a rákosista önjelölt elit kiirtotta az organikus elitet, és csak nagyon nehezen regenerálódik. De van. Van múltja. Szlovákiában nincs ilyen. Ott csak túlkapások vannak, meg a modernitás káprázata.
Van egy mondás: a törökök olyan kurdok, akik görögnek akarnak látszani, a görögök meg olyan törökök, akik már olasznak akarnak látszani.
Hát a tótok olyan gácsok, akik már cseláknak akarnak látszani.
Vélemény
2023-02-09 at 21:34
Én úgy gondolom, hogy zavarja az igazság a szlovákokat, mert ajándékba kapták azokat a területeket a nagyhatalmaktól. Ilyen amikor fájj az igazság, ezért csapkodnak és vádaskodnak.
Orientál
2023-02-09 at 20:13
Az illetékes fasiszta komcsi gyűlölködő szlovákiai miniszter keresztnevében benne van szláv szó.
Hesslerezredes
2023-02-09 at 18:31
Naprózsa2023-02-09 at 17:10
Sajnos az az igazság, hogy az ottani “magyarok” egy jó része tényleg elmagyarosodott tót volt, aki most visszatótosodott (na ezt fejezze ki így bármely más nyelv a világon – nincs egy sem, amelyik erre képes lenne!!!).
Naprózsa
2023-02-09 at 17:10
Én meg azt nem értem, hogy Trianon idején 4/5 arányú volt – minden hazug népességtérkép ellenére a valóságban – a magyarság e Felvidéken, hogyan tudtak így kifordulni magukból és nemlétező szlováknak hazudni magukat a ma is többségben magyarová családnevűovák pár évtized alatt?
Talán szégyenükben szlovákovaovábbak mint a valódi tótok…
Ungarn über alles !
2023-02-09 at 16:19
van itt egy jó fotó erről a Ratyi szláv Gácsérról
érdemes megnézni: a szemei sem állnak jól, a pőre degeneráltság süt róla
PG
2023-02-09 at 16:11
Talán a kérdés feltevése is provokáció. Ugyanis a mai Szlovákia teljes terjedelmében egykor Magyarország része volt. Tehát, ha Szlovákiáról beszélünk, akkor semmiféle területi követelés nincs. Legfeljebb annyi, hogy ne piszkálják a magyarokat és ne harcoljanak a kettős állampolgárság ellen. Ez viszont nem területi követelés, hanem kulturális elvárás.
Hesslerezredes
2023-02-09 at 16:10
Tudományos libsizmus
2023-02-09 at 16:0
Netán EGÉSZ “Szlovákiára” gondoltál alias Felvidék??? :))))))))))))))))))))))))))
Tudományos libsizmus
2023-02-09 at 16:03
Hesslerezredes:
3.) Adják szépen vissza a lopott szajrét. Azt egyébként se a tótok kapták, hanem a csehek.
Tudományos libsizmus
2023-02-09 at 15:55
Minden egyes tégla, amit mutogatnak a japán turistáknak, magyar.
Tudományos libsizmus
2023-02-09 at 15:54
Máig nem tudom elképzelni, miképp nincs idült tudathasadásuk a tót idegenvezetőknek.
Hesslerezredes
2023-02-09 at 15:48
Nem sok:
1. Hagyják békén a magyarokat.
2. Ne basztassák a kettős állampolgárokat (megjegyzem, egyszer még egy tótnak is jól jöhet, ha van magyar állampolgársága, soselehessenaztatattudni-alapon…)