Pesti Srácok

Minden második migráns munkanélküli Németországban

Minden második migráns munkanélküli Németországban

Drasztikus növekedésnek indult Németországban a munkanélküliség a menekültválság kezdete óta - közölte a német Szövetségi Munkaügyi Hivatal (BA). A nemrég nyilvánosságra került adatok szerint a mintegy 4,1 millió munkanélkülinek több, mint felét, 2,3 milliót migráns hátterű személyek adják, ami drasztikus emelkedést jelent a migrációs válság kezdetén mérhető számokhoz képest. A jelenleg rendelkezésre álló adatok ugyanakkor nagy valószínűséggel csak a jéghegy csúcsát jelentik, a hivatali statisztikáiba ugyanis csak azok kerülnek be migránsként, akik annak vallják magukat. Hogy hány ilyen személy élhet még segélyeken, illetve mekkora a migránsok munkanélküliség rátája, találgatások tárgya, hiszen sokan semmilyen nyilvántartásban sem szerepelnek, vagy letagadják a bevándorlói hátterüket.

Elmúltak a szép idők, amikor még gondtalanul kacarászhattunk, hogy a németek lábon lövik magukat azzal, hogy a Koránban megénekelt Paradicsomnak nevezik ki országukat a 2015-ben kezdődő migrációs válság elején. Amikor Merkel Mutti még szegény bevándorlók gyermekeivel szelfizett, a németek azt hihették, hogy az egész cirkusz csak egy zseniális PR-fogás, és hogy ez sikerülni fog. A németek könnyes szemű árvák helyett szakállas férfiakat kaptak, akiknek odakint azt ígérték, itt megkapnak mindent: pénzt, nőt, lakást, bármit, csak induljanak Európába. Ők pedig jöttek, láttak, beköltöztek, és köszönik szépen, maradnának is.

Nem megy olyan jól az integráció

2015-ben és azelőtt rendszeres téma volt a gazdasági elemzőknek, hogy Németország súlyos munkaerő-válsággal küzd, és azonnali vérfrissítésre van szükség, hogy megelőzzék a demográfiai katasztrófát. Ez kiváló ürügyül szolgált a bevándorlás propagálására, amitől a németek a második világháború utáni újjáépítési időszakban tapasztalt gazdasági csoda megismétlődését várták. Ez elmaradt. Kiderült ugyanis, hogy a migránsok egy jelentős részét nemhogy a társadalomba nem tudják integrálni, de még a munkaerőpiac legaljára sem tudják őket beilleszteni. Ez nem a német integrációs politika hibája, hanem egyszerűen a migránsok munkaerőpiaci használhatatlansága az oka. Csak egy példa: az Ifo Gazdaságkutató Intézet egykori vezetője szerint a szíriai iskolákból kikerülő diákok kétharmada a felmérések szerint gyakorlatilag analfabéta. Ilyen előjelek mellett nagyon nehéz helytállónak tartani azon érvelést, miszerint a migránsok kielégíthetik a gazdaság növekedését veszélyeztető munkaerőhiányt.

PestiSracok facebook image

A számok nem hazudnak

A Welt am Sonntag írta meg, hogy Németországban jelenleg 4,1 millió úgynevezett „foglalkoztatható munkanélküli” van, ennek többsége pedig - 2,3 millió ember - valamilyen migrációs háttérrel rendelkezik. Ebbe a kategóriába kifejezetten beletartoznak azok is, akik a munka mellett segélyeket is kapnak. Ezzel együtt történelmi csúcsra jutott a migrációs hátterű személyek munkanélküliségi rátája, amely a BA adatai szerint 46 százalékot mutat. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden második bevándorló munkanélküli. Kifejezetten sokkoló ez a szám annak tudatában, hogy a migrációs válság előtti években ugyanez a mutató 36 százalék környékén stagnált.

A kifejezetten menekült státuszú, foglalkoztatható kedvezményezettek körében 2016-ban 291 000 fő munkanélkülit, 2018-ban már 591 000 kedvezményezettet regisztráltak, azaz éves átlagban csak a menekültstátusszal rendelkezők (az egyéb migráns kibocsátó országokból származó menekülteket itt nem számítják) évi közel 200 000 munkanélkülivel és segélyezettel terhelik a német államháztartást.

Ugyanakkor mindez vélhetően csak a jéghegy csúcsát jelenti, a hivatal statisztikáiba ugyanis csak azok kerülnek be migránsként, akik annak vallják magukat. A statisztikából rengeteg munkanélküli maradhatott ki, akik vagy nem vallották magukat migrációs hátterűnek, vagy nem is szerepelnek semmilyen hivatalos nyilvántartásban, illetve a válaszadók 21%-a nem kívánt származásáról nyilatkozni. Migrációs hátterűnek egyébként az számít, aki saját maga vagy felmenői nem német állampolgárok.

Bajban a német gazdaság

Ahogy azt már fent láthattuk, a jelenleg állományban lévő segélyezettek és munkanélküliek 57 százaléka migrációs háttérrel rendelkezik. Emellett az ország népességének „csupán” 24 százaléka nem echte német, vagyis a lakosság egynegyede adja a munkanélküliek több, mint felét. Ha a foglalkoztatáson kívüli személyek köre ilyen ütemben bővül a menekültáradat folytatódásával, hamarosan egy olyan világ fog kirajzolódni, ahol a munkanélküliek száma eléri, de akár meg is haladja a nyugdíjasok számát. Ha pedig ez nem eredményez gazdasági és demográfiai válságot, akkor semmi.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.