Ahogy az elmúlt évtizedekben megszokhattuk, a baloldal most sem hazudtolta meg magát, amikor a határon túli magyarok kérdése került terítékre. Baloldali politikus, városvezető általában nem látogat határon túli magyar településre, ez pedig nem is akkora meglepetés annak fényében, hogy milyen érzésekkel viseltetnek ezek az emberek magyar testvéreinkkel szemben. Tudjuk, hogy lenézik, románnak, szlováknak, ukránnak és szerbnek nevezik a külhoni magyarokat, valamint gyalázkodó, primitív és demagóg kampányt folytatnak ellenük a baloldalon még mindig, hiszen nem volt elég 2004 tanulsága. Ebbe a sorba tökéletesen illeszkedik Baranyi Krisztina és sleppje, akik Ferencvárost a szép, régi-új baloldali világ laboratóriumának szánták, ám a disznóól kifejezés találóbb a jobb sorsra érdemes kerület jelenlegi helyzetére, amelyet bő két és fél év alatt rekordmélységekbe süllyesztettek. Baranyi és Vágvölgyi B. András, a május végén leváltott kerületi lap volt főszerkesztője együtt mentek Sepsiszentgyörgyre, Vágvölgyi pedig kivételesen bunkó módon szállt bele a házigazdákba, en bloc a határon túli magyarokba, nagyot nevetve a 2004-es kettős állampolgársági népszavazás kudarcán, örülve annak, hogy jelenleg nincs székely a sepsiszentgyörgyi focicsapatban, mert az zavarná a románokat.
Vágvölgyi B. András régi motoros már a baloldali szócséplők és hergelők körében, volt a Magyar Narancs főszerkesztője is, személyiségét, hozzáállását és életútját pedig mi sem jellemzi jobban, mint hogy még a baloldali fertő mélyén sem volt szükség rá, így végül Baranyi Krisztina mellett találta meg a helyét Ferencvárosban. Azonban itt sem tartott sokáig a “laboratóriumi” munka, Vágvölgyit ugyanis május végén kirúgta a médiacég vezetője a helyi laptól, hiszen nem járt be a munkahelyére, és úgy látszik, ez még ott is kiverte a biztosítékot. Pedig a baloldal munkamorálját, Karácsony Gergelyék látványpolitizálását tekintve ez annyira nem is volt annyira kirívó eset.
Jó, hogy nincs székely játékos a Sepsiben
Vágvölgyi hazaáruló pennáját jó mélyen mártotta a vörös tintába, hiszen okoskodó stílusban beszél a Szentgyörgy Napokra Sepsiszentgyörgyre tett látogatásról, minden általa megemlített erdélyi vagy kárpátaljai várost igyekezett megnevezni románul és ukránul is, majd a román belpolitika szemszögéből kezdte elemezni a helyzetet, miszerint az most a jó, hogy a Sepsiszentgyörgy elsőosztályú focicsapatánál nincsenek székely játékosok, akik így nem éneklik egy meccs végén a Székely Himnuszt. Igen, Vágvölgyi ennek örül, mert így nem sértik meg román barátainkat. Vélhetően ezt az ötvenes éveket idéző internacionalista, magyargyűlölő gondolatot Sepsiben nem mondta el nyíltan, különben igen kellemetlen percei lehettek volna Baranyi házi sajtósának. De ezzel természetesen nem volt még vége a megmondóember kalandjainak.
“Népszavazásos szélhámoskodás”
Nem maradhatott ki ugyanis az újkori magyar történelem egyik legnagyobb szégyene sem, a 2004-es kettős népszavazás, amikor – bár valóban előkészítetlen volt – minden felelősen gondolkodó magyar politikusnak egyetlen dolga lett volna: támogatni azt. Gyurcsányék és a baloldal össznemzeti sikert érhetett volna el, ha kiáll az összmagyarság mellett; ehelyett a hazaárulók gondolkodás nélkül, kicsinyes és demagóg szólamokkal az irigységet igyekeztek felkorbácsolni az anyaországi társadalomban. Meg is lett az eredménye: veszedelmes nemzeti belháború, erkölcsi mélypont, amely azonban a gödör mélyén megalapozott a nemzeti megújhodásnak. Egyesek viszont, mint Vágvölgyi, még mindig úgy gondolják, hogy ez csupán egy “népszavazásos szélhámoskodás” volt, amit aztán az “abcúg Gyurcsányra” fogtak, ahogy ezt le is írja a ferencvárosi lapban. Vágvölgyit május végén rúgták ki, de ez az írása azért még lejött júniusban, mindenki nagy örömére.
Szederjesre zabálják magukat a székelyek
Az a legszebb, ha valaki a trágyadomb tetején érzi magát királynak és néz le másokat – Vágvölgyi természetesen ebben is nagymester. Ahogy említettük, vendégként voltak Erdélyben, Vágvölgyi szerint a NER által bekebelezett sepsiszentgyörgyi sport fellegvárában, és ahogy jó vendéghez illik, primitív módon el is intézte a fesztivált néhány lenéző gondolattal, a vendégszeretetet bunkósággal viszonozva. Vágvölgyi szerint ugyanis a Szentgyörgy Napok program egy olyan össznépi buli, ahol több stádiumban szederjesre zabálják magukat az emberek – még jó, hogy nem tette hozzá, hogy a sárban fetrengve, pedig a stílusból kitelt volna még néhány hasonló gondolat.
Biztos, ami biztos, a szerző azért még egyet belerúgott a székelyekbe, akikről leírja, hogy nem sokan vannak, aki jelentős befizetői a magyar költségvetésnek, nem úgy, mint a ferencvárosiak. Végül a jó Vágvölgyi azért megemlíti Laura Codruţa Kövesi nevét is, aki csak korábbi férje magyar nevét vette fel, amúgy román származású és Sepsiszentgyörgyön született. Codruţa Kövesi a korrupcióellenesnek nevezett Európai Ügyészség vezetője, akit egyébként korrupcióval vádolnak és igyekszik minden alkalommal belekötni a magyarokba. Vágvölgyinek ezek a jó pajtások, és ahogy a különlegesen “finomra” sikerült cikknek álcázott betűhalomban cinikusan megjegyzi, fél Magyarország azt várja, hogy Codruţa Kövesi találkozzon Orbán Viktorral és néhány pajtásával, a találkozás műfaja pedig a kihallgatás legyen. Vágvölgyi tehát azt is tudja, hogy fél Magyarország várja, hogy egy magyargyűlölő román ítélhesse el a magyar miniszterelnököt.
Baranyinak Vágvölgyi kell
A zsigeri és kicsinyes gyűlölet képviselője pedig ilyen stílussal és üzenetekkel is Baranyi Krisztina nagy kedvence maradt, aki szeretné visszahelyezni posztjára Vágvölgyit, és kirúgni a médiacég vezetőjét, aki megszabadult a magyargyalázó propagandistától, ezt pedig információnk szerint a holnapi testületi ülésen meg is próbálja keresztülvinni. Ilyen a nagy demokrácia, amikor a kedves vezetőnő kedvenceit akkor sem érheti bántódás, ha nem járnak be dolgozni, és a köpködésen kívül nem csinálnak semmi mást. Hab a tortán, hogy a médiacég új vezetőjének azt a Gőz Gabriellát akarja kinevezni Baranyi, aki a józsefvárosi vitorlásmutyi miatt távozott posztjáról. Nem akárkiről van szó, ő volt ugyanis Gyurcsány Ferenc egykori sajtótitkára. Nem véletlenül szól így a mondás: összenő, ami összetartozik. Ferencvárosban ezt mindenki láthatja a gyakorlatban. Miközben Baranyi sztálinista hangnemben és módszerrel a diktatórikus döntését a szabadság nevében teszi meg, hiszen így ír erről:
A helyi szabad sajtó eltiprását nem fogom szó nélkül hagyni – ígértem három héttel ezelőtt, Vágvölgy B. András főszerkesztő eltávolításakor. Azóta a szerkesztőség valamennyi tagja kijelentette, hogy feláll, ha Vágvölgyi nem kerül vissza a helyére.
A helyi szabad sajtó abban a pillanatban szűnt meg, amikor Baranyi és sleppje kezébe vette az irányítást, a süllyedés pedig azóta sem állt meg. Most sem fog.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS