“Ott voltam a magyarországi tüntetéseken, a tiltakozókkal együtt viseltem el a könnygázt, láttam lovasrohamot, kardlapozást, részt vettem az ártatlanul bebörtönzöttek tárgyalásain, aztán meg kellett érnem, hogy mindez az Európai Parlamentben nem érte el egy Reding, egy Tavares, vagy egy Sargentini érzékenységi küszöbét” – nyilatkozta portálunknak Morvai Krisztina, hozzátéve, hogy a manapság oly gyakorta emlegetett európai értékeket Gyurcsány Ferenc a sárba tiporta, az Unió mégis mindent elnézett a szemkilövető miniszterelnöknek. Az EP-képviselő nemrégiben megjelent, Tíz év az Európai Parlamentben című könyvével kapcsolatban arról is beszélt, 2010 óta diadalmenetben van Magyarország, példaképek lettünk az európai nemzetek számára, mivel megvédtük a határainkat, szuverenitásunkat.
Szerdán mutatták be Morvai Krisztina, a Jobbik korábbi uniós képviselőjének Tíz év az Európai Parlamentben című könyvét a Polgárok Házában. Az EP-képviselő, aki tíz év után távozik posztjáról, a bemutatón arról beszélt, hiába a csalás útján elfogadtatott Sargentini-jelentés, összességében sokat javult Magyarország megítélése. Úgy vélte, a balliberális kormányok alatt tapasztalható megfelelési kényszert felváltotta a magabiztosabb fellépés, többé már nem meghatározó a „Merjünk kicsik lenni!” jelszó. Portálunk az elmúlt tíz esztendő tanulságairól, jelentésírogatókról, a valós európai értékekről és azok tényleges sárbatipróiról, a migráció megítélésének változásáról és az isiászos Jean-Claude Juncker bizottsági elnök lehetséges utódjáról kérdezte Morvai Krisztinát.
A Tíz év az Európai Parlamentben című könyv fülszövegében arról írnak, a brüsszeli össztűzben Morvai Krisztina minden igaztalan támadás kapcsán megvédte Magyarországot. Felszólalásait nem a pillanatnyi haszonszerzés, hanem egyedül az igazság motiválta. Mint hozzáteszik, 2019 tavaszán európai parlamenti választások lesznek, és túlzás nélkül állítható, hogy itt dől el Európa sorsa. Morvai Krisztina pedig már mutatott példát bátorságból, elszántságból, kitartásból. Kemény küzdelem volt ez a tíz év az ő számára.
Morvai Krisztina 2009-ben a Jobbik EP-listavezetőjeként szavazni indul lányával. Fotó: MTI
Visszatekintve az Európai Parlamentben eltöltött tíz évre, mit nevezne meghatározó élménynek, jelentős tapasztalatnak?
Ugyan 2009-ben már bejelentett EP-képviselő voltam, ugyanakkor a kollégáimmal még nemzeti jogvédőként a tüntetéseken teljesítettünk ügyeleti szolgálatot, és bizony még abban az évben is előfordult, hogy szemen fújtak könnygázzal a rendőrök, vagy brutálisan bántak velünk. Tele voltam a 2006 óta tartó megrázó élményekkel, súlyos tapasztalatokkal, és meg kellett élnem, hogy mindezek után az Európai Parlament pulpitusán ott ült Göncz Kinga, a szemkilövető Gyurcsány-kormány tagja, és alelnökként a LIBE, az Unió emberi szabadságjogokkal foglalkozó bizottságát vezeti. Természetesen többször is jeleztem felháborodásomat, hogy egy ilyen kétes megítélésű kormánytag elnökölheti épp az emberi jogokkal foglalkozó bizottságot. Ahhoz képest, hogy a lemondását követeltem, Göncz Kinga még jóval később, a Tavares-jelentés idején is alelnökként működött. Mélyen lesújtó volt megtapasztalni azt a közönyt, amellyel az erőszak, a több száz súlyos sérült, a tömeges, önkényes büntetőeljárások, vallatások és kínzások hírét fogadták. Hangsúlyozom, nemcsak 2006. október 23-án történtek ilyen jogsértések. A könyvbemutatómon egy hölgy egy 2009-es tüntetést idézett fel, amelyen közösen vettünk részt, és ahonnan még máig őrzi hátán a gumibotok nyomát. Ezek után még borzasztóbb volt megélni, hogy a kormányváltást követően ezek a cinikus és közömbös képviselők felélednek.
Fel tudna idézni néhány jelentősebb ilyen képviselőt?
Talán még ismerősen cseng Viviane Reding képviselőasszony neve, aki magát a magyar jog legnagyobb specialistájaként beállítva rendszeresen Magyarország fejére olvasott mindenféle jogsértéseket. Az ő presztízsét némileg sikerült megingatni azzal, hogy utánanéztem az önéletrajzának, és kiderült, egyetlen szemeszternyi jogot nem tanult. De említhetnénk a tőle a stafétát átvevő Rui Tavares elvtársat, újabban pedig Judith Sargentini asszonyt. Ott voltam a magyarországi tüntetéseken, a tiltakozókkal együtt viseltem el a könnygázt, láttam lovasrohamot, kardlapozást, részt vettem az ártatlanul bebörtönzöttek tárgyalásain, aztán meg kellett érnem, hogy ez az Európai Parlamentben nem számít. Ez nem érte el egy Reding, egy Tavares, vagy egy Sargentini érzékenységi küszöbét. De mert 2010 óta nem balliberális kormány vezeti az Magyarországot, ugyanezek a politikusok a legkisebb ügyekbe is belekötnek.
Az oly gyakran hangoztatott, bár tisztázatlan tartalmú európai értékek eszerint csak 2010 után léptek életbe, vagy a Gyurcsány-kormány jogtiprásai kívül estek ezen a kategórián?
Ezeket az értékeket 2010 előtt olyan szinten árulta el az Unió, hogy az kimondhatatlan. Nemrégiben a liberális Guy Verhofstadt szervezett egy nagy demonstrációt Brüsszelben a magyar kormány ellen, és egy interjúban összesen két dolgot tudott a kormány szemére vetni. A CEU ügyét, és az NGO-k megregulázását. Vessük össze ezeket a nevetséges problémákat azzal, hogy békés tüntetőkre lőnek a rendőrök, majd koncepciós eljárásokkal börtönbe zárják őket. Jogászként a legfontosabb európai értéknek az emberi méltóságot tartom, ebben gyökerezik az egész európai kultúra, és a kereszténységben, amely kimondja, hogy Isten mindenkit képére és hasonlatosságára teremtett. Ezt az emberi méltóságot tiporták meg Gyurcsányék, és ennél durvábban nem is sérthették volna meg az európai értékeket, az Unió mégis elnézte ezt a szemkilövető miniszterelnöknek.
Rui Tavares jelentésének szavazása a LIBE bizottságban, 2013-ban. Fotó: MTI
Ha volt ember az EP-ben, aki Magyarországot még a Gólya, gólya, gilice gyermekdal oktatásáért is elmarasztaltatta, lett volna olyan is, aki a Gyurcsány-kormány ellen hasonló eljárást indítson?
Úgy vélem, lett volna ilyen személy, főleg az EU-szkeptikus függetlenek soraiban, ahol voltak és vannak Magyarországnak nagy barátai. Maga Matteo Salvini is EP-képviselő volt. De említhetném Bruno Gollnisch-t, aki korábban Jean-Marie Le Pen-nek volt helyettese. Nagyon tisztességes embernek ismertem meg, aki nagy barátja Magyarországnak, és róla el tudtam volna képzelni, hogy ír egy ilyen jelentést, de minden bizonnyal csúfos vereséget szenvedett volna. Mint láttuk, az Európai Néppárt jelentős része a Sargentini-szavazás kapcsán gyakorlatilag árulóvá vált. A szocialisták, zöldek, liberálisok pedig nyilván nem szavazták volna meg a Gyurcsány-terror elítélését.
A 2019-es EP-választást a migrációt pártoló és ellenző erők is történelmi jelentőségűnek ítélik meg Európa fennmaradása fényében. Nem érez egy kis hiányérzetet, hogy ebből a harcból ezúttal nem veszi ki a részét?
Úgy érzem, én az alapozási munkálatokban vettem részt, és most egy újabb, ünnepibb állomás következik. 2010 óta diadalmeneten megy át Magyarország, példaképek lettünk az európai nemzetek számára, mivel megvédtük a határainkat, szuverenitásunkat. Elképesztően megerősödött Magyarország pozíciója az EU-ban 2009-hez képest, amikor még a „Merjünk kicsik lenni” volt a jelszó. Ez a tíz év nehéz volt, de kitapostuk az utat, letettük az alapokat. Hiszem, hogy az EP-választásokon a migrációt ellenző erők túlsúlyba fognak kerülni. Addig is fontos elérni, hogy külföldön is legyen bátorságuk az embereknek a bevándorlást pártolók ellen szavazni. Németekkel, franciákkal beszélve tapasztalom, mennyire rettegnek attól, hogy rájuk sütik a szélsőségesség, vagy az idegengyűlölet bélyegét, holott már gyűlölik a migrációt, nagyon elegük lett belőle. Mégis elhitték a sajtónak és a politikusoknak, hogy ha nem a migrációt támogatják, őket terheli a felelősség, ha gyerekek fulladnak a Földközi-tengerbe. Mára óriásivá nőtt a távolság az európai emberek és az őket egyáltalán nem is képviselő politikusaik között. Nem lehet például azt mondani, hogy Németország migrációpárti. Merkel asszony volt migrációpárti és bele is bukott a willkommenskulturba. A német emberek többsége nem akar tömeges migrációt. De Magyarország példáján láthatják, hogy mi lenne a jó út.
Két nagy név merült fel eddig az Európai Bizottság elnöki tisztségének betöltésére: Manfred Weberé és Frans Timmermansé. Ön szerint melyikük megválasztása lenne jobb Európa és Magyarország számára?
A néppárti Weber megszavazta a Sargentini-jelentést. Ez azért arra utal, hogy sem Magyarországnak, sem a szuverenitásnak nem olyan nagy barátja. Beállt azok közé, akik azt képzelték, tagállami hatáskörbe tartozó ügyekbe is beleszólhatnak, és ez nem egy jó beugró a magyar emberek szemében. Udvariasan fogalmazva Weber nem egy karakteres politikus. Nem egy olyan ember, aki ki merne állni a valódi jogsértések ellen, aki szembe merne szállni Soros György folyamatos beavatkozási kísérleteivel az Unió működésébe, vagy aki azt mondaná az asztalra csapva, hogy nem megyünk a Bilderberg-csoport titkos üléseire, vagy elmegyünk, de utána beszámolunk róla.
Felszólalás a Sargentini-jelentés vitáján az EP plenáris ülésén, Strasbourgban 2018. szeptember 11-én. Fotó: MTI
Európára milyen jövő várna egy szocialista vezető alatt?
Frans Timmermans még Webernél is rosszabb, hiszen ő nyíltan a balliberális eszmerendszer követője. Ugyanakkor az a nagy baj, hogy azt vagyok kénytelen mondani, nincs olyan nagyon nagy különbség a két politikus között. Tíz év alatt megtapasztaltam, mit jelent a nagykoalíció, hiszen a szocialisták, liberálisok és a néppártiak tulajdonképpen közösen kormányoznak, súlyos kompromisszumok árán.
Ön szerint hibás, hogy a Néppárthoz húz Magyarország?
Nem azt kellene ünnepelnie a magyar sajtónak, hogy jaj de jó, hogy nem akarnak minket kirúgni a Néppártból. Ehelyett át kellene venni a kezdeményezést, hogy az Európai Egyesült Államok megvalósítása és a tömeges migráció ellen, de a nemzetállamok közössége mellett kiállva megújulhasson a frakció. A másik lehetőség kiválni, és olyan új tömörülést létrehozni, ahol ezek karakteresen meg tudnak jelenni. A tüzet a vízzel nem lehet egyesíteni. Egy ilyen frakcióban nem lehet hosszú távon eredményesen politizálni, mert vagy kompromisszumot köt a Fidesz a nagy kérdésekben, vagy eltávolítják, vagy el kell viselnie a folyamatos hitelrontást.
Az elmúlt tíz évről már beszéltünk, de mire készül Morvai Krisztina a következő tízben?
Szeretném folytatni a kutatómunkámat az ELTE Büntetőjogi Tanszékén, ugyanis hiányzott az egyetemi intellektuális közeg. Nem volt felemelő olyan légkörben dolgozni, ahol 500 millió európai ember kvázi miniszterelnökének egy isiászos Jean-Claude Junckernél nem találtak értékesebb és rátermettebb embert. De a viták színvonala is sokat elárul erről a miliőről. Ezt hátrahagyva inkább nyitott gondolkodású egyetemistáknak szeretném átadni a tudásom és a tapasztalataim. Emellett a Nemzeti Jogvédő Szolgálatnak továbbra is tagja maradok, és folytatjuk az ott megkezdett munkát.
Forrás: magyaridok.hu/PestiSsrácok.hu; Vezetőkép: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS