Most indul csak igazán a háború
Putyin a tegnapi nap folyamán de jure hadiállapotot hirdetett ki azon területeken, amelyek felett eddig is de facto Oroszország gyakorolt hatalmat – így az Ukrajnától elszakadt népköztársaságok esetében –, és ugyanez vonatkozik a frissen az oroszokhoz csatolt ukrán területekre is. Mindezek nemzetközi helyzetéről helyi népszavazás döntött, bár arról nincs pontos információnk, hogy ezek pontosan hogy is zajlottak le, hiszen a krímivel szemben ezúttal nem tette tiszteletét a szavazóurnáknál Gyöngyösi Márton, a Jobbik elnöke, így nem tudhattuk meg, mennyire hordozták magukon a demokratikus alapértékeket.
Az viszont biztosnak tűnik, hogy oda az eddigi eufemizmus, ami a különleges katonai hadműveletet illeti, vagy mi a fenének is hívták azt, hogy Oroszország háborúba lépett. Oké, egyelőre csak ezeken a frissen orosz területeken, de akkor is. És ehhez szorosan kapcsolódik a második megállapítás: ez a háború még egy ideig biztosan nem ér véget. Sőt, pontosan az eszkaláció útján halad.
Azzal szerintem kevesen vitatkoznának, hogy az elmúlt hónapok egyértelműen arról szólnak, Oroszország már messze nem az a világhatalom, mint egykor volt. Ez persze némi árnyalásra is szorul, hiszen még a jelenlegi katonai erővel is képesek lennének arra, amennyiben totális háborút akarnának vívni, hogy egy idő után erőből lenyomják az ukránokat, de ez nem érdekük. Uralkodni szeretnének, de nem a romokon. Második világháborús style-ban mehetne máshogy is, csak minek. Ekkora nyugati segítség és valamelyest fékezett habzású harcokkal viszont ennyire képesek.
És azért azt is állapítsuk meg, hogy ez nem probléma, sőt. Persze, megvannak idehaza is az FSZB-szimpatizánsok, akik feltett szándéka, hogy örömmel kényeztessék Putyint és körét, de lássuk be, ha egy kicsit is realisztikusan gondolkozunk, akkor itt, a Kárpát-medencében egyáltalán nem érezzük magunkat rosszul attól, hogy jóval gyengébbek a ruszkik, mint mi vagy ők azt gondolták. A másik véglet is agyament baromság, lásd még a CIA-, meg Pilsudski-frakciót, hogy Oroszországot lehetőleg el kell törölni a Föld színéről, és minden, ami orosz, az gyanús, rossz, aki meg Dosztojevszkijt nem tartja egy szar ponyvának, az Putyin-pincsi. Nem, itt, Közép-Európában a lehető legjobb szcenárió egy lehetőleg messze lévő, nem túl erős, de azért ellensúlyként megjelenő Oroszország. Olyan ellensúlyként, ami az ukránokat is nyomasztja, lehetőleg békeidőben. Bár amint láttuk, az ukrán államhatalomnak még honvédő háború idején is van arra energiája és ideje, hogy a legfrissebben 2014-ben csúcsra futtatott állami sovinizmust és kisebbségellenességet megéljék, lásd a munkácsi lefűrészelt turulszobor esetét.
A progresszív, profilképét havonta más keretre cserélő Jó Ember ezt persze nem érti, de lehet úgy bírálni és megvetni az ukrán államhatalmat, hogy közben közel sem esel hasra az oroszoktól, sőt. Ha már Jó Emberek: a tibetiekkel, a palesztinokkal vagy akár a rohingjákkal mi a helyzet? Ők már szart érnek? Vagy az újabban kevesebb lájkot hoz? De vissza az oroszokhoz. Egyre elkeseredettebbek, és ha valami biztos, akkor Putyin nem nyugszik bele abba, hogy egy kicsit is vereségnek látszó helyzetet elfogadjon a Kremlben. Se maga, se belső köre, se az orosz ethosz miatt. Az eszkaláció már csak azon is látszik, hogy sokkalta komolyabban támadják Kijevet, sokkal több drón is megjelent – az amerikai külügyben valakinek egészen groteszk humora lehetett, amikor kiadta az utasítást, hogy ítéljék el a dróntámadásokat –, részleges mozgósítás zajlik, az ukránok meg jócskán előrenyomultak.
Van egy olyan sanda érzésem, hogy ha és amennyiben az oroszok el tudnák érni Ogyesszát, azon túl nem akarnának merészkedni. Minek nekik a többi rész? Kellett a Krímhez egy szárazföldi korridor, meglett. Szeretnének még egy jelentősebb részt kiszakítani Ukrajna keleti részéből, erre vágyhatnak már csak egyedül. És addig még rettentő messzinek látszik a béke. Sajnálatos módon eddig úgy tűnik, hogy a béketárgyalásokra csak Magyarország szólította fel a feleket – egészen pontosan nem is a feleket, hanem Oroszországot és az Egyesült Államokat. Ez azonban nem érdeke utóbbinak, hiszen akkor a mindenkori amcsi államhatalom mögött álló fegyverlobbi nemigen lenne elégedett. Így pedig nemcsak kölcsönöket lehet adni az ukránoknak – amiből természetesen jenki fegyvereket vásárolnak –, de egész Európában is lehet szórni a cuccot.
Ahogy Varufakisz mondta a minap – és a volt görög pénzügyminisztert sok mindennel lehet gyanúsítani, de jobboldali elfogultsággal nem: Bidennek kizárólag attól lehetnek rémálmai, hogy véget ér az orosz–ukrán háború. Már ha egyáltalán tud még bármit is álmodni, teszem hozzá én. Joe Biden az, akinek a balos propaganda ábrázolta V. Ferdinándot.
Addig még rengeteg ember hal meg, ameddig bármi is elmozdul a jobb irányba, és ez a tragédia, ez az igazi szörnyűség. Minden más csak hatalmi játszadozás, aminek egyetlen mozgatórugója van: a pénz.
Vezető kép: Orosz katonák egy 152 mm-es 2A36 Giatsint-B tarackágyúval lőnek ukrán célpontokra a kelet-ukrajnai donyecki régióban 2022. október 11-én. Fotó: MTI/AP/Alekszej Alekszandrov
