1968-ban Pór Györgyék maoista pere volt az első azok közül az ügyek közül, amelyben a Kádár-rezsim igyekezett fellépni az őket szerinte balról támadó értelmiség ellen. Maoisták, szélsőbaloldaliak, újbaloldaliak, lukácsisták és marxisták alkották azt a tágabb értelemben összetartozó (sokan nyilván csak felszínesen ismerték egymást) budapesti társaságot, amelynek több tagjából meghatározó politikus és/vagy értelmiségi lett. Volt köztük ifjú gárdista, munkásőr, több KISZ-agitpropos. Pór György és két társa letöltendőt kapott, maga Pór rögtön a fordítóirodába került, de ennek megvolt az ára: fogdaügynök, azaz börtönspicli lett. Az állambiztonsági jelentések szerint elégedettek voltak a munkájával, így hamarabb szabadult. Mivel kint sem hagyott fel a mozgalmárkodással, a hatalom nem engedte az általa megálmodott állásba. Ezt megunta. Ismerősei, a Heller Ágnes-házaspár és a Konrád György-házaspár is azt ajánlotta, menjen Nyugatra. Így is történt. Az állambiztonság szerint tőle egy bizonyos Sándor Tibor és Demszky Gábor vette át az irányítást. A szereplők jelentős része később cáfolta, hogy maoista lett volna, de mások, például Heller Ágnes megerősítette anno, hogy azok vagy valami olyasfélék voltak. Csak ez a nyolcvanas évektől már elég rosszul hangzott.
Réges-régen, egy távoli 1968 májusában kezdődött el az a maoista per, amely több ma is ismert közszereplő és politikus sorsát meghatározta. Főszereplője egy Pór György nevű orosz-történelem szakos egyetemista volt. A fiatalok balról akarták „megreformálni”, a hatalom értékelése szerint „megdönteni” a Kádár-diktatúrát.
A csapatból végül három embert ítéltek letöltendőre: Pór György két és fél év, [B.] Sándor két év, [S.] Péter pedig nyolc hónap letöltendő börtönbüntetést kapott. Nevük nem titok, számtalanszor szerepeltek már a posztkommunista sajtóban, mégis anonimizálom az utóbbi kettőt: egyedül Pór az igazán ismert.
Voltak, akik megúszták enyhébb ítélettel: az ismertebb nevek közül Malgot István [szobrász, ő később politikailag váltott, 2002-ben – tehát a „kormányváltás” évében – kiállt a Fidesz mellett], Dalos György [újságíró, a nyolcvanas években külföldön volt ösztöndíjas, majd Brémában és Bécsben dolgozhatott, a kilencvenes évektől Berlinben él] és Révai Gábor [a könyvpiac néhai fontos szereplője, Demszky Gábor fővárosi sajtósa és exsógora, a hírhedt Révai József fia].
Kifejezetten érdekes, amiket leírtak az érintettekről az „Összetartók” nevű állambiztonsági dossziéban. (Egyoldalú, de ebből a szempontból hitelesnek tekinthető forrás. Valószínűtlen, hogy nem megalapozott információkról lenne szó.)
Az elsőrendű vádlott Pór György „[…] 1965-ben jelentkezett Vietnamba önkéntesnek”. A KISZ-nek 1959 óta a tagja volt, alapszervi-, majd agitációs-propaganda titkár. 1965-től munkásőr, de 1966 decemberében leszerelték.
Másodrendű vádlott: B. Sándor. Édesapja szabómunkás, anyja textilmunkás. Mindkettő munkásmozgalmi ember. Apja a nyomozás idején már a Chemolimpex főosztályvezetője. Anyja a Hungarotex Vállalatnál dolgozott. B. Sándor gyerekkorában Finnországban élt, apja ott volt éppen a kereskedelmi kirendeltség első titkára. Ő maga KISZ alapszervi titkár lett, 1965-ben ő is jelentkezett Vietnamba önkéntesnek – amit az iratok szerint persze az ő esetében sem „fogadtak el”.
Harmadrendű vádlott: S. Péter. Az apja üzletkötő volt, de a per idején már nem élt. A közgazdász S. 1960-tól volt tagja a KISZ-nek és az VII. kerületi Ifjú Gárdának. Az Ifjú Gárdában „szakaszparancsnok volt”.
Negyedrendű vádlott: Malgot István. A Képzőművészeti Főiskolán mint „KISZ agitációs-propaganda titkár” tevékenykedett. 1966 novemberétől az MSZMP tagja.
Ötödrendű: G. Tibor. Apja „disszidált”. Ő az ELTE orosz-filozófia szakára járt. KISZ-tag, jelentkezett az MSZMP-be is. Népköztársaság-ösztöndíjas.
Hatodrendű: Révai Gábor 1961 óta KISZ-tag, már a középiskolában agitációs-propaganda titkár. Családi háttere ismert.
Hetedrendű: a Moszkvában végzett Dalos György. „Lomonoszov Egyetem”, „segédmuzeológus a Magyar Munkásmozgalmi Intézetben”. „MSZMP-tag.”
Tömören: akad itt ex-munkásőr, volt ifjú gárdista, „vietnami önkéntes”, több KISZ agitprop-titkár és egy Moszkvában végzett munkásmozgalmi segédmuzeológus.
Börtönspicliként előbb szabadulhatott
Tény, hogy Pór Györgynek nem kellett leülnie a teljes büntetését és ennek okát következetesen elhallgatták a későbbi magasztalók és legenda-gyártók. Két olyan forrást találtam, ahol ezt említésre méltónak vélték: egy régi Magyar Fórum-cikket és egy Modor Ádámmal készített interjút. Máshol erről hallgattak a kutatók.
Pedig a sokak által kutatott dossziéból kiderül, hogy fogdaügynök, kevéssé fennkölt nevén börtönspicli lett.
„Lojalitását, rendszerhez való jó szándékát támasztja alá az a tény is, hogy osztályunk 1968. szeptemberétől fogdaügynöki feladatkörben foglalkoztatja. Magatartása, munkája alapján a bíróság engedélyezte kedvezménnyel való szabadulását.”
Írták az egyik jelentésben. Elég egyértelmű sor ez: „munkája alapján a bíróság engedélyezte kedvezménnyel való szabadulását.” Ebből gondolhatjuk, hogy eredményesen végezte titkos munkáját. Tény, hogy „bent” már rögtön, 1968 augusztusában a kiemelteknek járó fordítóirodán dolgozhatott. Az ezzel kapcsolatos jelentésből (Jelentés, 1968. augusztus 28.) kiderül, hogy szélsőbalos nézetei miatt a diktatúra börtönében kívülálló volt:
„Pór György a fordító irodába kerülése után elmondta, hogy neki a politikai véleménye olyan, ami itt nyilvánvalóan a legtöbb embernek nem tetszik, de ő ezzel nem törődik. A népi demokratikus államrendhez hű állampolgárnak mondja magát, aki a jelenlegi politikai vonallal nincs megelégedve, mivel a kapitalista restauráció felé viszi az országot. Ő egyetemi társaival és a feleségével ez ellen küzdött, szervezkedett, a röpcédulázott, de jól tudja, hogy baloldali fordulat lehetetlen Magyarországon.
A kínai álláspontot fogadja el minden tekintetben, Mao ce Tungot, Fidel Castrót, Hodzsát stb. tartja a követendő példaképnek. A szovjet csapatok magyarországi tartózkodását egyáltalán nem fontos kérdésnek tartja.”
Arról volt szó, hogy tovább dolgozik a BM-nek
Bár egy jelentés természetesen egyoldalú forrás, de azért látni véljük a karakterét. Pórral bent önvallomásokat írattak, de a legérdekesebb az az irat, amely a következő címet viseli („Feljegyzés Végső elvtársnak, Lukácshoz való viszonyom jelzésére”).
Ennek részletezésétől megkímélném az olvasót, hiszen cikkünk szempontjából ez a marxista, lukácsista szöveg teljesen érdektelen (röviden: a nyilvánvalóan nyomásra készült iratban elhatárolódott Lukács Györgytől). Sokkal érdekesebb, hogy kinek készült: egy bizonyos Végső elvtársnak. Rá még visszatérünk – a következő cikkben.
Tény, hogy 1969 szeptemberében Pór György kiszabadult, de – a hatalom kifejezését használva – továbbra is konspirált. Megfigyelték őket.
A dossziéban felbukkan az ismert marxista/lukácsista/újbaloldali/maoista (az éppen aktuális jelzőt majd ők eldöntik, a józan, antikommunista értékelő számára ez egy halmaz) társaság több ismert tagja: Heller Ágnes, Konrád György és mások. És persze a „tanítványok”: Demszky Gábor és társaik.
Egy későbbi jelentésből az is kiderül, hogy Pór György a szabadulásáért cserébe megígérte: kint is folytatja a besúgást. [Jelentés Bp., 1974. március 11.]
„Szabadságvesztés büntetésének ideje alatt a BM. III-1-B. Alosztály 1968. október 1-től a fogdában tájékoztató személyként foglalkoztatta. E minőségében több ügyben eredményesen dolgozott. Kiszabadulását megelőzően megállapodás történt vele, hogy a BM. Állambiztonsági szerveivel szabadulását követően is kapcsolatot tart és a rendelkezésünkre áll, nevezettel ugyanis büntetésének letöltése idején jelei mutatkoztak annak, hogy nézeteiben változás következett be.
Szabadulását követően az operatív szerv kapcsolatfelvételt kísérelt meg vele, bár ebbe előbb beleegyezett, azonban a megállapodást követően telefonon jelentkezett az operatív szervnél és kérte, hogy tekintsenek el a kapcsolatfelvételtől, mivel a jövőben »probléma-mentesen« akar élni.
Pór György miután szabadult ismét felvette a kapcsolatot a bűnügyében szereplő társai nagy részével. Szoros kapcsolatot tartott többek között Dalos Györggyel és Haraszti Miklóssal.”
Ennek természetesen nem örült a BM. Pór azt gondolhatta, hogy a „besúgás megtagadásának” ellenére is simán folytathatja a korábbi életét, ez a belső, befolyásos, baloldali kör egyfajta hősként, mártírként ünnepli, s közben beindul a szociológus-karrierje. Tévedett.
A munkásmozgalmi „lázadók” és „gerillák”
„Tanítványai”, illetve társai közben folytatták az akciókat, a hatalom ezt elunva 1970-ben rendőrségi felügyelet alá helyezte a szintén szélsőbaloldali Haraszti Miklóst és a Pór-per korábbi vádlottját, Dalos Györgyöt. Haraszti ekkor már régen ismert ember volt: a hatvanas években ő is benne volt abban a Gerilla nevű politikai együttesben, amelyben Vámos Miklós gitározott és énekelt. Rajongott értük a Munkásőrség, írtak lejárató dalt a „disszidensekről”, nagyon sokat szerepeltek a korabeli propagandában. [Cikkem itt olvasható].
Maga Haraszti ebben az időszakban a Magyar Tudományos Akadémia „munkásmozgalmi dalkutató csoportjának” a munkatársa volt. És itt a kapcsolat a munkásmozgalmi segédmuzeológus Dalossal.
De vissza Pórhoz: ahogyan a többieket, őt sem engedték szabadon lázadni. Hiába hitte, hogy a baloldalhoz tartozva zavartalanul folytathatja majd szociológus karrierjét, a hatalom – ahol lehetett – utánanyúlt és nem engedte a kívánt állásokhoz, ösztöndíjakhoz.
Márpedig tudjuk, hogy ehhez az akkori aranyélethez – ösztöndíjak, külföldi utak, kommunista ál-állások, magas fizetés „kutatóként” stb. – ez a kör igencsak hozzászokhatott.
Az állambiztonság mindenesetre hálás volt azoknak, akik meggátolták Pór előre menetelét:
„Kedves Óvári Elvtárs! Pór György ellenséges tevékenységének megszakitása érdekében – mint ismeretes – együttműködtünk a Népmüvelési Intézet vezetőivel. Kérésünket messzemenőkig támogatták. […] Vitányi Iván és Kamarás Rezső elvtársak segitségét ezuton is köszönjük. Bp., 1974. május 20.”]
Akkor menjenek Nyugatra!
Adott volt a másik lehetőség, ami szintén ennek a belső ellenzéknek járt leginkább: kivándorlási útlevél, hogy Nyugaton folytassák. Pór ismerősei és elvtársai is azt ajánlották, hogy menjen el, használja a már régen kiépített kapcsolatokat, hiszen ott mindig kap állást, lehetőséget, ottani ösztöndíjat egy-egy beajánlott maoista/újbaloldali/lukácsista/marxista etc. (Több jelentésben szó esett erről).
Ennek megfelelően 1974. június 29-én Pór György és felesége hivatalos kérelmet írt Benkei András belügyminiszternek (Kivándorlási kérelem). Maga az állambiztonság már korábban belement Pórék kivándorlásába, de volt egy – részükről érthető – feltételük:
„Kivándorló utlevelüket az Utlevélosztályon mi adjuk át, és figyelmeztessük őket a Miniszter Elvtárshoz irt beadványukban tett azon igéretük betartására, hogy kiengedésüket nem használják fel hazánk elleni ellenséges hangulat keltésére.” [Jelentés, 1974. június 17.]
A következő jelentés (1974. július 29.] szerint behívták őket, és közölték velük, hogy mehetnek. Amíg az engedélyezett kivándorlásra vártak, Pór rendszeresen feljárt a Heller Ágnes, Fehér Ferenc házaspárhoz, amelynek több ötlete volt. Próbálkozzon Ausztria felé és ha az mégsem jön össze, még mindig ott van Duczynska Ilona, hiszen Fehér Ferenc szerint
„neki a világ minden részén vannak ismerősei, összeköttetései. Ezzel összefüggésben megígérte, Duczynska Ilonát, a közeljövőben várható magyarországi utja során összeismerteti Pór Györggyel.” [Jelentés. 1974. október 17].
[Duczynska Ilona valóban a hálózat ismert szereplője volt. Röviden, csak a tények: Komintern-ügynökként kezdte, így került össze Szabó Ervinnel, aki rávette Tisza István miniszterelnök meggyilkolására. Aztán a feladatot végül más végezte el. Később is fontos szereplője volt a bolsevik-kommunista hálózatnak. Cikkem itt olvasható.]
Elkövette a hibát és bevallotta, hogy baloldali
Ezután egy utolsó „eligazításra” mentek a Konrád György házaspárhoz, majd a Heller-Fehér kettőshöz. Hogy a jelentés lehallgatással készült, esetleg valamelyik szereplő adta, nem tudjuk (nem részletezik). Lehet, hogy be volt poloskázva mindkét lakás. „Hangulatok letargikus, nem látják a jövőjüket. Jelenlegi céljük »kaland, … utazás … megnő a világ« Pór György a fentiekkel kapcsolatban elmondotta: »Hozzájárultak kitelepülésünkhöz … és semmilyen feltételt nem szabtak, szóval nem kezdtek szorongatni. […]”
A jelentés szerint akkoriban a Német Szövetségi Köztársaságba tartottak, de nem akartak ott letelepedni, Angliát tartották volna a tökéletesnek. „Pór György a későbbiek során megjegyezte, »A németeknél ott elkövettem egy hibát, a pasi beállitottságunkat kérdezte, én mondtam, hogy baloldali a gondolkodásunk… érezni lehetett, hogy nem rokonszenvez.«” Majd:
„Franciaország az nem jó, mert nagyon erős a rendőrség”.
Sokatmondó a folytatás:
„Konrád György azt javasolta Pór Györgynek, hogy az ország elhagyása után legyen szovjetológus. »Ha én a helyetekben lennék, engem … vagy a te helyedben /Pór/ szivesen csinálnék szovjetológiát, nem utolsó sorban amiatt, hogy esetenként vissza akarsz jönni.”
Majd megbeszélték, ki tudna nekik segíteni. „A beszélgetés során Konrádék felsorolták azokat a személyeket, akik szerintük ösztöndíj szempontjából számításba vehetők. »Amerikában egyik lehetőség Pali … /Hollander Pál amerikai állampolgár/, de Völgyesi… erre alkalmasabb.« Angliára vonatkozóan megállapitották, hogy Gömöri György és Mészáros István /angol állampolgárok/ segitségére számithatnak. Konrád Györgyné megjegyezte, hogy Duczynska Ilona »Sajnos abszolut nem tud segiteni«, de Torontóban szólhat Márkus Vilmos édesanyjának, Kresz Máriának.
Pórék távozása után Konrád György megjegyezte, hogy »mit fog csinálni ez a kislány /Körősi Zsuzsanna/, mert a fiucska /Pór György/ az nem egy lángész.«”
Maga Heller Ágnes később (2008, 168 óra) így emlékezett erre a segítségre:
„Pórék maoista mozgalma tökéletes »őrülmény« volt. Szuperdogmatikus. Hogy úgy mondjam: Kádárt balról bírálták. Mivel házi őrizetbe kerültek, védelmükben férjem, Fehér Ferenc írta meg a levelet – Lukács nevében ; Kádár Jánosnak. Azt mondtam Ferinek: »Persze hogy a védelmükre kell kelni, de azért borzalmasak ezek az eszmék!« Erre Feri Adyt idézte: »Ma még tán egymást összetévesztjük, holnap egy leszünk, észre sem vesszük.« És igaza volt.”
De még mennyire! [SZDSZ].
Csoportdosszié lett a Pór György dossziéból
A harmadik dosszié végén egy határozat Pór megfigyelési dossziéjából csoportdossziét kreált. A negyedikben már Demszky Gábor az egyik főszereplő. A határozatban (1975. április 18.) ezt írták: „Pór György, Kőrösi Zsuzsanna és társai ügyében »Összetartók« fedőnéven csoportdossziét nyitok […] A csoportulás tagjai közül Pór György, Kőrösi Zsuzsanna, Demszky Gábor, Márkus Piroska, Sándor Tibor és [J.] Zsuzsanna budapesti lakosokat »Bizalmas nyomozás alá vonva« szöveggel nyilvántartásba vesszük.”
A dosszié végén már Demszky Gábort és Sándor Tibort nevezik a csoport vezetőinek. [1976. január 29.]. Bár az ötödik dosszié már róluk szól, sajnos nagyon-nagyon rövid. Az tény, hogy egy 1976. augusztus 22-ei javaslat szerint elhatározták Sándor lakásának bedrótozását.
Ennél érdekesebb az a jelentés, amelyben már Demszkyt nevezik a hazai vezérnek. Az irat szerint Pór elképzelése az volt, hogy
„több egymástól függetlenül funkciónáló csoportot kell létrehozni, amelyek egymás tevékenységéről tudnak és egy adott jelre, adott pillanatban aktivizálódnak.”
Hogy ebből mennyi volt igaz? Ki tudja. Az biztos, hogy az állambiztonság Demszkyt vélte a vezető személynek:
„Ennek az elképzelésnek a valóraváltását Pór György kivándorlását követően a legaktivabb tagok, köztük dr. Demszky Gábor […] pártonkivüli, jogász vállalta magára. Átvette a személyek összefogását, a különböző összejövetelek megszervezését. Elvállalta, hogy azokat a kéziratokat, amelyeket Pór György irt és ellenséges tartalmuk, illetve a szerző neve miatt nem jelentek meg, a saját nevén kiadatja.
Életfelfogásában, életmódjában követi Pór György példáját. Családját elhagyta, különböző kapcsolatainál lakik. […] Demszky Gábor személyére bevezetett ellenőrzésünk során jutott tudomásunkra, hogy nevezett a Gondolat Könyvkiadóhoz akar elhelyezkedni mint lektor. A jelzett kiadónál korábban Pór György, illetve több ellenőrzésünk alatt álló személy megkísérelte már negatív hangvételű, vagy ellenséges tartalmu irásainak megjelentetését.
Figyelembe véve Demszky Gábor tevékenységét, indokoltnak tartjuk, hogy a Gondolat Könyvkiadónál lektorként való alkalmazását a BM III/III.-4-c. Alosztály hivatalos kapcsolata segitségével megakadályozzuk. [Jelentés 1976. szeptember 13.]”
A következő jelentés szerint elbeszélgettek a hivatalos kapcsolattal. Azaz az igazgatóval. „Hivatalos kapcsolatunk elmondta, hogy az egyetemről kapott jellemzés negativ dolgokat tárt fel. Demszky Gábort anarchista tevékenység miatt két félévre az egyetemről kizárták.
A kialakult összkép alapján hivatalos kapcsolatunk ügy döntött, hogy a nevezettet nem alkalmazz a kiadónál. Ezt az egyetemtől kapott rossz véleménnyel indokolja.”
Ekkor – az iratok szerint – Demszky felesége döntő lépésre szánta el magát.
Folytatjuk.
Dr.Veres Péter
2022-02-04 at 10:37
Kedves kollégám, a neves néprajzkutató, Kresz Mária betegeskedő lánya, aki apja révén intenzív kapcsolatot tartott Kádár-ellenes “Beszélő” c. illegális folyóirat szerkesztőségével, titokban barátilag figyelmeztetett. Nagyon vigyázzak, mert Dalos György, akivel én együtt tanultam a Lomonoszov Egyetem történelmi fakultásán — a rendőrség beépített besúgója. Jól emlékszem Moszkvában, a magyar egyetemisták KISZ szervezetében nagy botrány tört ki, amikor kiderült, hogy D.Gy. — másokkal együtt — határozottan, teljesen nyíltan Rákosi és politikája mellett aktívan agitált. Ezzel kapcsolatban sokat mondó érdekes tény az is, ami nem volt ismert akkor még, hogy Dalos illegálisan felkereste a volt diktátort Krasznodárban. Később tévesen “demokratikus ellenzéknek” nevezett, Révai fia, Géza, valamit a Demszky vezette szélsőségesen baloldali — ügyes álcázésként, a maoizmussal rokonszenvező, valójában azonban kimondottan rákosista csoportosulás volt, amelyből végül kinőtt az úgynevezett “demokratikus ellenzék”. Ez a baloldali, vietnámi szolidaritási bizottság égisze alatt működő rákosista kollektíva, beleértve Dalost és kebelbarátját, Harasztit is, az 1956-os magyar felkelést, forradalmat és szabadságharcot — véres — antiszemita ellenforradalomnak tartotta. Az említett csoport nevében Dalos György — saját bevallása szerint — hazatérésre invitálta a volt dikátort, Rákosit, hogy az antiszemita és buta Kádár ellenében sürgősen vegye át a hatalmat Budapesten. Kádár ugyanis — sehogy sem akarta vissza engedni Budapestre vetélytársát Rákosit, a hat nyelven beszélő, oroszul is jól tudó, egykori világhírű politikust. Csakhogy 1967-ben bekövetkező arab-izraeli háború összekeverte az addigi frontokat
Dr.Veres Péter
2021-11-23 at 19:15
Kresz Mária lánya, aki apja révén, Márkus gyerekeként intenzív kapcsolatot tartott a “Beszélő” szerkesztőségével, titokban barátilag figyelmeztetett. Vigyázzak, mert D. Gy. akivel év együtt tanultam a Lomonoszov Egyetem történelmi fakultásán — a rendőrség beépített besúgója. Jól emlékszem Moszkvában, a magyar egyetemisták KISZ szervezetében nagy botrány tört ki, amikor kiderült, hogy D.Gy. — másokkal együtt — igencsak határozottan és nyíltan Rákosi mellett agitál. Viszont az a sokat mondó érdekes tény nem volt ismert akkor, hogy illegálisan fel is kereste a diktátort. A később “demokratikus ellenzéknek” nevezett, többek között, Révai fia, Géza és Demszky vezette szélsőségesen baloldali, erősen maoizmussal rokonszenvező, valójában azonban rákosista csoport, amelyből végül kinőtt az úgynevezett “demokratikus ellenzék”. Ennek baloldali szellemi kollektíva nevében, beleértve Harasztit is, az 1956-os magyar felkelést, Harasztival együtt. sokáig véres antiszemita ellenforradalomnak tartották. Az említett csoport nevében Budapestre invitálta egyetemi évfolyamtársam Rákosit — az antiszemita és buta Kádár ellenében. Az utóbbi ugyanis — zsidó származása miatt — sehogy sem akarta vissza engedni Budapestre a hat nyelven beszélő egykori világhírű politikust. Csakhogy 1967-ben bekövetkező arab- izraeli háború némileg összekeverte a frontokat.
A lánya, aki apja révén, Márkus gyerekeként intenzív kapcsolatot tartott a “Beszélő” szerkesztőségével, titokban barátilag figyelmeztetett. Vigyázzak, mert D. Gy. akivel év együtt tanultam a Lomonoszov Egyetem történelmi fakultásán. a rendőrség beépített besúgója. Jól emlékszem Moszkvában, a magyar egyetemisták KISZ szervezetében nagy botrány tört ki, amikor kiderült, hogy D.Gy. — másokkal együtt — igencsak határozottan és nyíltan Rákosi mellett agitál. Az a sokat mondó tény azonban nem volt ismert akkor, hogy illegálisan fel is kereste a diktátort, a később “demokratikus ellenzéknek” nevezett, többek között Révai fia, Géza és Demszky vezette szélsőségesen baloldali, erősen maoizmussal rokonszenvező, valójában rákosista csoport, amelyből végül kinőtt az úgynevezett “demokratikus ellenzék”. Ennek a szellemi kollektíva nevében, beleértve Harasztit is, az 1956-os magyar felkelést, Harsztival együtt. sokáig véres antiszemita ellenforradalomnak tartották. Az emlitett kollektiva nevében Budapestre invitálta egyetemi évfolyamtársam Rákosit — az antiszemita és buta Kádár ellenében. Az utóbbi ugyanis — zsidó származása miatt — sehogy sem akarta vissza engedni Budapestre a hat nyelven beszélő egykori világhírú politikust.
Dr.Veres Péter
2021-11-23 at 19:03
Kresz Mária, Márkus elvált felesége néprajzkutató, Kresz Gézának a budapesti mentőszolgálat unokája. A Néprajzi Múzeumban velem együtt dolgozott. Az egyik tanulmányomat ő fordította le kitűnően angolra – méghozzá ingyen. 1957-ben, mivel édesanyja angol volt, Münnichék hivatalosan engedélyezték számára Kanadába való kivándorlását két kislányéval. De ott nem érezte jól magát, hamar visszatért Budapestre régi munkahelyére, ahol haláláig dolgozott. A Néprajzi Múzeum kb. 3O OOO darabból álló egyedülálló Kerámiai Gyűjtemény nagy része munkásságához fűződik. Ebből 1975-ben nagyon szép kiállítást rendezett a volt Kúria épületében,amelyet akkor a Néprajzi Múzeum kapott meg.
Welszibard
2021-11-12 at 03:29
1968-ban adták ki Günter Wallraff (NSZK) író könyvét a Kossuthnál, majd 70-ben is, melyben munkásként dolgozva inkognitóban átélt negativ, megalázó tapasztalatait írta meg.
Ez szolgált mintaként számos akkori magyar fiatal számára is (Haraszti Miklós: Darabbér, Halmos Ferenc: Illő alázattal, de B.Székely Miklós színész is ekkor ment gyárba dolgozni, később Tar Sándor pedig eleve munkás volt, viszont nem állt mögötte családi pártháttér így meg is tudta őt zsarolni a III/III.).
Wallraffot ugyan 2003-ban megvádolták azzal, hogy a Stasi-val kollaborált de ezt nem tudták rábizonyítani. Harasztiék valóban balról támadták a Kádár rendszert, de akkor pl. a “Darabbér”, amit a Vörös Csillag Traktorgyárról írt, valóban leleplezte a szocialista kizsákmányolás kapitalista lényegét, az ún. “brigádmozgalom” hamisságát. Az írói, valóságfeltáró szándékot nem véletlenül ismerte el Mészöly Miklós író is, aki kiállt mellette az 1973-as perében.
Az persze már más kérdés, hogy őt végül is a szülei pártfunkciója is mentette a bebörtönzéstől, míg másokat zavartalanul vegzálhattak. Sőt, Haraszti, mint a Kádár rendszer bírálója, zavartalanul élhetett l978-tól hol Párizsban, hol New Yorkban.
Csak azt nem tudom nekik megbocsátani soha, hogy amikor sorra zártak be az l990-es években a gyárak (750.000 munkanélküli lett- velem együtt), akkor ők egyszerre liberálisok lettek és lepaktáltak az átmentett MSZP káderekkel.
szilamérné
2021-11-08 at 14:54
Az akkori feleségét nem cserélte el Magyar Bálinttal, szerintem akkor még az első felesége volt, – az Alma nevű lányának az anyja -, a gimnáziumi osztálytársának az édesanyja volt. Az “elcserélt feleség”, Hodosán Róza volt, 88-89-ben még csak az élettársa, majd a felesége.
Nonvideor
2021-11-08 at 00:14
Haraszti a Felszab téren lakott, a Párizsi udvarral, Jégbüfével szemben. Hiába…. szegényes palotanegyedben tengette magát ő is, mint a Szabadság hegyen, Gellért -hegyen, Rózsadombon,, villákban senyvedő belpesti újproli elit.
Tudományos libsizmus
2021-11-07 at 22:23
Nőverő Demszky. De legalább feleséget cseréltek Magyar Bálinttal. Innentől kezdve ki tudja, melyik verte jobban a másik (bocsika: saját) feleségét.
Belterjes degenerált söpredék.
Győző
2021-11-07 at 21:47
Sándor István, vagy Tibor?
Nem mindegy. Az István atz MRT tudósítója volt, meg, ha jól emlékszem, külügyi szolgálatban is volt. Kondor élettársa.
G. A.
2021-11-07 at 21:15
“Pór rögtön a fordítóirodába került, de ennek megvolt az ára”
.
Jééé!
Mint a Gönczi Pipi…
Fekete Judit
2021-11-07 at 19:33
Kresz Máriának csak két lánya volt,elvált férjének, Márus Istvánnak is csak öt lánya volt. Rossz fényt vet a lapra, ha téves adatokat közölnek. (Kres Mária keresztlánya)
Mező Gábor
2021-11-07 at 20:15
Kedves Judit! Nyilván igaza lehet (ha rokon), itt viszont egy állambiztonsági jelentésből történt idézet. Ők írták (vagyis jelentették az egyik beszélgetést), hogy “Márkus Vilmos Kresz Mária nevű édesanyja Torontóban élt”. Üdv, MG