Mi a baja az ellenzéknek egy olyan emlékmű visszaállításával, amely a kommunista erőszak áldozatainak állít emléket? – tette fel a kérdést a PestiSrácok.hu-nak adott interjúban Hollik István kormányszóvivő. A politikus emlékeztetett, Nagy Imre megrögzött kommunista volt, aki végül életét adta a hazájáért; utóbbi tiszteletre méltó, előbbit relativizálni viszont bűn. “Amikor a baloldal Gyurcsánytól Karácsony Gergőig Nagy Imre szellemi örökösének vallja magát, akkor éppen ezt teszi. A szocialisták szoboráthelyezésről szóló közleményét pedig nehéz másként értékelni, mint hogy az MSZP megmaradt MSZMP-nek” – mondta Hollik István. Kiemelte, a decemberi utcai balhékban szinte csak pártpolitikai aktivisták, pártok munkatársai és vezető ellenzéki politikusok vettek részt, akik fittyet hánynak a törvényekre. “A tüntetéseknek is az a célja, hogy nyomás alá helyezzék a kabinetet. Az ellenzék nem képes elfogadni a társadalom többségének a véleményét” – jelentette ki Hollik István. A kormányszóvivő a balliberális médiumokról is kifejtette a véleményét. “Az ellenzéki sajtóorgánumoknak van egy világos politikai célja, mégpedig az, hogy elmozdítsák a kormányt a helyéről, ezért pedig semmi sem drága” – nyomatékosította a kormányszóvivő. PS-interjú!
Epét hány az ellenzék és sajtója a Nagy Imre-szobor Kossuth térről való áthelyezése miatt, a Demokratikus Koalíció és a Nagy Imre Társaság gyertyagyújtással egybekötött tüntetést szervezett, pedig végre helyreáll a történelem. A kivégzett miniszterelnök emlékműve Marx és Engels egykori monumentális szobra helyére kerül a Jászai Mari térre, a kommunista ősbűnnek pedig végre újra lesz emlékműve a Kossuth téren, a Nemzeti Vértanúk Emlékművének képében, amely a vörösterror áldozatai előtt tiszteleg. A megbocsáthatatlan bűnöket relativizáló ellenzék szerint önök történelemhamisítók, de talán kezdjük ott, hogy miért kellett éjszaka elszállítani Nagy Imre szobrát?
A Kossuth tér átalakítása, azaz a Steindl Imre Program tervei régóta ismertek, ahogy a Nagy Imre-szobor áthelyezésének ténye is. Ezért, ami most zajlik ebben az ügyben, az nem több, mint ellenzéki hangulatkeltés. A kérdés inkább az, hogy mi a baja az ellenzéknek egy olyan emlékmű visszaállításával, amely a kommunista erőszak áldozatainak állít emléket? Nagy Imre megrögzött kommunista volt, aki végül életét adta a hazájáért. Utóbbi tiszteletre méltó, előbbit relativizálni viszont bűn. Márpedig amikor a baloldal Gyurcsánytól Karácsony Gergőig Nagy Imre szellemi örökösének vallja magát, akkor éppen ezt teszi.
Gyurcsányék megígérték, megbuktatják önöket, majd visszaviszik a Kossuth térre Nagy Imre emlékművét, a szocialisták pedig közleményükben horthysta restaurációs kísérletnek tartották az 1956-os forradalmat. Az MSZP megmaradt MSZMP-nek?
Nehéz másként értékelni az elhangzottakat. A baloldal politikájáról pedig a választók többször is véleményt mondtak. 2010-ben és fél évvel ezelőtt is.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Az ellenzék nem bírja megunni a tüntetéseket. Most a Nagy Imre-szobor ürügyén keltik a feszültséget, de közben az MSZP alelnöke a „rabszolgafelkelés” januári folytatását is beígérte.
Magyarországon jogállam van, a gyülekezési jog Alkotmányban rögzített alapjog, amellyel mindenki élhet. Ezt ugyanakkor egyesek úgy értelmezik, hogy nekik mindent szabad, bárhova bemehetnek, és bármit csinálhatnak, de ez nem így van. A törvényeket a tüntetőknek és az őket felhergelőknek is be kell tartaniuk, mert az nem mentesít senkit a törvények betartása alól, hogy nem ért egyet a kormánnyal. Akik karácsony előtt agresszívan tüntettek, ők nem tisztelnek senkit és semmit. Senki nem vonja kétségbe, hogy vannak, akik a törvényeket betartva tüntetnek, de pontosan látszott, hogy minden határt átlépve agresszív politikai aktivisták és az ellenzéki pártok tagjai keltették a feszültséget. A decemberi utcai balhékban szinte csak pártpolitikai aktivisták, pártok munkatársai és vezető ellenzéki politikusok vettek részt, akik fittyet hánynak a törvényekre.
Nekik nem is az ügy a fontos, hanem az Orbán-kormány megbuktatása?
Ez teljesen egyértelmű. Karácsony előtt, az adventi időszakban sem a túlóratörvénnyel volt problémájuk, hanem a kormánnyal és a magyarok döntésével. Ez olvasható ki a tüntetési felhívásaikból és az ellenzéki sajtó szalagcímeiből, mert azok és a cikkek következetesen kormányellenes tüntetésekről szóltak. Akkor is kibújt a szög a zsákból. Emlékezzünk csak vissza, hogy két hónappal ezelőtt az egyetemi tanszabadságért tüntettek, akkor azt az ügyet használták fel, hogy támadjanak minket, most a munka törvénykönyv módosítása az ürügy. Amint a témák elvesztik aktualitásukat, olyan gyorsan engedik el, amilyen gyorsan felhasználták. A túlórákkal kapcsolatban még ők is tudják, hogy hazudnak, mégis láttuk, mi történt. Hogy az ellenzéknek mennyire nem az ügyek a fontosak, azt jól mutatja, hogy három hónappal ezelőtt még az összes ellenzéki képviselő az otthonápolási díj megemelését követelte. Sokatmondó és megdöbbentő, hogy az utolsó parlamenti ülésnapon, amikor éppen erről szavazott az Országgyűlés, akkor az ellenzéki politikusok közül senki nem szavazta meg, hogy havonta 100 ezer forintot kapjanak a fogyatékkal élő gyerekeket nevelők. A családok támogatása, az ápolási díj megemelése helyett nekik fontosabb volt füttyögni, mint kiállni valami mellett, szavazni. Nekik a kormánnyal van bajuk, és megtesznek mindent, hogy a kabinetet nyomás alá helyezzék. A tüntetéseknek is ez a célja.
Felháborítják azok a cikkek, amelyek 2006-tal hasonlítják össze a most decemberi eseményeket?
Végtelenül felháborítanak. 2006-ban az emberek azért mentek utcára, mert Gyurcsány Ferenc beismerte, hogy hazudtak reggel, éjjel meg este, hogy becsapták az embereket és így nyertek választásokat. Ma erről szó sincs. Most a rendszerváltás utáni időszak legmagasabb részvétele mellett lezajlott választáson vagyunk túl, amelyen az emberek kifejezték a véleményüket. Nincs olyan választási rendszer a világon, amiben a Fidesz-KDNP ne nyert volna.
Van egy erős, legitim társadalmi felhatalmazásunk, amelyet az ellenzék megkérdőjelez. Ez mindent elárul az ő demokráciafelfogásukról. Az ellenzék nem képes elfogadni a társadalom többségének a véleményét és akaratát. Karácsony előtt az agresszív tüntetők által provokált rendőrség törvényesen lépett fel minden esetben. Ezt összehasonlítani azzal, amikor Gyurcsányék politikai utasítására a rendőrök békés tüntetők tömegébe lovagolnak bele kardlapozva, az több, mint felháborító. Most köszönettel tartozunk a rendőrségnek és a rendőröknek, akik az utcákon a törvényes rend fenntartásán fáradoztak.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Az imént az ellenzéki médiumokat is megnevezte. Az ő felelősségük mekkora a feszültség szításában, látva, hogy még a nem éppen békés tüntetőkből is mártírt faragnak?
Folytatódik a tendencia, ami április 8-a előtt is megfigyelhető volt, hogy az ellenzéki pártok szerepét átvették az ellenzéki médiumok. Ezeknek az ellenzéki sajtóorgánumoknak van egy világos politikai célja, mégpedig az, hogy elmozdítsák a kormányt a helyéről, ezért pedig semmi sem drága. A hangulatkeltésben szövetségesek az ellenzéki pártok és a kormánykritikus médiumok. Ha megnézzük a címlapjaikat és azt összehasonlítjuk a magyar valósággal, akkor egy alternatív valóság tárul elénk.
Motiválja az ellenzéki médiumokkal vívott állandó harc, vagy inkább fárasztó rendre ugyanazokat a köröket lefutni?
Mi soha nem csak azokkal harcolunk, akik velünk szemben állnak, hanem elsősorban azokért küzdünk, akik a hátunk mögött vannak. Az ilyen politikai konfliktusokban nem önmagában a konfliktus, a harc motivál, hanem az, hogy van egy világos célunk, nevezetesen, hogy 2030-ra Magyarországot Európa öt legjobb országa egyikévé tegyük. Ezért mindent meg kell tenni, és ha ennek a célnak a megvalósulását bármi veszélyezteti, ha le akarnak téríteni minket az útról, amelyre 2010-ben ráléptünk, akkor igenis minden konfliktust vállalni kell. Az eredmények biztatóak. A munkanélküliség soha nem volt ilyen alacsony, 2010 után a költségvetési hiány soha nem volt három százalék feletti, miközben Gyurcsányék alatt soha nem volt három százalék alatti. Az államadósság most 72-73 százalékos, Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején 52 százalékról ment fel 85 százalékra. A gazdasági növekedésünk mértéke az uniós átlag duplája.
A magyar emberek kemény munkájának köszönhetően Magyarország jó úton halad, amelyről senki nem téríthet le minket, bár látjuk, hogy az ellenzék ezen dolgozik. Az ellenzéki politikusok a zavarkeltésben érdekeltek, ők a figyelemért versenyeznek. Hadházy Ákos, Kunhalmi Ágnes Arany Málna-díjas alakításai is erről szólnak.
Ilyen lenne egy sajtószabadság nélküli diktatúra?
Maradjunk inkább a tényeknél: a legolvasottabb internetes portál kormánykritikus, a legnézettebb kereskedelmi tévé szintén, valamint a legolvasottabb hetilap is ellenzéki. Nem értem, hogy miről beszélnek. Ezek is olyan állítások a részükről, amelyekről még ők is tudják, hogy hazugságok és semmi közük a valósághoz.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Brüsszelnek és az Európai Uniónak milyen a viszonya a valósággal?
Az európai elit teljesen elveszítette a kapcsolatát a valósággal, éppen ezért ma az európai emberek állnak szemben az európai elittel. Akik nem vakok, pontosan látják a migráció mindennapi következményeit Európában, éppen ezért egyre többen osztják a magyar kormány és a bevándorlásellenes erők véleményét. Frans Timmermans és Juncker az elefántcsonttornyukba zárkózva egyetlen állampolgárral sem találkozik. Lobbistákkal, vagy éppen Soros Györggyel annál inkább. Ennek az európai elitnek érdeke, hogy még több hatalmat adjon Brüsszelnek, hogy fenntartsa a status quót. Az embereknek ez viszont egyre kevésbé kell. Ez a feszültség két eredményre vezethet. Az európai emberek májusban a demokratikus EP-választásokon elzavarják az unió vezetőit és a bevándorláspártiakat, vagy ez a fajta ellentét szétfeszíti az európai együttműködés kereteit. Magyarország az utóbbiban nem érdekelt, ezért mindent megteszünk azért, hogy az első forgatókönyv valósuljon meg.
Májusban a józanabb irányba indul Európa? Lesz gyökeres változás?
Európának akkor van jövője, ha képes a változásra. Konrad Adenauer, Robert Schuman vagy épp Helmut Kohl Európája egyet jelentett a jóléttel és biztonsággal. Jean-Claude Juncker, Martin Schulz és Guy Verhofstadt eredményei szintén egyértelműek: félrekezelt válságok, bevándorláspárti politika, Brexit. Kudarc kudarc hátán. Nem kell mást tenni, csak visszatérni arra az útra, melyről a bevándorláspártiak letérítették Európát. Amikor Európa sikeres volt, akkor az európai együttműködés középpontjában a nemzetállamok álltak. Ma Brüsszel. Ezen kell változtatni.
Több kereszténydemokrácia, kevesebb liberalizmus. Ez a jövő májusi kívánsága Európának?
Az európai életmód keresztény értékeken alapszik. Még ha ez nem is tetszik a liberálisoknak. Ha ezt az életmódot, ezt a keresztény civilizációt feladjuk, akkor valami nagyon más jön helyette. Európának száz év múlva is karácsonyt és húsvétot kell ünnepelnie, nem a ramadánt. Száz év múlva is egyenjogúnak kell lennie a férfiaknak és a nőknek, és száz év múlva is szabadságban, demokráciában kell élnie az európaiaknak. Ezek evidenciának tűnnek, de ha megnézzük, hogy a bevándorlók honnan jönnek és milyen szabályok szerint építik fel a közösségeiket, akkor egy nagyon más világ tárul a szemünk elé. Konrad Adenauer egyszer azt mondta, hogy a politikus a következő választásra gondol, az államférfi a következő nemzedékre. Az európai parlamenti választásokon minden választópolgár azzá válhat, hiszen május 26-án hosszú távra meghatározhatjuk saját sorsunkat.
Fotók: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS