Nagyon méltatlanok azok az ellenzéki támadások, amelyek a magyar gazdatársadalmat teszik felelőssé azért, mert egyes élelmiszerek megdrágultak, holott a túlárazás miatti kritikákkal a nagykereskedők, multicégek ajtaján kellene kopogtatni – fejtette ki év eleji interjújában Nagy István. Az agrárminiszter portálunknak arról beszélt: a koronavírus-járványnak lehet éppen olyan hozadéka, hogy a megerősödő digitalizáció révén közvetlen kapcsolatot talál a termelő és a vásárló, kiiktatva az indokolatlan kereskedelmi árrést, árfelhajtó körülményt. Kiemelte: az online kereskedelem megerősítése nemcsak az Agrárminisztérum célja, de még az Európai Unió is támogatja a rövid ellátású láncok létrehozását, amelyekre fontos szerep hárul a környezetvédelmi célok megvalósításában. Nagy István hangsúlyozta: az a minisztérium célja, hogy a klímavédelmi célokat reálisan megvalósítható lépésekre bontsák, és megtalálják az egyensúlyt a környezet, a termelők és a fogyasztók védelmében is. Honnan kell talpra állnia az agráriumnak a koronavírus-járvány idején? Ki a felelős a megdrágult élelmiszerek miatt? Milyen (reális) célkitűzések viszik közelebb egy zöldebb mezőgazdasághoz Magyarországot és az Európai Uniót? – év eleji interjúnkban Nagy István agrárminisztert kérdeztük.
Talán a legfontosabb, mindenit érdeklő és érintő kérdés: mennyire térdepeltette le az agráriumot a koronavírus-járvány?
Ahogy mondani szoktam, nemcsak a koronavírussal kellett küzdenünk idén, összesen négy vírus nehezítette az életünket: a korona, a madárinfluenza, a sertéspestis és a pánik vírusa. Emellett a tavaszi fagyok, a tavaszi és a nyári aszály is kihívást jelentett a gazdálkodóknak. A szántóföldi növénytermesztés azért az időjárási szélsőségek ellenére elfogadható évet zárt, gyümölcsből viszont sokkal kevesebb termett, mint 2019-ben. Almából például az előző évi, szintén csekély mennyiséghez képest is közel 40 százalékkal kevesebbet lehetett csak szüretelni. Összességében ugyanakkor elmondható, hogy Magyarország a gazdáknak köszönhetően a legtöbb élelmiszerből nagyjából annyit vagy többet termel, mint amennyit az emberek elfogyasztanak, ezért jelentős mértékű kivitele révén más országok élelmezéséhez is hozzájárul. Különösen jelentős ez a mostani válsághelyzetben, amikor felértékelődik az élelmezésbiztonság.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Baloldali politikusok ugyanakkor sokszor hivatkoznak arra, mennyire megdrágultak egyes élelmiszerek…
Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Nagyon méltatlanok azok a támadások, amikor a magyar gazdatársadalmat teszik felelőssé azért, mert drága a krumpli, vagy mert 800 forint az alma kilója, miközben ennek a jelenségnek még a vírusjárványhoz sincs köze. Természetesen figyelembe kell venni a tavaszi fagyokat; ha valamiből kevesebb termett, nyilván az ára is magasabb. Érdemes megnézni ilyenkor azt is, hogy a gazdáktól mennyiért vásárolják fel ezeket a terményeket. A fagyok miatt idén az almáért kilónként a gazdák nem 50, hanem 130, 150 forintot kértek. Joggal tesszük fel a kérdést: miért kerül ugyanez az alma a boltokban 800 forintba? Arra kérek minden kritikát megfogalmazó baloldali politikust, hogy annak címezze a vádakat, akire ez valóban tartozik, mert nem a gazdák generálják ezt a problémát.
Akkor mondjuk ki: a kritikákkal a nagykereskedők ajtaján kellene kopogtatni…
Sokszor tapasztaljuk, hogy a kereskedelem gyakran teljességgel elszakad a realitástól, hiába van alacsony felvásárlási ár, az olcsó termést az üzletek éppúgy magas áron tartják. Volt év, hogy nagyon sok volt a meggy, a boltok mégis kilónként 3-400 forintért árulták, pedig egyszerűbb lett volna olcsóbban adni, így az emberek nagyobb mennyiséget vehettek volna.
Miért nem ellenőrzik a kereskedők árképzését?
Az emberek vannak kész helyzet elé állítva, hogy az adott árért megveszik-e a gyümölcsöt, zöldséget, ezt pedig ki is használják a kereskedők, mert úgy vannak vele, sokkal egyszerűbb kevesebbet eladniuk nagyobb árréssel, nem kell hozzá annyi munkaerő, raktárkapacitás. Az állam ebbe nem szólhat bele, a megoldást pedig az jelentheti, hogy elmegyünk vidékre, vagy közvetlenül egy termelőtől várásolunk.
Valóban életszerű, hogy az átlagember elruccan Szabolcsba almát venni?
Ha lesz pozitív hozadéka a vírusjárványnak, akkor az online kereskedelmi platformok megerősödése. Az lehet hosszú távon a megoldás, hogy minél több olyan jól működő értékesítési csatornát hoznak létre a termelők, ahol interneten meg lehet rendelni a terményt, meg lehet szervezni a szállítást, így mindenki friss zöldséghez, gyümölcshöz juthat.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Élelmiszerbiztonság tekintetében valahogy megbízhatóbbnak tűnik egy áruházlánc polcairól válogatni, mint egy ismeretlen termelő árujából…
Ha a zöldséget és gyümölcsöt frissen, gyakorlatilag a gyümölcsöskert széléről tudjuk megvásárolni, az mindig a legbiztonságosabb és a legjobb. Itt ráadásul megjelenik a bizalmi faktor, ami termelő és vásárló között idővel kialakulhat, és ami egy személytelen áruházlánc esetében sosem valósul meg.
Akkor ezt takarja az oly gyakran emlegetett digitális átállás az agráriumban?
Részben igen. Az online piacterek fejlesztése nagyon ráfér a magyar gazdatársadalomra is, és a digitalizációs programunk keretében mi magunk is támogatunk olyan projektet, amely digitális termelői piactér fejlesztésére irányul. Ez a jövő, kiiktatni az indokolatlan kereskedelmi árrést, árfelhajtó körülményt.
Az EU nem fog rögtön tiltakozni, hogy a magyar állam beavatkozik a szabad versenybe?
Nem. Az unió konkrétan támogatja is ezt a célkitűzést, amelyet rövid ellátású láncnak nevezünk, és fontos környezetvédelmi szempontból is. A cél a minél kisebb ökológiai lábnyom elérése. Ne utaztassuk sok ezer kilométert a terméket, hanem találja meg a szomszédban, a szomszéd településen a maga vásárlóját. Mégiscsak nonszensz, hogy vidékről egy budapesti elosztóraktárba szállítják fel a multik a terményeket, aztán esetleg ugyanoda vissza is szállítják a boltjaikba.
Sok vásárlónak is szúrja a szemét, hogy nincsenek régiós központok, így alapvető élelmiszereket is messziről hoznak a kisboltba…
Én is reménykedem a szemléletváltásban e téren. Számomra is problémás, hogy olyan alapvető élelmiszercikk esetén, mint például a tej, miért kell, hogy az ország minden tejfeldolgozójának terméke a polcokon egymás mellett sorakozzon. Ezt azonban valójában a fogyasztói oldalról lehetne megfogni, ebbe az állam nem tud közvetlenül beleszólni, nekünk kell megtanulnunk lemondani arról a felesleges luxusról, hogy tíz, tizenöt folyadéktej között választhassunk, amelyek minősége nem is tér el lényegesen egymástól. Az Agrárminisztériumnak az a feladata, hogy ezen az úton elindítsa a közös gondolkodást a fogyasztók és a termelők között, hogy a fogyasztókat ráébresszük arra: a tudatossághoz az is hozzátartozik, hogy nem kell Baranyában nógrádi tejet vásárolni, Nógrádban meg baranyai tejet, pláne nem külföldről hozottat. Nagyon sokat számítana, hogy egy élhetőbb világban élhessünk.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Nagy viták voltak az EU-s költségvetés elfogadása előtt, Ön szerint milyen víziók visznek közelebb egy zöldebb mezőgazdasághoz?
Győzött a józan ész, jó kompromisszummal sikerült megteremteni az egyensúlyt teremtett világunk és a magyar gazdák érdekei között. Magától értetődik, hogy egyetértünk a határozott környezetvédelmi szándékokkal; a vita nem ezen, hanem az egyértelműen teljesíthetetlennek tekinthető célokon és a végrehajtás mikéntjén folyt. Nem várhatunk el ugyanolyan intézkedéseket azon tagállamoktól, amelyek már jelenleg is kevesebb növényvédő szert és műtrágyát használnak. Hazánkban a rendelkezésre álló legutolsó szerforgalmi adatok alapján az 1 hektárra kijuttatott hatóanyag mennyisége 1,7 kilogramm alatt van, ez nem éri el az EU-átlagot. Hollandiában ez az adat 5,1 kiló, Franciaországban 2,9 kiló, Németországban 2,7 kiló, de még a szomszédos Szlovéniában is 2,5 kiló. Mégis számtalan hazai kritikát kapunk, hogy engedjük agyonvegyszerezni a magyar termőföldet, holott ez egyáltalán nem igaz. Dolgozunk azokon a konkrét szabályozási és támogatáspolitikai eszközökön, amelyek úgy ösztönöznék a még fenntarthatóbb mezőgazdasági termelést, hogy szövetségessé teszik és nem büntetik a gazdálkodókat.
A költségvetés számait nézve biztosított az agrárium jövője?
Igen, összességében sikerült egy jobb költségvetési pozíciót elérni az európai uniós költségvetésben, mint azt az Európai Bizottság eredetileg gondolta. Az Európai Tanács például támogatta azt, hogy a mezőgazdasági ágazatban a koronavírus okozta károk enyhítésére az Európai Helyreállítási Alapból Magyarország számára biztosított mintegy 107 milliárd forint többletforrás felhasználása már idén megkezdhető legyen. Kiemelt siker, hogy magyar kezdeményezésre a főként az állattartó ágazatok számára segítséget nyújtó átmeneti nemzeti támogatások is tovább adhatók. Ez ügyben különösen erős és eredményes volt a V4-ek szövetsége.
A halogatás a klímavédelmi célok elérésében különösen erős szitokszó a zöld oldalon…
Csak a szélsőséges zöldek merészkednek odáig, hogy például a klímaváltozást szinte teljesen a mezőgazdasági tevékenység rovására írják, holott például a mezőgazdaság mindössze 10 százalékáért felel az unió üvegházhatásúgáz-kibocsátásának. Ezek az irányzatok felszámolnák például a szarvasmarha-állományokat. A hamisan beállított, ideológiai alapú állatvédelmi, állatjóléti jelmondatokkal házaló NGO-k pedig az iparszerű állattartást lehetetlenítenék el, például a ketreces tojástermelést, a nyúltartást, az üzemi sertéshizlalást. Ezek a szélsőséges szervezetek azt az illúziót keltik az emberekben, hogy a tanyán kapirgáló tyúkok tojásával kielégíthetők a fogyasztói igények. Márpedig ez nem igaz. Ahogy említettem, a kereskedelem is hajlamos a valóságtól, a valós vásárlói és termelői érdekektől elrugaszkodott üzletpolitikát folytatni, gazdasági érdekekből. Az irrealitás ugyanakkor egyes túlságosan ambíciózus zöld elvárásokban is tetten érhető. Az a feladatunk, hogy a klímavédelmi célokat reálisan megvalósítható lépésekre bontsuk, és megtaláljuk az egyensúlyt a környezet, a termelők és a fogyasztók védelmében is.
Vezetőkép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS