„Fiatal gazdának lenni többet jelent annál, mint hogy fiatalok vagytok. A korotokon túl a gondolkodásmódotok is megkülönböztet benneteket másoktól. Ez nagy lehetőség és komoly felelősség is egyben” – köszöntötte Nagy István a Fiatal Gazda Konferencia résztvevőit pénteken. A miniszter kijelentette, hogy az agrár-nemzedékváltás nemzeti ügy. A konferencián Nagy István nyilatkozott a PestiSrácoknak.
Hiszem, hogy az agráriumban csak egy érdek lehet: a gazdák érdeke, amely nem fordulhat sikerre eredményes nemzedékváltás nélkül. Aktív és egyenrangú partnerként számítunk ezért ebben rátok
– mondta a fiatal gazdáknak az agrárminiszter a Fiatal Gazda Konferenciát megnyitó beszédében. A miniszter hangsúlyozta: az öntözött területek nagyságának növelése és az osztatlan közös földtulajdon problémájának megoldása kiemelt fontosságú. Nagy Istvánt a konferencia előtt sikerült megszólaltatnunk egy rövid interjú erejéig.
A fiatal gazdák konferenciáján beszélgetünk. Hogy látja, milyen jövő elé néz a magyar agrárium? Van utánpótlás? Meg lehet győzni a fiatalokat arról, hogy a vidéki életet válasszák?
Ez sokkal összetettebb kérdés annál, hogy csak az agrárium szempontjából vizsgáljuk. A kormánynak számos olyan intézkedése van, ami együttesen tudja elérni, hogy legyen vidéki megmaradás, és a magyar vidéknek legyen jövője. A most bevezetett falusi csok kiváló példa arra, hogyan lehet megteremteni a falusi élet lehetőségeit, amivel meg tudjuk alapozni a fiatalok első legfontosabb döntését, azt, hogy érdemes vidéki életet élni. Amikor a lakáshoz jutás, a porta fejlesztésének a lehetősége biztosított, amikor az infrastrukturális feltételek – amelyeket a kormányzat teremt meg a Magyar falu programmal – adottak, akkor a fiatalok örömmel vágnak bele a vidéki életformába.
Önök az Agrárminisztériumban mivel ösztönözhetik a fiatalokat a gazdálkodásra?
Nekünk az a dolgunk, hogy megteremtsük a gazdasági feltételeket a vidéki élethez. Meg kell találnunk a módját, hogyan tudjuk elősegíteni a kert megművelését; hogyan tudunk olyan integrációt, felvásárlórendszert beiktatni a falusi a közösségekbe, amelyekkel a felesleget piacra lehet vinni, jövedelemhez lehet jutni. Számunkra az a feladat, hogy elősegítsük az öröklést az agráriumban, létre tudjuk hozni az apáról fiúra szálló gazdaságot. És természetesen olyan versenyképességi intézkedéseket kell hozni a mezőgazdaság számára, amelyekkel magasabb jövedelemhez lehet jutni. Biztosítanunk kell azokat a pályázati forrásokat, amelyekkel új feldolgozóüzemeket lehet létrehozni, amelyekkel növelhető a hozzáadott érték a termelésben. Mindent a versenyképesség szempontjából kell nézni. Azért vagyok nagyon boldog, mert ez az új generáció, akiket most féltve őrzünk és folyamatosan biztatjuk őket, hogy válasszák a vidéki életet, már készségszinten tudják használni a legújabb informatikai, digitális eszközöket. Az a különbség, ami a fejlett várost és az elmaradott falut egykor elválasztotta, teljességgel áthidalható ezekkel az eszközökkel, és itt van a nagy lehetőség, hogy a vidék új életet kaphasson.
A vidékfejlesztési program keretében rengeteg pályázati lehetőség van. Hogy látják, mi az, amiben leginkább igénylik a támogatást a magyar gazdálkodók? Mik a visszajelzések, mire van szükségük?
A legnagyobb igény természetesen arra a korlátos mennyiségben rendelkezésre álló jószágra van, amit termőföldnek nevezünk. Ez nagyon nehéz kérdés. A fiatalok előtt azért áll nagy lehetőség, mert ha a földterület kicsi is, ők kreatívan olyan intenzív termelést – például üvegházi, kertészeti kultúrát – választanak, amely kultúrák sokkal inkább a gépesítettség, a robottechnika, a digitalizáció alkalmazását igénylik, s ezáltal egységnyi kis területen jóval magasabb terménymennyiséget tudnak elérni. Ez olyan lehetőség, amivel természetesen élni kell. Ezek lehetnek akár start-up vállalkozások egy-egy vidéki településen. Ez alapozza meg azoknak a jövőjét, akik nem öröklés útján jutnak földhöz.
Mi a helyzet azokkal, akik a „hagyományos” módon jutnak földterülethez és megöröklik a gazdaságot?
Egészen más a helyzet, amikor valaki a szülei vagy a nagyszülei földjén tud gazdálkodni. Itt is komoly szemléletváltásra van szükség. Az, hogy milyen növényt fogunk termelni, hogy belevágunk-e állattenyésztésbe, mind-mind új döntést igényel, hiszen olyan gyors fogyasztási váltásoknak vagyunk tanúi – gondoljunk csak a veganizmusra, a paleo-kultúrára, a glutén- vagy laktózérzékenységre -, amelyekre mind választ kell adni. Ha ma valaki bemegy egy áruházba, akkor többnyire félkész terméket, például bepácolt húsokat szeretne vásárolni. Ezekre az igényekre olyan ötletekkel, fejlesztésekkel lehet reagálni, amelyeket a fiatalok ki tudnak találni és meg tudnak valósítani. Minderre kiváló példa az az értelmiségi generáció, aki tanyára költözött és megtanult – teszem azt – kecskét fejni, forradalmat, gasztroforradalmat csinált a kézműves termékek piacán, hiszen olyan új ízekkel, új minőségi élelmiszerekkel ismertetett meg bennünket, amelyek korábban hiányoztak a kínálatból.
Mennyien vannak azok, akik a városi életet otthagyva vágnak bele a gazdálkodásba?
A magyar tanyavilágban már több, mint 50 százalékban ilyen fiatalok gazdálkodnak. Megfordult a trend: már nem azok vannak többségben, akik ott születtek, éltek és ott fognak meghalni, hanem azok, akik odaköltöztek.
A magyar mezőgazdaság jelenleg mennyire használja ki a lehetőségeit? Milyen mértékben lehetne növelni a termelést ön szerint?
Nyugodtan merem állítani, hogy meg lehetne duplázni a magyar agrárium termelését. Számos olyan összetevő van, amin sokat lehetne fejleszteni. Az öntözés fejlesztése 40-60 százalékot javítana a termelésen egy adott helyen. A tápanyag-utánpótlás szakszerűségén is 20-30 százalék múlhat. Ha továbbvisszük a nemesítés kérdését, a genetikai potenciálban rejlő lehetőség is 20-30 százaléknyi növekedési esélyt rejt magában. Képesek lennénk akár megduplázni a termelést. A legfontosabb kérdés pedig az, hogy az egy hektárból előállított termelésmennyiség után mennyi lesz a jövedelem. Itt kell a többszörösére emelnünk a jelenlegi rátát. Ez a siker titka. Ha ezt a jövedelemnövekedést sikerül megteremteni, akkor nem kell majd sok promóció; a fiatalok maguktól is megértik, milyen pozitív lehetőségek vannak a vidéki életben és gazdálkodásban. Ez a cél, ezt szeretnénk elérni.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS