“Ne bántsd a magyart!” – Tanulja meg végre az egész világ!

Nagyon sokan ismerik Zrínyi Miklós híres művét; ez az a kötelező darab, az Az török áfium ellen való orvosság, amely később azzal a címmel híresült el, hogy Ne bántsd a magyart! Sokan és sokféle módon használták már a történelem során, de egy általános jelentése sosem forgatható ki, ami maga az egyértelmű és egyszerű üzenet az egész világnak: ne bántsd a magyart! Mert ma, amikor minden nép érzékeny, mindenki ragaszkodik minden vélt és valós jussához, akkor ne felejtsük el, hogy mi, magyarok sem vagyunk hajlandóak hátul, a sor végén kullogni, és az utóbbi tizenkét esztendőben ezt egyértelműen meg is mutattuk, bármennyire nem tetszett ez sokaknak. Most, amikor a náci és kommunista uralmat idéző ukrán nyelvtörvény már öt éves, most, amikor egy román csapat szurkolói simán kitehetik, hogy kifelé a magyarokkal az országból és Székelyföldet Ulánbátorban találták ki, akkor ott kell állnunk a vártán és ismét ki kell mondanunk, hogy “ne bántsd a magyart!”

Az ukrán nyelvtörvényről már sokat beszéltünk, a határon túli magyarok folyamatos vegzálása is többször szóba került, hiszen szerte a Kárpát-medencében van erre példa sajnos még ma is, még ha jóval kevesebb is, mint a korábbi évtizedekben. Most pedig ismét aktuális a kiállás, és  fontos az egyenes gerinc, mert nehéz időket élünk, ahol a magyar emberek összefogása a jövőt és a túlélést jelenti. Furcsa a XXI. században is ezekről az aljas támadásokról írni, amikor már mindenkinek joga van mindenhez (is), amikor az a fontos, hogy egy férfi is szülhessen, ezt pedig még reklámozzák is, amikor lassan már minden zaklatásnak minősül.

Azt gondolnánk, hogy túlvagyunk az ilyen primitív gyalázkodásokon, ha már a fenti témák a fontosak. De nem. Érdekes módon nem kapják fel a fejüket a nagy elfogadók, ha egy teljes népcsoportot akarnak megsemmisíteni, eltüntetni, mint ahogy most nem először üzenték ezt a románok. Craiovában 2022-ben ezt jelentik az uniós keretek, így ünneplik a békét és a szolidaritást, hogy másokat gyaláznak, azokat az embereket, akik ezer éven keresztül ott éltek és befogadták az Erdélybe jóval később érkező román csoportokat. Mindezt a Sepsiszentgyörgy elleni focimeccsen tették, amikor gólt kaptak, egyből rá is zendítettek a “Kifelé a magyarokkal az országból” kezdetű eurokonform nótára és kitették undorító molinójukat. Vajon milyen büntetésre számíthatnak a craiovaiak? Kizárás? Stadionbezárás? Vélhetően egyik sem, mert ez így igazságos 2022-ben.

Hol vannak ilyenkor a jogvédők?

Nem volt elég a székely hokisok gyalázása, akik el merték énekelni a székely himnuszt egy magyar–román hokimeccs után, hiszen már akkor kaptak hideget-meleget az elfogadó, uniós normákat minden körülmények között betartó román barátainktól. És itt is vagyunk a fent említett craiovai focimeccsen, ahol aljas módon arra utaltak, hogy Székelyföld tulajdonképpen nem létezik, azt Ulánbátorban találták ki. A románok igen fineszesen itt arra utaltak, hogy mi, magyarok tulajdonképpen mongolok vagyunk. Azt eddig is tudtuk, hogy a román történelemszemlélet és történelemtudás sokszor köszönőviszonyban sincs a valósággal, ahogy azt is, hogy nem a román fociultrák a legélesebb kések a fiókban, de mi van a többi románnal, aki elhatárolódik nagy tömegével?

Magyargyalázással “ünnepelnek” a román ultrák a Craiova–Sepsiszentgyörgy meccsen. Mert nekik lehet. Fotó: foter.ro

A magyarok nem számítanak?

Sajnos azonban nem nagyon látjuk a felháborodást, csak a nagy csöndet, illetve azt, hogy még nekik áll feljebb. Ilyenkor nagyítóval kell keresni a nemzetközi jogvédőket, akik fülük botját sem mozgatják ilyen apróságok miatt, amikor egy nép létét vonják kétségbe. Ezek azok a jogvédők, és ezek azok a felvilágosult nyugati emberek, akik simán félrenéznek akkor is, amikor hősöket csinálnak azokból az Azov-zászlóaljat erősítő neonáci alakokból, akiket néhány éve még elítéltek, most pedig mosdatják őket. Az ilyen kettős mérce az emberiség végromlásához vezet, amikor a jót és a rosszat egyre több agymosott ember egyszerűen meg sem tudja különböztetni.

Ki kell állnunk magunkért!

Mi, magyarok megtanulhattuk több mint ezer év alatt, hogy ha nem állunk ki magunkért, más sem fog. A saját sorsunkon tapasztaltuk meg, hogy csak magunkra számíthatunk, nem puhulhatunk el, mert hiénaként csapnak le ránk. A barátainkat mindig megbecsültük, az ellenségeinket mindig számon tartottuk, de tudtunk megbocsátani. Most is a békét keressük, de ahhoz szükség van arra, hogy tisztelettel bánjanak velünk, ezért, ha egy magyar ember bárhol a világon magyarul beszél, gondolkodik és ír, akkor ne a második világháború előtti náci vagy kommunista válaszokat kapja erre, hanem a mostani módi szerint ünnepeljék meg. Ahogy az összes kisebbséggel kapcsolatban hirdeti a liberális mainstream, akik szerint a sokszínűség a fontos, és egyben támogatandó. Így, csak akkor nem köpik szembe magukat, ha kőkeményen fellépnek azok ellen, akik nácikommunista nyelvtörvényt hoznak a magyarok ellen, akik szerint hazátlanok azok az emberek, akik jóval korábban ott éltek azoknál, akik ezt rájuk mondják; határozottan közösítsék ki azokat, akik ki akarják ebrudalni a saját hazájukból a magyar embereket. Mert Zrínyi üzenete örök: Ne bántsd a magyart!