Nehéz döntések

Nem unjuk még a sztorit? Könnyen lehet, hogy már igen. De ettől még mindig itt van velünk, s még egy darabig itt is lesz. A balosok habzó szájjal, veszett farkasokként kívánták Novák Katalin vérét, aztán Varga Juditét is – pont úgy, ahogy a csőcselék követelte Jézus halálát. Nagyon sokan szimpatizálnak azonban a két politikusnővel, a tábor jelentős része épp azt nehezményezi, hogy miért mondtak le.

Évértékelő beszédében a miniszterelnök is elmondta: a lemondás helyes döntés volt. Novák Katalin elkövetett egy ki nem kényszerített hibát. Azt, hogy milyen szempontokat mérlegelhetett, milyen emberi megfontolások vezethették a kegyelem megadásában, azt egy két héttel ezelőtti írásban («https://pestisracok.hu/a-budahazy-uggyel-nem-sikerult-most-a-pedo-sztorival-probalkoznak/») már igyekeztem körbejárni, és az azóta kiderült információk nagyjából igazolták is ezeket a feltételezéseket.

Magáról a kegyelemről és a mögötte húzódó ügyről tehát már nemigen lehet újat, érdemlegeset mondani. Az viszont tény, ahogy szintén a miniszterelnök fogalmazott az évértékelő beszédében, hogy Novák Katalin (és Varga Judit) kisujjában is több méltóság van, mint az összes baloldali politikuséban. (Akikhez nyugodtan hozzátehetjük a baloldali aktivistákat, „influenszereket”, megmondóembereket is.) A baloldalon soha, semmiért nem vállalják a felelősséget, a cselédsajtójuk mindenből kimosdatja őket. Legyen az egy pedofil pedagógiai asszisztens, egy nyíltan kokainozó, korrupt önkormányzati képviselő, egy kurvázó polgármester, külföldi beleszólás a magyar választásokba, egy fővárosi nagyberuházás masszív túlárazásából származó pénzlenyúlás „mikroadományokkal” fedezve, vagy épp békés tüntetők kardlapozása némi szemkilövetéssel megspékelve.

A pulykázós beszólás után sem volt felelősségvállalás, fotó: Hatlaczki Balázs

Novák Katalin és Varga Judit vállalták a felelősséget, és méltósággal lemondtak. Annak ellenére, hogy politikai közösségük, a jobboldali szavazók jelentős része nem csak szomorú emiatt, de helytelennek is tartja. Mert szerintük erőt kell mutatni, nem szabad lemondani, bele kell állni az ügybe, stb. A legtöbb esetben ez így is van, amikor az ellenfél politikai nyomást gyakorol, hogy lemondást kényszerítsen ki, ezzel is gyengítve, demoralizálva egy politikai tábort. Ilyenkor valóban nem szabad lemondani. Ha méltatlanul támadnak egy politikust, ki kell állni mellette, és még határozottabban, még hangosabban mondani azt, ami helyes és igaz. Ilyenkor kell „meghosszabbítani Bicskéig, sőt, Lovasberényig”.

De hallgassunk most is a miniszterelnökre: a lemondás volt a helyes döntés. És nem azért, mert a miniszterelnök mondja. Hanem mert az ország érdeke felülírja a pártérdeket, a politikai közösség igazságérzetét, szeretetét az egyébként kiváló kvalitású köztársasági elnök iránt, aki sajnos valóban elkövetett egy hibát, még ha jó szándék is vezette. A szimpátia, a politikai tábor igazságérzete nagyon fontos, de néha van, ami még fontosabb…

Igyekszem egy irodalmi példával szemléltetni. A kiváló sci-fi író, Isaac Asimov fogalmazta meg a robotika három törvényét. (Amit egyébként nem csak a sci-fi-ben találunk meg, hanem részben a valódi robotikában és a mesterséges intelligencia tudományában is felbukkan, mint alapelv.) A három törvény így hangzik:

3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.
4. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
5. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.

Nem véletlenül írtam fordított sorrendben; ez a hierarchia köztük. A legerősebb tehát, hogy a robot semmilyen módon nem okozhat kárt emberi lénynek. Az 1986-ban megjelent „Alapítvány és Föld” azonban egy nagy meglepetést tartogat. A 20 ezer éves humanoid robot, R. Daneel Oliwaw, elárulja a robotika nulladik törvényét:

A robot nem árthat az emberiségnek, és nem nézheti tétlenül, ha az emberiséget veszély fenyegeti.

És ez a törvény felülírja az elsőt is! Ijesztő, ha belegondolunk… Egy robot akár árthat is egy emberi lénynek, ha ezzel az emberiség javát szolgálja.

Novák Katalin számára a „politika első törvénye” azt diktálta volna, hogy saját politikai közössége számára erőt mutasson, ne engedjen az ellenfél nyomásának. A legtöbb esetben, amikor valamiért támadták (pl. Budaházyék ügyében adott kegyelem), nagyon helyesen ezt az „első törvényt” tartotta szem előtt. Budaházyék bármilyen vélt vagy valós cselekményüket a Gyurcsány-féle állami és rendőrterror közegében követték el, és a nemzeti oldal igazságérzete (még mindig az „első törvény”) azt kívánta, hogy miután kegyelmet adott, álljon is a sarkára a baloldalról emiatt érkező támadásokkal szemben. Itt, most viszont bejött a „politika nulladik törvénye”: a közjó, az ország érdeke.

Novák Katalin és Varga Judit nem az elkötelezett saját tábor – jogos és megérdemelt – szimpátiáját tartották szem előtt. Hanem beismerték a hibát, és lemondtak. Nem csak felelős politikusnak bizonyultak, de megérdemlik az „Asimov-díjat” is!