Nekünk is volt Jesse Owensünk – Kárpáti Károly, aki győzelmével Hitlert is feldühítette
A Harmadik Birodalom az 1936-os berlini olimpián már az első német aranyra készült, de Kárpáti Károly elrontotta az ünnepet. A zsidó származású magyar birkózóklasszis hatalmas küzdelemben győzte le Wolfgang Ehrlt, Hitler elindult a döntőre, de csalódottan visszafordult. A magyarok olyan fantasztikusan szurkoltak a zsúfolásig telt berlini sportcsarnokban, hogy végül mások, köztük a törökök is átvették a biztatást. A fajelméletet bizonyítani kívánó Hitlert a köztudomás szerint Jesse Owens győzelmei dühítették fel, de Kárpáti aranya is megalapozhatta a keserűségét.
Kétségtelen, hogy a berlini olimpia volt a magyar birkózás egyik legemlékezetesebb tornája. Amíg a Harmadik Birodalom és Adolf Hitler önmagát és a náci ideológiát ünnepelte(tette), a mieink három aranyat nyertek csak ebben a sportágban (összesen tízet). Lőrincz Márton és Zombori Ödön mellett Kárpáti Károly is győzött, övé volt az első arany, de nem csak emiatt emlékezetes a sikere.
A Kellner néven született zsidó származású debreceni birkózó a német Wolfgang Ehrl ellen bizonyította be a fajelmélet hazugságát. Hatalmas küzdelemben.
A korabeli Újság 1936. augusztus 7-ei cikkének segítségével magunk előtt láthatjuk a döntőt:
„Kárpátinak a német Ehrl-lel volt az utolsó mérkőzése, akit le kellett győznie ahhoz, hogy olimpiai bajnok legyen. Két nagyszerű birkózó küzdelme volt ez a mérkőzés: Kárpáti volt az ügyesebb, leleményesebb, a színesebb akciók kezdeményezője, – a német birkózó oldalán volt a nagyobb erő.
Az erő és a technika csatázott ebben a küzdelemben és Kárpáti három meneten keresztül bebiztosította a technika fölényét. Azután jött a negyedik, az utolsó menet, négy perc, amely alatt iszonyú harcra indult a német birkózó.
Az a cél hevítette, hogy technikai hátrányát behozza az erejével és két vállra fektetve Kárpátit, a maga számára szerezze meg a győzelmet. A szabadstílusú birkózás népszerű neve: >fogd, ahol éred<és az izmos német keményen rontott Kárpátinak, akin ekkor már kiütközött a fáradtság. Hiszen nemcsak Ehrllel volt nagy küzdelme, hanem talán még nagyobb, alig egy órával előbb, amikor Pihlajamakit, a finn világbajnokot fektette két vállra. Kárpáti minden igyekezete csak az volt, hogy kihúzza ezt a négy percet s a Deutschland Halle magyar nézői, amikor látták, mennyire fáradt és összetört a magyar fiú, túlharsogták a nagy német biztatást és szünet nélkül szólt a magyar kiáltás, a magyar biztatás: – Bele Kárpáti! Bele! Huj-huj-hajrá!
Különösen a magyaros huj-huj-hajrának volt nagy sikere. Egy csomó török ült mellettünk, akik derülten hallgatták az ütemes magyar biztatást. Egy darabig hallgatták azután megtanulták és – együtt kiáltották a magyarokkal. Csaknem beletört a nyelvük de azért harsogták és a váratlan segédcsapat érkezése nagyon megnövelte a magyar tábor erejét.
Szabadfogású birkózás Budapesten, 1940-ben. A kép csak illusztráció / Fotó: Fortepan.huÉs fenn folyt a küzdelem. Már csak két perc van hátra, már csak egy... A német birkózó utolsó rohamra indul, de Kárpáti összeszedi minden erejét, sikerül ellenfelét a szőnyeg széle felé tolni, ahol olyan erővel lódítja meg Ehrlt, hogy a német lezuhan a birkózóhelyről. Kárpáti fennmarad, de szédülten tántorog, a lába megroggyan, az arca megvonaglik a borzasztó fáradtságtól, megszédül és a következő pillanatban, mint a zsák lezuhan a birkózóhelyről a versenybíróság asztala elé s ott marad hanyatt fekve a földön...
Nagy riadalom támad a magyar sorokban. Mi lesz, ha nem tudják talpraállítani, épp most, az utolsó percben, – mi lesz, ha nem tudja folytatni a küzdelmet... Ellenfelét hirdetik ki győztesnek! A magyar múlt két nagy birkózója rohan elő a nézőtérről: Varga Béla dr. és Keresztes Lajos
Felnyalábolják Kárpátit, végigsimítják a homlokát és kétségbeesetten kérlelik: – Karcsi, szedd össze magad. Feltámogatják a birkózóhelyre, ahol már várja német ellenfele. Kárpáti tántorogva indul a középre. A két birkózó még egyszer összeakasztja izmos karjait, – s ebben a pillanatban megszólal a gong, vége a küzdelemnek, amely az olimpiai bajnokságot döntötte el.”
Hitler ünnepelni indult, aztán visszafordult
A visszaemlékezések szerint a Harmadik Birodalom német győzelemre készült, és ehhez minden adva volt.
Ehrl amúgy is kirobbanó erőben volt, de az sem segítette Kárpátit, hogy ő jóval később birkózta le a saját meccsét a némethez képest. Ha minden igaz, maga Adolf Hitler is elindult, hogy a Deutschlandhalléban végignézze az első német arany megszületését.
„Ők amúgy is a német Ehrltől várták első győzelmüket.
Nagyon készültek erre, SS-ek díszsorfala között járult volna a Führer elé. Már kinyomtatták képeslapra a fényképét, amin látható az aláírás, hogy olimpiai győztes: Wolfgang Ehrl. Na, erre legyőztem”
– emlékezett az idős Kárpáti Károly már 1992-ben a Kurírnak. A klasszis a Nemzeti Sport 1996-os cikkében (szerző: Szepesi György) így idézte fel a jelenetet: „A társaim ölben vittek ki a szőnyegről. Amikor kivittek a sportcsarnok elé, hogy friss levegőt szívjak, láttam ám, hogy SS-ek állnak sorfalat. Jól beszéltem németül, megkérdeztem az egyiket, mi történik.
Elmegy a kancellár, nem várja meg az eredményhirdetést – hangzott a válasz. így hát nemcsak a szőnyegen győztem, hanem elmondhatom, hogy Hitler is vereséget szenvedett tőlem”.
Elvette a németek első aranyát
Mint minden régi, emlékezetes történetnek, ennek is több változata van. Molnár Károly a Tükör egyik 1979-es számában hasonlóan, de mégis másképp idézte fel a győzelmet. A lényeg persze ugyanaz: „1936-ban Berlinben túlfűtött hangulatban kezdődtek a birkózóversenyek. Szabadfogásban, a könnyűsúlyban ketten számíthattak az elsőségre, a magyar Kárpáti és a német Wolfgang Ehrl. A küzdelem színhelyén, a Deutschlandhalléban pattanásig feszült volt a légkör. Horogkeresztek és SS katonák. Az előjelekből kiderült, hogy itt most másról is szó van, mint csak egy olimpiai győzelemről. Sokkal több forgott ekkor kockán. Ha ugyanis Ehrl szerzi meg a szőnyegen az aranyérmet, akkor ez lesz a németek legelső bajnoksága, amit világraszóló ceremóniával akartak megünnepelni. Ezért kellett a rengeteg lampion.
Kárpátinak feltűnt a felsorakozott SS-katonák tömege. Odament az egyikhez és megkérdezte: – Miért állnak itt? A katona így válaszolt: – Jön a Führer!
Kárpáti ekkor értette meg, hogy miért vonult ki ilyen sok SS-legény a Deutschlandhalléba, mert Berlin egyik sugárútján a korábbi napokban már látta Hitlert a testőrség eleven gyűrűjében. Megkezdődött a döntő küzdelem az aranyéremért. Amikor felállt a szőnyegre a két birkózó és farkasszemet néztek egymással, a közönség tombolva kezdte biztatni a német versenyzőt. Ehrl úgy érezte, hogy elérkezett az ő ideje. Közben elterjedt a teremben a hír, hogy Hitler már el is indult a Deutschlandhalle felé. A nézőtér harsogott. Kárpátit azonban nem zavarta. Kitűnően birkózott és egyre jobban kibontakozó fölénye fokozatosan lehűtötte, elcsendesítette a közönséget.
Győzelme vitathatatlanná vált, erőteljes mozdulatokkal, fogásokkal gyűrte le ellenfelét. Ekkor újabb hír érkezett: »Hitler félúton visszafordult, mégsem jön, nem óhajt részt venni az ünnepélyes eredményhirdetésnél. . . !
Kárpáti pedig felállhatott a dobogó legmagasabb fokára. Az övé volt egyébként a berlini olimpián az első magyar győzelem, amelyet azután a következő napokban még kilenc követett.”
Ehrl még harminckilenc évesen is helyezett lett a vébén
A tisztesség úgy kívánja, hogy bemutassuk Kárpáti ellenfelét is. Wolfgang Ehrl már az 1932-es olimpián ezüstéremig jutott (de akkor még kötöttfogásban), és láttuk, hogy a végső győzelem 1936-ban sem jött össze. A birkózó azért nyert egy Európa-bajnokságot, és egészen sokáig birkózott magas színvonalon. Kései pályafutása legszebb eredményét az 1951-es világbajnokságon (ugyanúgy Helsinkiben) érte el, ahol 39 évesen is megszerezte az ötödik helyet.
Wolfgang Ehrl / Fotó: Wrestlingheritage.co.ukA három bajnok közül egy bújkált, kettő később emigrált...
Kárpáti (aki korábban ezüst- és bronzérmes volt az olimpiákon) győzelme után nem volt hajlandó felemelni a karját Hitlerék köszöntésére, és ugyanígy tett Lőrincz is. Mindketten leszorították a kezüket a nadrágjukhoz. Sorsuk végül másfelé vezetett. Kárpáti Károly Berlin után testnevelőtanárként dolgozott egy debreceni izraelita iskolában, és bár később mentesítést kapott a zsidótörvények alól, a német megszállás után ez már semmit sem ért.
Egy újságcikk szerint a bánki erdőben, majd Budapesten bujkált, állapotos feleségét egy magyar katona, Papp Viktor bújtatta, aki így megmentette őt és a gyereküket is.
Kárpáti a második világháború után testnevelőként és edzőként folytatta, míg olimpiai aranyérmes társai, Zombori és Lőrincz Dél-Amerikába emigrált (Lőrincz fiatalon meghalt, Zombori a nyolcvanas években hazatért).
Kárpáti 1950-ben megalapította a Honvéd birkózószakosztályát, majd 1952-ben a válogatott kapitányaként érte el legnagyobb edzői sikereit. Tanítványai közül Hódos Imre és Szilvásy Miklós olimpiai bajnoki címet, Polyák Imre ezüstérmet (s később a három ezüst után aranyat), Gurics György bronzérmet nyert Helsinkiben – Berlinhez hasonlóan sikeres olimpia volt ez is.
A magyar csapatnak meg a legeredményesebb: Finnországban nem csupán Kárpáti tanítványai, de mások mellett az a Takács Károly is győzött, akiről korábbi cikkeimben is írtam.
Milyen a sors és a történelem... Kárpáti sportolóként egy olyan olimpián érte el legnagyobb győzelmét, amelyet a nácik használtak propaganda-célra, 1952-ben pedig úgy nyertek négy érmet a birkózói, hogy azokat a sikereket a Rákosi-diktatúra „tette magáévá”.
Fotók: Fortepan.hu és Nemzeti Sport
