Elhunyt Bokros Péter, a legendás rendszerváltó művészcsoport, az Inconnu Csoport alapítója. Bokros az igazi antikommunisták, a valódi rendszerváltók egyike volt. Barátja, harcostársa, Molnár Tamás szerint szinte “nyomorogva ment” el. Portálunk is írt arról, hogy mindenképpen támogatni kellene azokat a rendszerváltókat, akik ma is nélkülöznek, mert az MSZMP-vel szembemenve mindenüket elveszítették a Kádár-diktatúrában. Reméljük, ez a tragikus esemény elindít valamit.
„Meghalt Bokros Péter, Petya a grafikus, a Táltos, a Hókuszpók, a bátor EMBER, aki mindenkin azonnal és önzetlenül segített.
Ő volt az, aki feláldozta a teljes életét a hazáért, de még csak egy >köszönöm<-öt sem kapott érte, szinte nyomorogva ment el. Szégyellheti magát Magyarország!
Barátaid szívében emléked Örökké él! Jó volt veled, Te voltál a jobbik énem! Odaát találkozunk!” – tudatta a szomorú hírt Molnár Tamás, a legendás Inconnu Csoport alapítótagja. Bokros Péter nem szerepelt túl sokat a tévében, nem lett politikus, nem kapott kitüntetéseket, nem lett milliomos, de azon radikális rendszerváltók közé tartozott, akiket ma is megbecsülés övez abban a sajnálatosan szűk körben, akik nyitott szemmel járnak Magyarországon.
Az Inconnu Csoportot Bokros Péter, Molnár Tamás és Csécsey Mihály alapították, eleinte Szolnokon működtek, de később felüldözték őket Budapestre, a vidéki városban teljesen ellehetetlenítette őket a rendőri zaklatás. Az állambiztonság természetesen már a kezdetektől fogva megfigyelte őket, “Amatőrök” fedőnéven indítottak ellenük akciót, erről az azóta sajnos elhunyt Modor Ádám írt bővebben, több cikket, tanulmányt még a Hamvas Intézet kutatójaként, a Magyar Nemzet újságírójaként. A fővárosban Bokros Péterék több rendszerváltó, rendőri ellenreakciót kiváltó akcióban összedolgoztak a szamizdatosokkal, és baráti kapcsolatba kerültek a legendás, a megalkuvást elutasító, valódi antikommunista Krassó Györggyel.
Megfigyelve, Bokros Péter alkotása / Forrás: ÁBTL
1988-ban felállították a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában az ott jeltelen sírokba eltemetett ötvenhatos mártírok emlékére megfaragott első „őskopjafát”. Ez szimbolikus lépés volt abban az országban, amelyben nem szabadott kimondani Nagy Imre és mártírtársainak nevét. 1989-ben Nagy Imréék újratemetésére további 300 kopjafát állítottak fel, majd Krassóékkal együtt szomorúan látták, hogy a rendszerváltás egészen máshogyan alakul, mint ahogyan várták. Ez már a reformkommunisták, a békés átmenet, a hatalomátmentés és a gazdasági, politikai alkuk időszaka volt.
Maga Bokros Péter egy interjúban így beszélt erről:
„Krassó György szeretett volna egy külön megemlékezést csinálni a Hősök terén, mert neki az volt a véleménye, ami egyébként az egész Inconnu Csoporté: Nagy Imrét a kommunisták azért temetik újra, hogy ezzel bűneiket megpróbálják helyrehozni. Krassó Gyuri lakásán röplapokat gyártottunk, amikor megjelent az amerikai követség egyik alkalmazottja, és üvöltve közölte, hogy
»Krassó Úr, Ön holnap ezt a független megemlékezést nem csinálhatja meg!«.
Sarkon fordult, és kiment. Mi meg meredten ültünk a helyünkön, és egyszerre mondtuk ki: csöbörből vödörbe kerültünk. Döbbenten tapasztaltuk azt, hogy az amerikaiak átvették a hatalmat, ami azóta is az övék. Végül Krassó Gyurival megcsináltuk ezt a független megemlékezést, sőt a temetőbe is szerveztünk csoportokat […]. Azonban kiderült, hogy a titkosszolgálat a temetőt teljesen lezárta, oda csak buszokkal lehetett bemenni és azoknak, akik az ő embereik voltak […] Ezután mi, az Inconnu Csoport tagjai fel is függesztettük tevékenységünket.”
Lejáratás és bomlasztás
Laczik Erika rendszerváltó-újságíró is megemlékezett erről az aljas, szomorú pillanatról dokumentumfilmünkben (Lejáratás és bomlasztás): „Ők csináltak a 301 kopjafát és ők nem kaptak meghívót…
Néztük, hogy a spiclik meg ott vannak fent a buszon, mi meg ott lent álltunk a Hősök terén.”
(A film ezen az oldalon megnézhető).
Nem ők kerültek a Parlamentbe…
Krassó Györgynek és az Inconnu Csoportnak nem jutott hely a rendszerváltás „kerekasztalánál”, a radikális, valódi változást, a kommunista bűnösök megbüntetését, elszámoltatását követelő embereket következetesen kiszorították mindenhonnan.
Tudjuk, Krassó György szervezete végül feladta a küzdelmet, meghalt, és így nem kellett végignéznie, ahogyan már 1994-ben visszatértek a kommunisták, az egykori pufajkás, és a legújabb információk szerint hálózati ember Horn Gyula vezetésével.
Amíg a sajtó és a történészi szakmában jó kapcsolatokkal rendelkező „élszamizdatosok” történetét sokan feldolgozták, az Inconnu Csoport és Krassó neve lassan feledésbe merült, hiába tettek néhányan sokat azért, hogy ez ne történhessen meg.
Bokros Péter a jobb szélen /Fotó: Facebook/Molnár Tamás
A Pesti Srácok szerkesztőségét most vasárnap Jakab Lajos szamizdatos, Bokros barátja tájékoztatta a tragikus hírről. A grafikus tervezte Jakab illegális kiadójának, az Áramlat kiadványainak a borítóit.
Jakab Lajos idén levelet írt Orbán Viktor miniszterelnöknek, amelyben azt kérte, ha lehet, terjesszék ki az ötvenhatos hősöknek járó nyugdíj-kiegészítést azokra a rendszerváltókra, akik rászorulnak. Cikket írtunk erről, még Lázár Jánost is megkérdeztük, tettek-e már lépéseket ebben az ügyben.
Akkor nem beszéltünk Bokros Péterről, de Molnár Tamás sorai szerint neki is szüksége lehetett volna erre a teljességgel megérdemelt támogatásra.
Nem kapta meg, nem hallgathatjuk el, hogy Jakab egyelőre nem kapott választ felvetésére, annak ellenére, hogy levelét több hete már másodszor is elküldte a miniszterelnökségnek. Talán most észbe kapnak az illetékesek, hogy a reformkommunisták támogatása mellett talán juthatna valami kis reflektorfény azoknak, akik mindenüket kockára tették a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években. Akiket nem az MSZMP-ből, hanem az állásukból raktak ki, és akik később is körön kívülinek számítottak, mivel nem voltak hajlandóak a külön-alkukra.
Akik éppen ezért nem számíthatnak normális nyugdíjra. Ahogyan a most elhunyt Bokros Péter sem.
Vezető kép: Facebook/Molnár Tamás
Facebook
Twitter
YouTube
RSS