Kikapott Olaszországtól, így csak az 5-8. helyért mérkőzhet majd a magyar férfi vízilabda-válogatott a budapesti vizes világbajnokságon. Magyarország-Olaszország 10-11.
A magyar női vízilabda-válogatott tegnap esti, nagyszerű győzelme – Ausztrália ellen, 7-6 – és elődöntőbe jutása után azt reméltük, hogy férfi csapatunk is követi a nagyszerű példát, és bejutnak a hazai rendezésű világbajnokság elődöntőjébe. Ehhez a világ egyik legjobb csapatát, Olaszországot kellett legyőzni, amellyel a mögöttünk hagyott világversenyeken rendre összecsaptunk, és bizony általában le is győztek bennünket.
Most azonban a hazai közönség és a fittebb, pihentebb állapot mindenképpen a mi csapatunk mellett szólt. Miután a miénk volt az utolsó negyeddöntő, így már a mérkőzés előtt tisztában voltunk azzal, hogy győzelmünk esetén Görögországgal mérkőzünk a döntőbe jutásért, míg a másik ágon Horvátország-Spanyolország elődöntőt rendeznek majd a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodában.
Az olaszok vezethették a mérkőzés első támadását, miután a ráúszásnál elhozták a labdát, ám szerencsére kontrát ítéltek a bírók, így mi következhettünk, és nemcsak támadtunk, de egy gyönyörű centerteljesítmény után Hárai három védő gyűrűjében lőtt elemi erejű gólt (1-0). Kettős emberfórból egyenlítettek a taljánok, Dolce góljával. Hárai második lövéséből a második gólját is belőtte, de ismét hamar jött az olasz emberelőny és az egyenlítés is (2-2).
Kimaradt egy helyzet itt is, ott is, majd érkezett Varga „Dumi”, és kettős emberelőnyből betalált (3-2). Az ellentámadásnál Vogel nagy bravúrral hárított, így maradt az előnyünk, ami egészen a negyed végéig kitartott, mert mindkét oldalon gólcsendet láthattunk. Annál több volt ugyanakkor a kiállítás, különösen nálunk, ami az eredményen nem látszott ugyan meg, de a gyűlő személyi hibáknak nem örülhettünk.
Sajnos a második negyedet rendkívül huszárosan kezdték az olaszok. Három gólt szereztek, miközben mi gólképtelenek maradtunk, így kétgólos hátrányba kerültünk (3-5). Manhercz Krisztián lehetetlen helyzetből, védővel a nyakán pattintott a rövid sarokba, amely nagyon kellett, hiszen egy gólra felzárkóztunk. Miután az ellentámadásnál Manhercz kitűnően blokkolt, így ismét támadhattunk. A tornán kiválóan játszó Zalánki Gergő elhintette a balost, így ismét egyenlő volt az állás (5-5). S hiába ítéltek ismét ellenünk a bírók, a védelem blokkjáról levágódott minden olasz próbálkozás. Az utolsó mozzanat azonban sajnos Di Fulvio zseniális ejtése volt, amely Vogel feje felett elszállt és a felső lécről a kapuba csapódott, így Olaszország vezetett a félidőben (5-6).
Ezúttal is telt ház és fantasztikus hangulat volt a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodában, de sajnos ez is kevésnek bizonyult a kiválóan játszó olaszok ellen. Fotó: MTI/Illyés Tibor
A harmadik negyed első góljára több, mint három percet kellett várni, és sajnos az olaszok lőtték, de szerencsére az ellentámadásból Vámos elemi erővel a hálóba bombázott, így maradt az egy gól a két csapat között (6-7). Az emberhátrányokat továbbra is könnyű szívvel megítélték nekünk a bírók, amelyek közül az egyiket ki is használták a kék sapkában játszó olaszok, így ismét kettővel mentek (6-8). Märcz Tamás rövidesen időt kért, ám hiába játszottuk a megbeszélt figurát, az olasz kapus, Del Lungo rendre túljárt az eszünkön. A negyed végéig nem született újabb gól, így nyolc percünk maradt ledolgozni a kétgólos hátrányunkat.
Nagy Ádám a lehető legjobbkor hozta el a labdát a ráúszásnál, így mi támadhattunk, de sajnos Vámos nem talált be. A túloldalon viszont az argentin születésű, honosított Echenique igen (6-9), így egyre kevésbé hibázhattunk támadásban. Merthogy a védekezésünk alapvetően rendben volt, elöl nem sikerült ma igazán jól befejezni az akcióinkat.
Öt perc volt hátra a találkozóból, amikor emberelőnybe kerültünk, ám Varga Dénes lövése ezúttal sem talált utat a kapuba. Már csak egy hosszú hajrában reménykedhettünk, hiszen az utolsó negyednek is eltelt a fele, ráadásul a játékvezetők nekünk is elkezdték megítélni az emberfórokat. A hajrát mindenesetre megindítottuk, Vámos lövése levágódott ugyan, de becsusszant a bal sarokba, így már „csak” két gól volt a hátrányunk (7-9). A következő olasz előnynél azonban Di Fulvio ismét bevarrta a labdát, így bő három perccel a vége előtt háromgólos hátrányunk volt. Lényegében minden támadásunkat góllal kellett zárni, miközben nem kaphattunk volna már gólt.
Miután az akciónk végén Manhercz sajnos mellédurrantott, Echenique viszont betalált, így eldőlt a mérkőzés (7-11). Szépítettünk (8-11), majd a kivédekezett olasz akció után újabb gólt szereztünk (9-11), de már csak egy perc volt hátra és az olaszok támadhattak. Gólt ugyan nem szereztek, tőlünk viszont Jansik igen, így egészen egy gólig felzárkóztunk (10-11). Ám az utolsó tizenöt másodpercre „lenyelték” a labdát, sőt, három másodperccel a vége előtt Alessandro Campagna időt is kért, amellyel gyakorlatilag megnyerték a meccset a taljánok.
Összegezve a látottakat, elmondható, hogy bár a játékvezetők, különösen a mérkőzés első félidejében rengeteg kiállítást ítéltek csapatunk ellen, ami nyilván sokat kivett a mieinkből, ám mégsem okolhatjuk a sípmestereket a vereségért, mert egyrészt a második félidőben meg az olaszokat sújtották többször, másrészt pedig Olaszország ma jobban játszott és megérdemelten jutott be a legjobb négy közé. Mi az 5-8. helyért zajló helyosztókkal folytatjuk, és szurkolunk a női válogatottnak, amely már a döntőbe jutásért mérkőzik majd.
Vezető kép: MTI/Illyés Tibor
Kátay Péter
2022-07-04 at 12:38
NEM kell finomkodni ! A nevén kell nevezni AZT, amiről szó van: A mostani magyar férfi vízilabda csapat játéka SZÉGYEN, és BLAMÁZS, a magyar vízilabda-hagyományokra ! ! ! Ezen nincs mit “szépítgetni”…
Bagaméri
2022-07-02 at 10:07
@BZ Tót.Kistót.Tótocska. A balra ferdülö ékezeteid elárulnak,ferde Kancsó. Az urológusok világszövetsége szerint az a tény,hogy ti tótok született gyáva hazaárulók és nagypofájú kényszeres hazudozók vagytok annak a következménye,hogy kicsi a pöcsötök. Tótocska. Na húzz a vérbe,népmüvészeti agyagedény!LOL
TS
2022-07-01 at 21:34
Aki nézi az amerikaiak elleni meccset, az láthatja, hogy a póló a foci szintjére süllyed: degeszre keresik magukat a játékosok, és ennek ellenére motiválatlanok egy hazai (!!!) vb-n. Pedig játéktudásban a meleg vizet sem vihetné a 90%-uk a régi klasszisok után.
A közönség meg híján a kritikai érzéknek. Nem árt néha, ha a nagy sztárocskáknak az orrát beleverik a kakiba.
BZ
2022-07-01 at 19:52
Bagamèri 18.07. Fantáziàd az van. Ùgy vagy te a tengerparton,ahogy èn. Mit hadovàlsz össze,vissza. Capiski?
Bagaméri
2022-07-01 at 18:07
@BZ A tengerparton,ahol élek most kellemes 24 C-fok van. Mi van Pubi,agyadra ment a höség a magyar ugaron?
“Itt van,megjött Bagaméri,ki a fagylajtját maga méri!” Capisce?! lol
BZ
2022-07-01 at 12:16
Bagamèri. 07 41. Mert megèrdemelted.
Bagaméri
2022-07-01 at 07:41
@BZ Azért van ez,mert….meg vagyok átkozva! lol
BZ
2022-06-30 at 16:32
Bagamèri.o6.30 Kolompàr Gabriella nincs a kommentelők között. Figyelj jobban.
Bagaméri
2022-06-30 at 16:12
@Dr Kolompár Gabriella 09:52 10/10 . Talán érdemes újranézni az Egerszegi Krisztináról készült portréfilmet. Éveken át zokogva járt edzésre.
nemzeti
2022-06-30 at 12:18
Mentálisan gyenge,bátortalan társaság.
A focistáktól kellett volna példát venni.
Furcsa nem???
1 Enaki
2022-06-30 at 12:05
moliere 2022.96 29.23.23. Sok arcù szörnyeteg. Időnkènt belekötsz Napròzsa kommentjèben. Tessèk,olvasni,művelődeni,èdesanyanyelvūnket àpolni,ès te is tudsz jobb komnenteket ìrni.Ajànlom,te menj vissza az időbe,mert akkor soha nem fogunk làtni. Fòbiàd van:ezt ùgy hìvjàk Napròzsa.
dr. Kolompár Genitália
2022-06-30 at 10:47
Rózsa 10:31
Az írásod, és a fenti kép okán nem állom meg megjegyezni: A magyar vizilabda válogatott annyira magyar, mint a román jégkorong válogatott román..
Ezért én egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy a “fiúink” nem éneklik a himnuszt. A másik. Aki valóban magyarnak érzi magát, az nem a seggén viseli a magyar zászlót, és a magyarország feliratot. Ennyit a mai honi vizilabdáról, és annak irányítóiról..
Rózsa
2022-06-30 at 10:31
A magyar férfi vízilabda válogatott edzője az olasz kapitány játékosa volt aktív játékos korában. A magyar vízilabda válogatott balkezes játékosa az olasz bajnokságban játszik.
Az olasz játékosok úgy énekelték himnuszt, hogy már abból érződött, hazájukért mindenre képesek. Minden akaraterejüket, fizikumukat, játékos tudásukat a győzelem érdekében bevetik.
A magyar játékosok közül csak néhányan vették a fáradságot, hogy énekeljék a himnuszt, unott képpel, lomhán foglalták el helyüket a mérkőzés előtt. A meccs közben nem volt olyan ember, aki felrázza a csapatot, és teljesítményre buzdítsa a játékosokat.
Dr Kemény Dénes idejében az edző mindig fel tudta rázni a játékosokat, és volt is eredménye.
Tegnap este az edző saját magát kihagyta a bírálatból és csak a játékosokat hibáztatta, ami szerintem nem igazságos. Az edző csak téblábolt a medence szélén, és nem tett semmit azért, hogy jobb teljesítményre biztassa a játékosokat. A magyarok úgy dobtak az ellenfél kapujára, hogy még véletlenül sem legyen gól, mintha nem látnának el addig, vagy minden erejük elszállt volna az olaszok elleni mérkőzésre.
Ahogy a Himnuszt énekelték, én nem is csodálkoztam ezen. Ez eleve így volt megalkotva, nem akartak mindent elkövetni a győzelem érdekében.
A nagy , erős vízilabda csapatról szóló szöveg csak a közönség elkábítására szól, kel a belépődíj címmel.
Mintha a magyar szurkolók is csak lebénították volna őket. Javasolom, máskor ne engedjenek be a lelátókra egy nézőt sem mert azok csak zavarják a játékosokat, és az ellenfelet hozzák lázba, akik aztán ripittyára verik a magyar csapatot.
dr. Kolompár Genitália
2022-06-30 at 10:30
citromcápa
A malíciózusnak tűnő megjegyzésed valós tény takar. A sportoló “tejesítményének” az értékelése attól függ, hogy az adott sportág mennyire élvezi a tömegek imádatátt. Ha a gombócevés ilyen, közimádatnak örvendő sportág lenne, akkor a bajnok gombócevő is a világ “legnagyobbjai” közé kerülhetne.
citromcápa
2022-06-30 at 10:18
Pedig az nagy dicsőség, hogy a fiatal magyar versenyző a világdöntőben 3 szilvásgombóccal többet tudott elfogyasztani, mint az ellenfele. Ettől dagad a honfikebel, ettől derül fényre a haza.
dr. Kolompár Genitália
2022-06-30 at 09:52
Én Naprózsának adok igazat. Kiegészítve néhány dologgal.
Szükség van a sportra, mint szórakoztatóiparra. Olyan szórakozást nyújt tömegeknek, ami senki egészségét nem rongálja. Mindössze ennyi. Azonban tévképzetnek tartom, hogy egy ország bármilyen mértékű, bármilyen irányú felemelkedését az szolgálná, ha a sportolói nyernek egy bármilyen nagy bajnokságon. Ez csak a sportrajongóknak fontos, senki másnak. De tudomásul kellene venni, hogy nem az elfogult, a legfőbb szórakozásuknak a sporteseményeket nézők vannak többségben. Ráadásul – nem eléggé beteg módon – a sportversenyek nézése itthon a legmagasztosabb szórakozásként van nyilvántartva, és ennek megfelelően horribilis közpénz ömlik a magyar sport támogatására. Pedig sokkal többen lennének, akik annak örülnének, ha az ők hétköznapi sportolásuk lenne támogatva, mert az a TV előtt szurkolással ellentétben milliók egészségét menthetné meg. A mai gyerekek nem ismerik azt az örömöt, hogy “suli után kimegyünk a térre focizni, vagy pin-pongozni”. mert a terek helyén plázák és irodák épültek..
Fontos lenne okos embereknek azt is elemezni, hogy mitől nagyobb teljesítmény x száz métert a viláhon e leggyorsabban leúszni, mint mondjuk egy mentős által valakit újraéleszteni. Számomra – és tudom, hogy sokak számára – a sport eredmény annyi teljesítményt tartalmaz, amennyi haszna van. Nem sok. Sokaknak örömet okoz, de nagyon jól meg lehetne lenni nélküle is – sok egyéb – a hétköznapokban észre sem vett – valódi teljesítménnyel szemben.
Röhej, de tömegek tartják óriási teljesítménynek egy “világcsúcs” megdöntését, mindezt úgy, hogy fogalmuk sincs arról, hogy ahhoz képest mekkora teljesítmény annak a mobiltelefonnak a megalkotása amit a kezükben tartanak. És akkor szóbahozhatnám a sportolól nagyobbik részének a szellemi teljesítményét… Na mindegy ez kikivánkozott belőlem.
Kicsit a feje tetejére állt a világ a sportteljesítmények értékelése – és úgy általában az ezzel kapcsolatos értékrend – tekintetében. A világ reális értékrendje a legnagyobb káosz, ami ezidáig létezett. Az emberiséget szolgáló valós teljesítmények alkotói vesznek el a nagy semmiben – névtelenül – harminc IQ-s sportolókból meg istent faragnak…
Az itthoni sportteljesítményekről annyit: Van néhány sportág, ahol a “kissrácok” kiválasztása olyan szűk körből ered, hogy e módszerrel nem lehet hosszútávan eredményeket fenntartani.. Esetleg ezen is el kellene gondolkodni.
Szigeti Miklós
2022-06-30 at 09:01
Legkönnyebb mindig a legkisebben elverni a port, a játékoson…
TS
2022-06-30 at 07:46
Kedves Naprózsa!
Ha ír erre a címre: [email protected], akkor részletesen válaszolok Önnek, szerintem nincs igaza a magyar sportot illetően.
A meccsről: aki látta grúzok ellenit, az nem csodálkozott tegnap.
gábor
2022-06-30 at 05:27
Maercz : meddig még?
Már a 2018-as eb után le kellett volna mondanod, amikor 8.(!) lett a csapat…
Bagaméri
2022-06-30 at 00:37
@Naprózsa Kérem szépen a vizilabdában van 8-10 csapat a világon,amelyek ma már kb egy színvonalon vannak. Magyarország,Szerbia,Horvátország,Olaszország,Görögország,Spanyolország,Montenegro,USA,Ausztrália,Oroszország. Az olaszok mindig is nagy csapat volt,különösen klubcsapataik évtizedek óta nagy riválisai a magyaroknak a nemzetközi kupákban. Egyáltalán nem szégyen tölük,pláne egy góllal kikapni.
Naprózsa
2022-06-29 at 23:39
Önnek kéne visszautazni a múltba vagy Pekingbe, kedves Moliere. Mert érdekes módon a többi országnak, még a kisebbeknek és harmadik világbelieknek mégis tud menni, mert ott nem ajnározzák azokat, akik nem tudnak teljesítményt nyújtani, és lám meg is van az eredménye. Nem az az alapbaj, hogy nincsenek klasszisaink, hanem az, hogy a futottak még képességű versenyzőket is úgy ajnározzák mintha világcsodák lennének.
Ez pontosan az a libsi mentalitás, amit a Horn-Gyurcsány-Bajnai bagázs belénk akart nevelni: hogy merjünk kicsinek lenni, és így remekül a nyifnyaf liberalisták, olimpia megfúró gyíkvállúak malmára hajtjuk a vizet, és a nekik hívők jogosnak érzik a stadionépítés, atlétikai VB költségei miatt hisztizni.
Ezt akarjuk? Vagy teljesítményt?
moliere
2022-06-29 at 23:23
… ebben a világban kéne élni.
(Vagy vissza lehet utazni az időben, kedves Naprózsa! Megint van közvetlen járat Pekingbe, úgyhogy Észak-Korea egy átszállás.)
Naprózsa
2022-06-29 at 23:19
Tudom, hogy sokan majd nem értenek egyet de már nem tudom magamba fojtani a tényt, hogy hiába építünk stadionokat, uszodákat, hiába költünk milliárdokat sportolókba, hazahozzuk a világbajnokságokat, egy-egy versenyző annyi lóvét kap egy-egy szép olimpiai eredményért, most Milák a világcsúcsáért, mint más egy élet munkájával sem keres meg…
…de a magyar sport csúszik lefelé a “Né már ilyen ország is van? – kategóriába olyan sportnemzeti magasságokból amit még az én időmben megkaptunk a sportolóinktól, és nem pénzért, csak a dicsőségért és külföldi utazási lehetőségért.
Ez világbajnoksági teljesítmény siralmas, még akkor is, ha valami csoda folytán győznének is a pólós lányok. S erről nem a Fidesz tehet. Másutt van a baj és ezt már sokak bosszúságára a tokiói olimpiánál is észrevételeztem:A “nem baj, hogy nem teljesítettél, versenyzőnk, te kis érzékenylelkű nebáncsvirág, fő az, hogy kivittek és jól érezted magad” – egyre elterjedtebb mentalitás.
Mint egykori válogatott mi nem kaptunk ilyen gyógypuszit az átkosban, hogy remek teljesítmény 7-nek lenni, vagy bejutni a döntőbe. Minekünk csak a győzelemért járt dicséret a sportvezetők és TV kommentátorok részéről, s az érzékeny lelkünket max a szüleink, barátaink, edzőink vígasztalták azzal, hogy most gyengén teljesítettél, de fog ez jobban is menni.
A mi időnkben alapcél volt az első helyezés, és max a dobogón járt dicséret, az, hogy egyéni csúcsot döntöttél, az nem volt szempont, az nézőket, az országot abszolút nem érdekelte.
Ugyanis ha ezt hallja a versenyző, hogy örüljön egy sokadik helyezésnek, akkor elkezd büszke lenni rá, tényleg elhiszi, hogy nem is a cél a csúcsra jutni, megelégszik majd egyre gyatrább eredményével.
Vagyis ne halljuk már ország-világ előtt, hogy milyen jó eredmény döntőbe jutni, mert ez a viselkedés azt eredményezi amit már látunk is, hogy egy új-zélandi, brazil, olasz, angol, spanyol, francia sportcsapat és egyre több sportágban leköröz minket, noha az átkosban mi még Helsinkiben 3. utána 6. max. 10 helyen végeztünk az olimpiai országrangsorban, ami a népességarányosan nemzetközileg is elismerten a legjobb sportnemzet címét jelentette olyan úszókkal mint Darnyi, Egerszegi, Szabó Tünde…. 5 úszó arannyal, 1 ezüsttel és a vízipóló csapatunk már akkor szégyennek érezte, ha nem győzött a döntőben…
A rossz teljesítmény tessék megmondani edzőnek és versenyzőnek, hogy több önbizalmat, akaraterőt várunk. Vagy szembesíteni azzal, hogy nem igazán klasszisok az ilyen örök ígéretnek maradó úszólányok, bármilyen bájosak, aranyosak is…