Nem kéne egy tisztességes ellenzék?

A verseny a gazdaságban is erősíti a minőséget; ugyanezt képes tenni a politikában is. Ha van egy valós kormányzati alternatíva az ország vezetésére, akkor nem csak maga a kormány, de az egyes kormányzati intézkedések is sokkal jobban, folyamatosan megmérettetnek. Előkészítettebb, átgondoltabb, többféle szempontot figyelembe vevő döntések születhetnek. És a társadalom is jobban magénak érezheti ezeket. Ez történhet akár az ellenzék irányából érkező javaslatok hatására, akár úgy, hogy a kormányzati szereplők, intézmények jobban „odateszik magukat”.

És persze intellektuálisan is sokkal érdekesebb és gyümölcsözőbb, ha értelmes politikai viták zajlanak. Ha nem pusztán csak hergeléssel, balhékkal, szlogenek pufogtatásával operál az ellenzék, hanem van tényleges gondolata, terve, programja is. Ha vannak céljai, túl azon, hogy hatalomra akar kerülni, kiszolgálva azokat a külföldi érdekeket, amelyek finanszírozzák a hatalomra kerülését. Ha van valós szellemi tőke az ellenzék oldalán, akkor vannak valós viták. A szellemi tőke persze nem attól lesz jelen, hogy valakik azt mondják önmagukra, önmaguk hatása alá kerülve, hogy „mi vagyunk az értelmiség”, és ehhez esetleg mindenféle végzettségeket, titulusokat lobogtatnak. Sőt, manapság sajnos ott tartunk, hogy minél több időt töltött valaki az iskolában, annál jobban elhülyült. A tanárok ismeretek átadása, egészséges szemléletformálás, a megismerésre való igény helyett indoktrinálják a fiatalságot (már az óvodától kezdve, végig az egyetemig). Ideológiai nyomást gyakorolnak rájuk, a progresszív, neomarxista-liberális világértelmezés kizárólagosságát, megkérdőjelezhetetlenségét hirdetve, minden más vélekedést megbélyegezve és tiltva.

Teljesen leszoktatva a fiatalságot a kritikai gondolkodásról, a vitákról. És amikor az ily módon indoktrinált fiatalok politizálni kezdenek, persze, hogy nem lesznek felkészültek, vita- és ütőképesek. Persze, hogy papagájként ugyanazokat a toposzokat hajtogatják, amelyeket a náluk 10-15 évvel idősebbektől, a baloldal előző garnitúrájától is megszoktunk. Pedig egyáltalán nem volna baj, ha lenne értelmes baloldal. Ettől még nem szavaznánk rá, de egészen jó vitákat lehetne velük folytatni. És akár még az is előfordulhatna, hogy egyes kérdésekben nekik lenne igazuk. De mindenképp lenne mondanivalójuk. Nem csak annyi, hogy O1G! Persze az is igaz, hogy vannak, akiknek ez elég. A DK-s nyugdíjasommandótól a világból mit sem értő, tudatlan, dologtalan, de önmagát nagyra tartó, elvárásokkal és követelésekkel teli, fiatal városi muciológusokig, azaz a Momentum-generációig. Ez a kis létszámú, de annál agresszívabb és hangosabb balos keménymag határozza ma meg az ellenzéki térfelet.

Ők azok, akik elárasztják a Facebookot a fröcsögő és ostoba kommentekkel, ugyanazokkal az unalmas, százszor hallott szlogenekkel, hőbörgésekkel, primitív fenyegetőzésekkel. Tökéletesen leképezik azt a nagyképűséget és sekélyességet, ami nem csak a politikusaikat, de az egész hazai baloldalt jellemzi. A celebjeikkel, ál-intellektuális megmondóembereikkel, a Bródy Jánosaikkal, Ágoston Lászlóikkal, Ésik Sándorjaikkal, Puzsér Róbertjeikkel együtt. Akik pontosan ezt a keménymagot szolgálják k. És ezért meg is kapják a felhergelt hívektől, a buborékjukban a maguk kis jutalombonbonjait, a vállveregetéseket, a le- és felsz•pásokat... ezért aztán nekik sincs igényük valódi szellemi teljesítményt nyújtani. Nincs kinek. Ettől még persze az ő ál-intellektuális, alattomos propagandájuk nagyon is eladható termék. Ők remekül el is vannak belőle. Mert a vállveregetés mellett egy rakat zsozsó is jön külföldről. Ha valaki az olcsó népszerűséget és a tuti lóvét keresi, nagyon is érdemes a baloldalon vagy annak holdudvarában politizálni.

Egy eleve átmosott agyú egyetemista számára ez egy ígéretes pálya. De mi a helyzet azokkal a fiatalokkal, akiket a valódi politikai teljesítmény, a valóban intellektuális feladatok érdekelnek? Ha egy ilyen fiatal ma körülnéz Magyarországon, mit lát? Egyértelműen azt látja, hogy a jobboldalon munka van, teljesítmény van, szemben a baloldal látvány- és botránypolitizálásával. Sokkal nehezebb pálya, de valódi eredményeket lehet elérni. Ezért ha a kellő intellektussal és mellette tenni akarással, munkabírással is rendelkezik, ösztönösen a jobboldal felé fog húzni. Lehet, hogy nem lesz olyan népszerű az egyetemen vagy a haveri körben, mint az olcsóbb, könnyebb, balfelé vezető utat választó társai. De a nap végén azt érzi, hogy csinált valamit. Valami értelmeset. Van még számára teendő, és van perspektíva is. Van miért, valamilyen magasabb célért politizálni, a pénzen és az olcsó tapsokon kívül.

Na, ezért kontraszelektált továbbra is a magyar ellenzék. Ezért nincs olyan ellenzéki erő, amely nemcsak a választáson lehetne méltó ellenfele a kormánypártoknak, hanem amely víziókban, programokban, intellektuális munkában is pariban lenne vele. Bármifajta értékelhető politikai gondolatot maximum néhány önálló szereplő (Schiffer András, Ceglédi Zoltán, Hont András) mutat, akik abszolút nem részei az ellenzéki mainstream-nek. Az ellenzéki mainstreamet továbbra is a Fekete-Győr Andrások, Újhelyi Istvánok, Tordai Bencék és egyéb, szerény képességű, de annál nagyobb arcú figurák jelentik (no meg az örök ripacs és látványpolitikus, de óriási hatalmi manipulátor Gyurcsány Ferenc). Donáth Annánál látszott valamifajta félgőzös próbálkozás a valódi szembenézésre, az őszinteségre, ahogy ő maga is fogalmazott, de ebből is egy nagy lóf•szburger lett. És amíg ez a helyzet, addig a kormánypártoknak egyetlen ellenfele van csak: önmaguk. Az elkényelmesedés, a túlzott magabiztosság, a tévedhetetlenség, a jogos bírálatokat meghallani nem akaró önhitt fafejűség.

Szerencsére egy-két esetet leszámítva az utóbbi egyelőre nem jellemző – vigyázzunk, hogy ne is legyen!

Vezető kép: A tanáraikért tüntető diákok közé keveredő ellenzéki politikusok, a Kölcsey Ferenc Gimnázium előtt. 2022 10 03 Budapest, fotó: Hatlaczki Balázs