A Csíki Sör harca a Heineken helyi leányvállalata és ilyen módon a holland óriás ellen oda-vissza bejárta a sajtót 2016 végén és 2017 elején. A két sörgyártó végül peren kívül megegyezett, ennek értelmében mind a Csíki Sör, mind a Heineken által birtokolt Ciuc (Csík román nevéről elnevezett sör) használhatja tovább a nevét. Ez lényegében a Csíki Sör győzelmét jelentette, hiszen éppen a névhasználat jogosságát vitatva perelte be a kis gyártót annak idején a Heineken. Úgy néz ki azonban, hogy a Csíki Sör a békekötés ellenére maradandó hegeket hagyott a Heineken lelkén, és a rendkívüli módon globalizálódott sörpiac nagy szereplői sincsenek elragadtatva tőle, hiszen a vállalat tulajdonosa szerint ismét háborút indítottak ellenük.
Alig leplezett gúnnyal adta hírül a haladó sajtó, hogy a Csíki Sör hiába bővítette a gyártókapacitását, nem tudta növelni a nyári eladásait, ezért új ellenséget keresett magának a nagy sörgyártók által indított árháború képében. Megkérdeztük Lénárd András tulajdonost az „árháború” részleteiről, és kiderült, hogy nem ennél többről van szó, hiszen a nagy sörgyártók a méretükkel visszaélve próbálják kiszorítani a csíkszentsimoni céget a piacról. Szerinte kartellezhetnek, hiszen a történéseken kívül más is alátámasztja ezt a gyanút. Felidézte, hogy legutóbb Görögországban büntették meg 31,5 millió euróra a Heineken ottani leányvállalatát, mert visszaélt a piaci erőfölényével.
Elmondása szerint Magyarországon a Spar központilag nem engedi be a boltjai polcaira a Csíki Sört annak ellenére, hogy a hozzá tartozó boltokban kiváló eladási számokat produkált. A Csíki először a kisboltokban jelent meg Magyarországon, de így, a nagy élelmiszerláncok nélkül is elvitte a szuper prémium sörpiac kb. 12 százalékát.
Az összes nagy gyártó, nyilván teljesen véletlenül és egymástól függetlenül, ugyanazokat a feltételeket kínálja a nagy élelmiszerláncoknak fizetési határidők, raktározási feltételek, árpolitika szempontjából. Olyan árat ajánlanak egy bizonyos eladott mennyiség fölött, amire a bolt nem tud nemet mondani, és inkább nem rendel Csíkit, hogy a nagy gyártó söréből menjen el az elvárt mennyiség
– foglalja össze a módszert a Csíki Sör tulajdonosa.
Néhány óriáscég mindenki mást kiszorítana
Mint mondja, a sörgyártók havi szinten megosztják az adataikat a Sörszövetséggel, és a Sörszövetség pedig kiküldi a tagoknak az általa már feldolgozott adatokat. Lénárd András hozzátette, hogy nemcsak a Csíki érdekében szólal fel, hiszen Magyarországon mintegy nyolcvan kis kézműves sörfőzde van, amelyek szintén nehezen találnak vevőt a tőkeerejükkel visszaélő multik árnyékában. A nagy gyártókkal kapcsolatban egyébként felmerült már a vád (természetesen az érintettek tagadása mellett), hogy a maláta és a komló mellett olcsóbb alapanyagokat, kukoricadarát és malátázatlan árpát felhasználva, enzimekkel gyorsítva erjesztett, rossz minőségű sört sóznak rá a fogyasztókra. Az ebből eredő, savanykás-poshadt, fáradt ízt a magyar fogyasztók többsége – például a német és cseh sörivókkal ellentétben – egyelőre tolerálja, aki pedig nem, az a piacon alig látható kézműves sörök között keresgélhet.
A sörpiac globalizálódása világszerte meglepő gyorsasággal ment végbe az utóbbi évtizedekben. Magyarországon különösen szembetűnő a tulajdonkoncentráció, a hazai piac elsöprő többségét három multi – a japán Asahi (Dreher, Arany Ászok), a holland Heineken (Soproni), az amerikai Molson-Coors (Borsodi) – tartja kézben. A Sörszövetséget a Dreher, a Heineken és a Borsodi alkotja.
A multik ráadásul annyira igyekeznek minden más kezdeményezést lefojtani, hogy meglovagolják a köztük evickélő, kis sörfőzdék által keltett hullámot is. A kézműves főzdék „kinevelték” a fogyasztók között azt a kört, amely fogékony az új ízekre és a különlegesebb sörökre, amire válaszul a nagy gyártók is piacra dobtak ezekhez hasonló, de ugyancsak gyengébb minőségű söröket.
Az áruházláncok kedvük szerint önkényeskednek az árral
Lénárd arról is beszélt, hogy az Auchan vesz tőlük sört, de 100 százalék körüli árrést dob rá, így 400 forint fölé tornászva fel egy üveg árát. Állítása szerint, ezzel el akarják kerülni a Csíki hiánya miatt beérkező esetleges vásárlói panaszokat, de az irreálisan magas árral ellenszenvet próbálnak kiváltani a fogyasztókban a székelyföldi márka iránt. Emellett a Csíki a multinacionális sörgyárak ügynökeinek tevékenysége miatt rendszeresen veszít vendéglőket is, hiszen minden áron aláígérnek az ő ajánlatának. A tőkeerős cégek gond nélkül kibírják az emiatti bevételkiesést, főleg ha ezzel nehéz helyzetbe hozzák a jóval kisebb piaci vetélytársukat, amelynek ráadásul maradandó „bűne”, hogy nem futamodott meg az egyik óriáscég peres fenyegetése elől.
Ugrás az ismeretlenbe
Mivel a hagyományos kiskereskedelmi értékesítést teljesen a befolyása alatt tartja a néhány multi, a Csíki Sör kénytelen más megoldáshoz folyamodni.
A kereskedelem nagyon elfajzott mostanra. A helyzet kihozza az emberből az állatot, hogy túlteljesítse önmagát
– indokolja székelyes mentalitással a lépést Lénárd András. A jövőben kivonulnak az áruházakból, és házhoz szállítják az árut, amire számításaik szerint a versenytársaik nem képesek. Ez ugrás a bizonytalanba, de számos költséget biztosan megtakarítanak majd, mivel nem kell kifizetniük az áruházláncoknak a törvényesített „kenőpénzeket”. Ezek a multik ugyanis amellett, hogy rendszerint bizományba veszik csak át az árut, külön pénzeket szednek be a beszállítóiktól azért, hogy kitegyék a polcra a terméküket, hogy olyan helyre tegyék, ahol a vásárlók látni is fogják, továbbá, hogy beletegyék a hirdetőújságba. Ezektől a pluszköltségektől megszabadul a Csíki Sör, miközben a kisboltokkal fenntartja a partnerséget, a nagy áruházláncokat látogató tömegeket pedig házhozszállítással igyekszik elérni.
Napi szinten máris több száz megrendelést kapnak, és Lénárd András számol azzal, hogy logisztikai fejlesztést igényel majd az újításuk, de bízik az érdeklődésben, mert az öt magyarországi raktárukból, negyven autóval az ország bármely pontját rövid idő alatt elérik.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS