Nincs szükség a baloldalra
Akarunk kiegyensúlyozott politikai váltógazdaságot Bornemissza Gergely és Jumurdzsák között? Hol az egyik, hol a másik kormányozzon, mert a demokráciának csak így van értelme? Vagy Jumurdzsákra esetleg nincs is szükség ahhoz, hogy nyugalomban tudjunk élni és építkezni? Netán kifejezetten káros, amit Magyarországon művel egy idegen erő érdekében?
Nem szabad bedőlnünk a liberálisok szómágiájának, amikor megpróbálják nekünk eladni, hogy ők valami sem nem jobb-, sem nem baloldali, teljesen különálló harmadik utas világnézet és módszer. Ők bizony a normalitást minden létező irányból támadó történelmi baloldal, amely kitermelt már nekünk önmagán kívül szocializmust, kommunizmust, fasizmust és nácizmust is – ezeknek, a liberalizmust is ide értve, mindig van egy „jó ötletük”, amelyet azonnal meg akarnak valósítani, mindegy, mi az ára a világjobbításnak. Ezzel szemben van a forradalmi változtatásokat elutasító, csak a kipróbált és bevált újításokat elfogadó, közösségi szemléletű konzervativizmus, a történelmi jobboldal. Az önnön öncélú jóságában mélységesen hívő, és épp ezért minden vallást konkurenciaként gyűlölő történelmi baloldal forradalmi gyorsasággal és könyörtelenséggel veri keresztül a változtatásait.
Az azonnali következményeken – társadalmi csoportok kifosztása, életek és családok derékba törése, rettegés, gyilkosságok, meszesgödrök, haláltáborok, gazdasági összeomlás – szenvtelenül túllép a vágyott utópia érdekében, a távlati következményekig – a társadalom széthullása – pedig el sem lát, mert oda már csak a saját elképzelt, de soha meg nem valósuló tökéletes társadalmát vizionálja. A konzervativizmus ellenségei sok mindenben hittek már, és mindegyiket igazságként tálalták.
Elhitték, hogy fel fogják építeni az Értelem vezérelte társadalmat, elhitték, hogy felépítik a tökéletes egyenlőséget elhozó kommunizmust, elhitték, hogy felépítik az árja faj ezer évig fennálló birodalmát, és most is elhiszik, hogy az őserdőkért aggódó Facebook-posztokkal, a műanyag szívószálak betiltásával, a rovarhotelekkel, a napelemekkel, bármilyen szexuális deviancia szupertoleráns ünneplésével és a feketék előtti térdeléssel felépítik majd a Jó Emberek egész világra kiterjedő, tökéletes safezone-ját.
Elhitették a szerencsétlennel, hogy meg fogja váltani önmagát
A régi rendszert lebontó liberális forradalmiság elhitette az emberrel, hogy végtelenül szabad lehet, sőt, akár önmaga megváltója is. Innen egyenes az út az antidepresszánsokon és nyugtatókon élő, elmagányosodott fogyasztói társadalomig;
az emberig, akivel elhitették, hogy megváltja önmagát, de nem érzi, hogy sikerülne.
Ahol az emberi ösztönöket szabadjára engedik, ott lefelé mindig végtelen a történet. A liberalizmus még elborultabb továbbgondolása a kommunizmus és a fasizmus, amelyek az egymás közti versengésük során mellesleg voltak kedvesek rommá lőni a keresztény normalitás által felépített Európát. Eközben a liberális fő csapásirány sem tétlenkedett, magabiztosan lépdel a totalitarizmus felé a szexuális és a genderforradalmat elhozó feminizmus, az egyre torzabb egyenlősítésre hivatkozó emberijogizmus segítségével. A jelenkor különleges fűszereként ráadásul zöld köntösben újraéledt, és megint a társadalom, illetve az életmódunk radikális megváltoztatását, a javak újraosztását – értsd: padlássöprés – hirdeti a kommunista mozgalom.
Mesterséges identitások harcias szolgák részére
Az önmagát szabadnak, sőt, istennek képzelő homo consumericus után jöhet a homo oecologicus. A baloldal örökké kevesli a homo sapiens-t, valamivé mindig át kell csinálnia. Ebben igazán profi, ezért mindig identitásokat gyárt. A társadalmat működtető természetes identitásokat – a családot, a lakóközösséget, a munkaközösséget, a vallási közösséget, a nemzetet – nem a baloldal irányítja, ezért tenné ezek helyébe a saját maga által kitalált identitásokat. A genderforradalommal kreált és pajzsra emelt nemi devianciák, az emberijogizmus által kiemelt áldozati csoportok, a klímahisztériával összetrombitált figurák egytől egyig olyan identitások, amelyek sosem fogják építeni a társadalmat, és csupán arra találták ki őket, hogy összemozgalmárkodják a baloldal politikai hatalmát.
Arról ismerni fel a baloldalit, hogy miközben a szavak szintjén óriási emberbarát, bárkiken, bárhogy átgázol a vágyott utópiája mielőbbi megvalósítása céljából. Ez az a közös vonás, amiért az állítólag olyannyira külön egyéniség liberális, szocialista, kommunista és zöld-újkommunista mozgalmak valahogy rendre egymást találják meg, amikor koalíciózni kell valakivel.
Attól jobb lesz, ha megmérgezzük magunkat?
Áhítat, térdelés, áldozás – a normalitás világában ezek kizárólag Istennek járnak, a baloldal viszont elnyomottnak kikiáltott csoportok részére várja el. A normalitás világában a bűntudatnak is a tízparancsolat a mércéje, nem pedig történelmi sérelmek és rendőri intézkedés közben meghalt bűnözők.
Ebből is látszik, hogy a baloldal éppen vallást épít a híveinek.
Identitáspolitika – ennyi a baloldal kínálata ellenzékből, és akkor is, ha már megbízatást kapott a megvezetett választóktól. Rendkívül hatékonyan szövi át a társadalmat az álcivil szerveződései révén, ezek érzékenyítik az embereket a „nyílt társadalom” csapásiránya számára fontos ügyekben.
Az emberek nem szavaznak a választásokon az óvodások agyát mosó drag queen meseolvasókra, nem szavaznak Fekete-Afrika és a Magreb hozzánk telepítésére, nem szavaznak az atomerőművek bezárására és ezzel az áram árának megsokszorozódására. Ezek csak úgy járulékosan megtörténnek, ha a baloldal a szép szólamaival meggyőzte a publikumot.
Amikor viszont a baloldal nincs hatalmon, akkor mégis megtalálja a demokratikus érzékét, és rögtön méltányos helyet követel magának a Nap alatt. Egyensúlyt követel, mondván, őrá is szükség van a jobboldal túlhatalmának korlátozására. De a kérdés, hogy a túlzabálás ellen önmagunk megmérgezésével akarunk-e védekezni. Mit tegyünk a jobboldali vezetés alatt jelentkező problémákkal – az elkényelmesedéssel és a gazdagodással, amelyet nem kísér felelősségvállalás és példamutatás? Megerősíthetjük a konzervatív szellemiséget azzal, ha több kereszténységet viszünk bele, önmagunkon kezdve, és csak azután másoktól is elvárva, vagy időnként átadhatjuk a hatalmat azoknak, akik idegen kultúrájú tömegek betelepítésével, gender-agymosással, a gazdaság szétverésével, az ország eladósításával rukkolnak elő, vagyis az életünkkel hazardíroznak. Újra és újra megteszik, amíg nem tanulunk a tapasztalatokból, és abban a tévhitben ringatjuk magunkat, hogy ők a megfelelő ellensúly.
https://youtu.be/IRzLVSPLtzk
Vezető kép: Facebook
