83 éves korában elhunyt Csukás István. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas költő, író halálhírét az Újszínház jelentette be közösségi oldalán.
Csukás Istvánnak olyan halhatatlan mesefigurák megteremtését köszönhetjük, mint például a Nagy Ho-ho-ho-horgász, Pom Pom, Mirr-Murr és Süsü.
Csukás István Kisújszálláson született 1936. április 2-án, itt járta ki az elemi iskolát is. Tizenhárom éves korában jelentkezett a békéstarhosi zeneiskolába, ahol hegedűművésznek készült. Az iskola ugyan meghatározó élmény volt a számára, de végül érettségi után elfordult a zenétől. A jogi egyetemre jelentkezett, majd átment a bölcsészkarra. Tanulmányait nem fejezte be. Későn tudta meg, hogy egy napon született Hans Christian Andersennel, de attól kezdve állandóan hencegett vele – mondta másfél évvel ezelőtt a Könyvesblognak. Úgy gondolta, a magyar gyerekirodalommal szemben jellemző a lekezelés, pedig mint fogalmazott:
Mindenkinek kincsesbánya a gyerekkora, csak nagyon sokan elfelejtik a visszavezető utat.
Csukás István a hatvanas évek közepén Kormos István biztatására fordult a gyerekirodalom felé. A 75. születésnapja alkalmából az MTI-nek arról beszélt: nagyon sokat köszönhet a gyerekirodalomnak, hiszen általa ismert meg különféle műfajokat, vagy például a filmet, hangjátékot.
„A meseírás frissen tart. Össze kell szednem magam, hiszen a gyerekek végtelen képzelőerejével kell versenyeznem” – mondta.
Amikor az MTI kedvenc figuráiról kérdezte, Csukás István Pom Pomot említette. „Persze ő is képzelt lény, akárcsak Radírpók vagy Festéktüsszentő Hapci Benő. A Pom Pom meséi azért a kedvencem, mert végre egy olyan történetet írtam, amelynek nem egy kisfiú, hanem egy kislány a főszereplője, aki nagyon lassan megy iskolába, és közben mindenfélét képzel”.
Csukás István a Best magazinnak tavaly azt mondta: rendületlenül hisz a gyerekekben.
Ők még tiszták, számukra minden lehetséges, ők maguk az újrakezdés ígérete, az emberiség jutalma. […] Náluk még van áramlás a lelkek között. Épp ezért, amikor elkezdtem nekik írni, elhatároztam, hogy csak vidámat vetek papírra, és annyi örömöt gyömöszölök a tökfejekbe, amennyi csak beléjük fér, hogy kibírják 100 éves korukig. Szerencsés ember vagyok, hogy abból élhetek, amit szeretek csinálni, emiatt már pusztán abban is örömöm telik, hogy még lélegzem. Bár az öröm egy olyan dolog, amit lehet erőltetni is. Megfigyeltem, hogy a rosszkedvet kis erőfeszítéssel át lehet billenteni jóvá.
Az Új Színház társulata Facebook-oldalán így búcsúzik a Nemzet Művészétől:
Búcsúzunk az ország mesemondójától, meghalt Csukás István!
Csukás István nevére mindenkinek felcsillant a szeme, legyen az gyermek vagy felnőtt: egyformán magával ragadott mindenkit a varázslatos mesevilág, amelyet ő szőtt körénk.
Nehéz felfogni, hogy nincs már közöttünk.
Magára hagyta mesefiguráit, akik történetein számos generáció nőtt fel.
Szerencsések vagyunk, akik ismerhettük, dolgozhattunk vele itt az Újszínházban. Csukás István mindig mosolygott, mindenkihez volt egy kedves szava és sohasem fogyott ki az ő semmihez sem fogható történeteiből.
Örömmel figyelte A Nagy Ho-ho-ho-horgász télen-nyáron című meséjéből születendő előadást. Fantasztikus élmény volt vele dolgozni.
Csukás István 83 évesen itt hagyott bennünket és kicsit mindannyian úgy érezzük, mintha árvábbak lennénk nélküle.
A meséibe kapaszkodunk, hiszen Süsü, a sárkány, Mirr-Murr kandúr kalandjai, Pom Pom meséi és természetesen a Nagy Ho-ho-ho-horgász örökre velünk marad, az életünk, gyermekkorunk részeként.
Csukás István, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas költő, író 83 éves volt.
Fájdalommal búcsúzik tőle az Újszínház teljes társulata.
Forrás: Mandiner, hvg.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS