Novák Katalin elhatárolódott a lombikbébiprogramot bűnnek nevező Veres András püspöktől

A kormány álláspontja az, hogy a lombikprogram a gyermektelen párok számára óriási lépést jelenthet, hiszen megadhatja számukra a gyermekvállalás lehetőségét, örömét akkor is, ha meddőségi problémákkal küzdenek. A kormány ezt a lehetőséget támogatja. Nem lehet elítélni azokat a párokat, akik ilyen megoldást választanak a gyermekvállalás érdekében. A közeljövőben jelenik meg az a kormányrendelet, amely a jelenlegi lombikprogram-eljárásokat bővíti.

Testvérek, még egy belső veszélyre oda kell figyelnünk! Ugyanis egy fondorlatosan megfogalmazott, a jó szándék köntösébe bújtatott törvény által, amely figyelmen kívül hagyja a krisztusi értékrendet, észrevétlenül is belopódzik a keresztény értékekre építkező társadalom önfeladásának mételye! Láthattuk ezt legutóbb például a lombikbébiprogram támogatásának növelésével kapcsolatos rendelkezésben.

Túl a hevenyészett, leegyszerűsített megfogalmazáson, azzal is baj van, ahogyan Ön a keresztény és nem keresztény házastársak legszentebb vállalását, a családalapítást kategorizálja. Azzal ugyanis, hogy a lombikbébiprogramot en bloc önfeladásnak és mételynek tekinti, hátrább sorolja a mesterséges megtermékenyítésre kényszerülő családokat a természetes fogantatásban részesülőknél. Pedig azok a nők és férfiak, akik végigcsinálnak egy, kettő, három vagy tíz beültetést annak reményében, hogy megfogan az új élet, nem jókedvükben kértek segítséget. Hanem azért, mert ha a tudomány nem segíti őket, nem lesz gyermekük. Ennél zordabb, kegyetlenebb állapot aligha létezik. Akitől az Isten vagy annak valamelyik egyháza nem tagadta meg az apai és anyai örömöket, pontosan tudja, miről beszélek. (...) És nem, az ember nem nyúl bele a teremtésbe a lombikbébiprogrammal. Az élet csodája, a misztérium mindvégig rejtve marad az orvos előtt, hiszen nem teremt, nem alkot, mindössze segít. A mesterséges megtermékenyítésnek nem az abortuszhoz és a klónozáshoz van köze, amikor az ember valóban belenyúl a teremtés folyamatába, sokkal inkább mondjuk, a szívműtéthez.

Az a baj, hogy arról vitatkozunk, hogy a kislányomnak nem szabadott volna megszületnie. Nem lehet elvárni, hogy erre az állításra nyugodtan reagáljak. De igyekszem.

Ha már moralizálgatunk. Azt mondta Somfai Béla , hogy nem bűn a lombik, ha életadás a cél, tehát minden embrió kap esélyt az életre. Ennek a verzája, hogy az egyház megtagadja az életet attól, aki lombikban foganna. Ez egy életellenes hozzáállás, durvábban az abortusz egy formája. Sokezer meg nem született lélek szárad így az egyház lelkén.

A magyar törvénykezés nem megfelelő a keresztény értékrend szerint, és kormányzati szinten történt változtatás, nagyobb összeget rendeltek a lombikprogramhoz, ezért a nemzeti ünnepen, amikor a keresztény önfeladásról szóltam, szólni kívántam arról is, hogy a keresztény értékek ezen a téren is mást diktálnak. (...) A lombikbébiprogrammal az a probléma, hogy nem a férfi és a nő természetes kapcsolatában fogan meg az élet, ráadásul pluszmegfoganások is történnek mesterséges körülmények között. A többi embriót vagy lefagyasztják és félreteszik, vagy elpusztítják. A mesterséges megtermékenyítés nem elfogadható a Katolikus Egyház számára.

Attól függően, hogy mennyire volt tudatos részéről a döntés, ennek mértékében a bűne súlyosabb vagy kevésbé súlyos.

Veres püspök megint megszólalt és tovább döfi a kést.

Értesülve arról a sötét embertelenséggel vegyes alávaló babonaságról, ami a győri püspök száját a lombikprogram kapcsán elhagyta, jelezném a püspök úrnak, hogy az nem lehet bűn, amiből egy meddő nőnek gyermeke születhet. A Biblia tele van olyan történetekkel, ahol az Úr a meddő asszonynak gyermeket ad. Ezeket a hívő ember csodáknak hívja. Mitől olyan biztos a püspök úr abban, hogy nem maga az Úr adta azt a lombikot? Talán lehetne nagyobb a püspök úr hite: hihetne lombikban is – ami egy csoda. Nem nehezebb, mint a vízen járó Krisztusban. Csak szív kell hozzá.