A PestiSrácok.hu-n feltárt információk alapján megindította a nyomozást a Nemzeti Nyomozó Iroda a békéscsabai múzeum 28 millió forintos közadakozásából megvásárolt Munkácsy-festménye miatt.
Több bizonyíték is arra utal, hogy A kis Jeanne hamisítvány, a Flirt című kép egy részletének közepesen silány másolata. A rendőrség feladata lesz megállapítani, hogy terheli-e büntetőfelelősség a kép eredetiségét igazoló ismert szakértőt, a múzeumigazgatót és a svájci eladót.
Jurák Kata – PS
Kisebb botrány követte oknyomozó blogunk áprilisi írását, amelyből kiderült: alighanem egy hamisítvány szerepelt abban a kihagyhatatlannak tűnő ajánlatban, amely végül minden idők legnagyobb hazai múzeumi közadakozására sarkallta a békéscsabai polgárokat. A helyieknek régi fájdalma ugyanis, hogy bár Munkácsy Mihály a városban élt, a csabai gyűjtemény csak a névadó néhány jelentéktelenebb alkotásával büszkélkedhet. Mint emlékezetes, a korábban ismeretlen állítólagos Munkácsy-képet egy titokzatos svájci öregúr, a magát Munkácsy távoli leszármazottjának rokonaként feltüntető Alexis Brasseur ajánlotta fel megvételre 2007-ben a Munkácsy Mihály Múzeumnak, igen rövid határidőt szabva a borsos összeg kifizetésére. A képet Boros Judit, a Magyar Nemzeti Galéria megkérdőjelezhetetlennek kikiáltott szakértője vizsgálta, pusztán egy nagyítóval, majd minősítette eredetinek. Holott már akkor több furcsaság övezte a semmiből előtűnt festményt, amelyen ráadásul Munkácsyé helyett szignóként A. Chaplin neve olvasható. Tényfeltáró cikkeinkből kiderült: vélhetően ez a kép tűnt fel egy francia aukción 1997-ben, néhány ezer eurós értékkel, a szignó pedig alighanem Munkácsy egy középtehetségű tanítványára, Arthur Chaplinra utal.
A cikkek közlése után valóságos gyalázkodás-cunamit zúdítottak a PestiSrácok.hu-ra. Szatmári Imre, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója a Békés Megyei Hírlapnak például azt nyilatkozta: „hozzá nem értő, alaptalan, buta okoskodással jó szándékú, önzetlen emberek bizalmát próbálják egyesek felelőtlenül megrendíteni. Munkácsy Mihály A kis Jeanne című festményén természetesen minden szükséges vizsgálatot elvégeztettünk, a kép eredeti”.
Mostantól Szatmári Imre a Nemzeti Nyomozó Iroda a nyomozás elrendeléséről döntő szakembereit is kénytelen lesz a „buta okoskodók” közé sorolni.
– A Nemzeti Nyomozó Iroda az a szerv, ahol egyedüliként olyan nyomozócsoport működik, amely az ilyen súlyos, műkincsekhez köthető bűncselekményekre specializálódott, és kellő szakmai tudással rendelkezik – nyilatkozta a PestiSrácok.hu-nak Bérdi Zsolt, ügyvéd, aki közreműködött szerzőnk, Jurák Kata az ügyben tett feljelentésének elkészítésében.
A neves ügyvéd hozzátette: az NNI-s nyomozócsoport kellő instrukciókkal ellátva azonnal áttette az ügyet Békéscsabára. Bérdi Zsolt úgy véli: a beszerzett bizonyítékok alapján nem lehet eltussolni az ügyet, és csalás miatt felelniük kell azoknak, akik miatt a békéscsabai múzeumban látható A kis Jeanne-t Munkácsy alkotásaként tüntették fel, és akik nem kellő gondossággal jártak el a festmény megvásárlásakor.
Az ügyben már megtörtént az első meghallgatás (a vallomás a dokumentumtárban elérhető), amelyet Lup Zoltán rendőr alezredes folytatott le és információink szerint hétfőn újabb tanúkat kérdeznek ki.
Vélhetően fény derül arra is, hogy Szatmári Imre (élve a kutatási engedélyhez csatolt titoktartási záradékkal) miért rejtette el a közvélemény és főleg az adakozók elől a valóban megkérdőjelezhetetlen tekintélyű Munkácsy-monográfus Végvári Lajos lánya, Végvári Zsófia által elkészített műszeres festményvizsgálat eredményét. A műkincs kereskedelemben ma már Nyugaton elengedhetetlen, de hazánkban is egyre jellemzőbb, hogy a méregdrága alkotásokat szemrevételezés és nagyító helyett korunk technológiai vívmányaival is megvizsgálják. Az anyag- és röntgenvizsgálat egyértelmű választ ad arra, hogy a képet később átfestették-e, vagy használtak-e olyan festékanyagokat, amelyek a mű keletkezésének állítólagos időpontjában nem is léteztek, vagy nem voltak kaphatóak. A PestiSrácok.hu szerzője többek között azért volt kénytelen feljelentést tenni az ügyben, mert megtudta: A Tondo Kft. laborvezetőjeként Végvári Zsófia A kis Jeanne-ről is készített műszeres vizsgálatot, ám annak eredményét Szatmári Imre eltitkolta. A múzeumigazgató a nyomozók előtt azonban nem titkolózhat tovább.
Amíg a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai dolgoznak, neve elhallgatását kérő szakértőnk segítségével egy kis közös oknyomozásra invitáljuk önöket: hasonlítsuk hát össz a békéscsabai múzeumban őrzött A kis Jeanne-t és Munkácsy Mihály frissen előkerült festményét, a Flirt-öt.
___________
Közel 70 év után, 2012 májusában került elő a Flirt című Munkácsy festmény egy árverésen, pont akkor, mikor A kis Jeanne legitimitása megkérdőjeleződött. Remek időzítés, és egyben kiváló alkalom, hogy a két festmény „szerzője” megméresse magát, festői kvalitását. A Flirt című munka részletét próbáltuk meg összevetni a békéscsabai talánnyal, hátha megfoghatóbb eredmény születik egy szerény, tárgyilagos és kevésbé magabiztos megközelítésből, mint amilyet a Magyar Nemzeti Galéria felkent szakértője, Boros Judit hozott össze A kis Jeanne adásvétele előtt.
Nos, akkor Boros Judit A kis Jeanne-ről a békéscsabaiak számára készült szakvéleménye alapján (melyet dőlt betűvel közlünk) vegyük sorra a hasonlóságokat és a különbségeket a két festmény között!
B.J.: AZ ÖSSZBENYOMÁS: Amikor először ránéztem, szinte éreztem: ez Munkácsy-kép. A hangulata, a színei, a kompozíció. Már akkor ki mertem volna jelenteni, hogy eredeti.
Véleményünk: Amikor először ránéztünk csak némán meresztettük a szemünket. A két festmény kvalitása között olyan égbekiáltó minőségi különbséget láttunk, hogy a szavunk is elakadt és szinte azonnal ki mertük jelenteni, hogy itt valami gyanús.
B.J.: AZ ALAK ELHELYEZÉSE A KÉPBEN: hogy azért szakmaibb is legyek, tény, hogy Munkácsy alakjai jellemzően helyezkednek el a kompozícióban. Se túl távol, se túl közel, hanem kellemes középtávolban, hogy a figura úgymond „benne legyen a térben”. Nehéz elmagyarázni, de ez itt pont olyan, amilyennek lennie kell.
Véleményünk: A ki Jeanne ugyan benne van a térben, de az arányok festői megfogalmazása komoly kétségeket vet föl. A Flirt részleten a női alak formája, a lába, a karja arányos; lágy és kecses a tartása. A kis Jeanne végtagjai felső testrészéhez képest igencsak rövidek.
B.J.: A KÉP BEFEJEZETTSÉGI SZINTJE: a képen látszik, hogy nem tanulmány, ami a Flirthöz készült, inkább később annak egy részletét festette újra, hogy elajándékozhassa. Biztosan nem eladásra készült, mert nem fejezte be minden részletét. Az alak két kezénél érhető ez leginkább tetten: szinte csak odamaszatolta Munkácsy, ugyanakkor egyáltalán nem zavaró, látszólag teljesen a helyén van. Nem sok művész engedhette meg magának, hogy így befejezetlenül hagyja a képét, de Munkácsynál ez előfordult. Ugyanakkor az arc sokkal kidolgozottabb, s a Munkácsyra oly jellemző arcpír is jól látható.
Véleményünk: Valóban, Munkácsyra „annyira jellemző”, hogy megfest egy képet saját tehetségének megfelelően, ebben az esetben a Flirt-öt, s aztán később annak egy részletét, A kis Jeanne-t magához mérten sokkal gyengébb minőségben úgy, hogy a festő keze nyomára se lehet ráismerni. Az ecsetvonások, a színek a Flirt-en lágyak, magabiztos kézre utalók, míg A kis Jeanne című festményen görcsösség, darabosság látható. Köszönhető lenne ez egy vázlatra jellemző erősebb kontrasztok alkalmazásának, a durvább, elnagyoltabb ecsetvonásoknak, vagy inkább a festő szerényebb tehetségének?
Nézzük meg a kezeket! Micsoda különbség! A kis Jeanne-é kidolgozatlan, darabos, a lágyságnak nyoma sincs, s ha kinagyítjuk, olyan, mintha a bal kezén az ujjak csonkák lennének. A Flirt alakjának még a körmei is szépen kidolgozottak! Ez tényleg megengedte magának Munkácsy egy nem vázlatnak, hanem állítólag ajándékba készült mű esetén?
Az első képen az arc és részletei finoman kidolgozottak, a visszafogott színek lágysága bájt kölcsönöz a fejnek. A második képen az arc megfestése okozhatta a legnagyobb problémát a festőnek, hiszen a természetességhez semmi köze, csupán a görcsös megalkotni vágyás süt le „Jeanne” fejéről. Munkácsy korában a nők még nem használtak arcpirosítót. Az arcfestés a társadalmi hovatartozás jelképe volt évszázadokon keresztül. A finom sápadt arc a felsőbb társadalmi osztályra volt jellemző, míg az alsóbb munkásosztályét a szél fújta, cserzett bőr és a természetesen kipirosodott arc jellemezte. Amikor a szépségipar a 20. században Hollywoodba költözött, elterjedt az arcpirosító használata. A húszas években megjelentek a pirosítók és a bőrbarnítók.
Persze Munkácsyra jellemző, hogy egyes alakjainak arca valóban pirospozsgás, de soha sem egy kerek foltban, csak úgy odamaszatolva, mint akinek behúztak. S ami még rendkívül szembetűnő: az arc repedéshálója teljesen eltér a festmény többi részének repedéseitől. Más a festék, vagy későbbi az arc keletkezése? Ki fog derülni!
Akkor így ugye feltehető a kérdés: A kis Jeanne-t később festették? Vagy talán csak az arcával kínlódott a festő jó néhány évig, mikorra már a divatos nők arcpírt használtak? Vagy semmi köze a sminktörténetnek és a divatnak a dologhoz. Ellenkezőleg: valaki Munkácsy halála után festette meg A kis Jeanne-t, s bizonytalan kezekkel másolva a mestert? A két képen látható formák, színek és az ecsetkezelés nagy eltérést mutatnak. Oly nagyot, hogy az ember már ránézésre is észreveszi, hogy a két kép festője szinte lehetetlen, hogy ugyanaz a személy legyen.
B.J.: A KÉPEN LÁTHATÓ VIRÁG: Ez is nagyon jellemző rá, több zsánerképén is látható ez a fajta, cserépből kiindázó virágféle.
B.J.: A RUHA KIDOLGOZÁSA: Ez az elefántcsont szín, a barnákkal, szintén jellemzően Munkácsy. Akárcsak a hímzőráma, ami szintén tipikus, és most csak sejlik a hímzés, de ha letisztítják a képet a restaurátorok, s előjönnek a színek, akkor látszik majd, mennyire színgazdag.
Véleményünk: A látvány magáért beszél! Hasonló művészi ecsetkezelés, színhasználat, tehetség? A ruha kidolgozottsága a Jeanne-t ábrázoló festmény esetén sokkal durvább, mint a Flirt-nél. Ezt azzal éri el a titokzatos alkotó, hogy erősebb kontrasztokat használ és durvábbak az ecsetvonások, amelyek a végső festékréteg felhordásánál nincsenek finoman összedolgozva. Nézzük csak meg Jeanne ruhájának fehér gallérja mögött a mellkasra vetett egytónusú fekete (!) árnyékot! Nos, igen, a színek hajaznak Munkácsy palettájára. A festő előszeretettel használt muskátli motívuma tényleg megtalálható Jeanne mögött, de vajon egyetlen másolónak is eszébe jutna, hogy pontosan az indázó muskátlit hagyja el?
+1 érv, B.J.: AZ ECSETKEZELÉS: egyszerre könnyed és rajzos. Munkácsy rajzolt is az ecsettel, ugyanakkor a következő mozdulattal már foltot is ad a képnek. Ezen is jól látszik. A kép tehát valódi, akárcsak annak az esélye, hogy Békéscsabát, Békés megyét, ezzel együtt az országot gazdagítsa. Ám hogy ez végül sikerül-e, az már egy másik történet.”
Véleményünk: A kis Jeanne esetében könnyedség helyett inkább görcsösség, lágyság helyett durvább és a küzdelmes megalkotni vágyás mozdulatai érzékelhetők. Igaz, az arc nehezen jött össze, de aztán később csak sikerült valahogy. Ezeken a felsorakoztatott nüansznyi dolgokon is jól látszik, hogy A kis Jeanne megvásárlása gazdagítani fog valakit, vagy valakiket. S végül – mint már tudjuk – összejött minden, mondhatjuk ez sikerült!
És akkor térjünk csak vissza A kis Jeanne arcára és a festményről készült, legutóbbi cikkünkben már megszellőztetett röntgenképre!
Mit látunk a röntgenképen?
Felfedezhető az alak, de a környezetében lévő tárgyakból semmi és az arca teljes egészében hiányzik. Itt van a kutya elásva! Adott egy bizonyos kor, van egy vászon, amire valaki feldobott egy vázlatot Jeanne-ról, aztán nem sokkal később hozzáfestette a környezetet. Mint tudjuk az alakábrázolásnál az arc és a kéz mesteri megfestése a legkeményebb dió. Ez A kis Jeanne szegény festőjének sem jött össze úgy isten-igazán. A kezét az alakábrázolásnál még csak összedobta valahogy, viszont a fejjel megküzdött. Hosszú időbe telhetett, hogy Jeanne ne fej nélküli lovasként legyen ábrázolva, s ez magyarázza a kép többi részétől eltérő repedéshálót, amit nem csak a festményen szabad szemmel (nagyító nélkül) is látható stílusjegyek, valamint a röntgenkép is alátámaszt. Mint tudjuk a röntgenfelvétel mindig a legkorábban készült réteget fedi föl, s ennek köszönhetően tudják megtalálni a szakemberek a festmények alatt elrejtett korábbi alkotásokat. Ami ennél is jóval érdekesebb: a röntgenkép jól mutatja, hogy a művész, vagy az utánzó ceruzával rajzolta körbe az arcot. No, de ilyet? Munkácsy soha, de soha sem használta a ceruzáját festményei elkészítésének segédleteként.
A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33 kiadvány 321, 322. oldalán olvasható az alábbiakban idézett két szövegrész.
„A Kutyacsalád hordozó felülete, a mahagóni alap ránézésre nagyon hasonló erezettel bír, mint A kis Jeanne című kép táblája. A jövőben érdemes lenne ilyen irányú vizsgálatokat is elvégezni. Megvétele után ugyanis A kis Jeanne-t a Kutyacsaláddal együtt Végvári Zsófia, a festő monográfusának lánya – többek között – anyag- és röntgenvizsgálatnak veti alá azon céllal, hogy a két, nagyjából azonos időszakban készült festményhez használt festékanyagokat összehasonlítsa, valamint hogy lehetőséget teremtsen egy, a kép alatt rejtőző másik kompozíció felderítésére. Az első vizsgálat egyértelműen bizonyítja a feltételezéseket, azaz, hogy a két kép azonos összetételű festékanyagokkal készül. A röntgenezés azonban nem hozott eredményt, egyik fedőréteg alatt sem találtunk más ábrázolást vagy vázlatot.”
Tényleg, Szatmári igazgató úr? És akkor hová tűnt a röntgen által kimutatott eredeti festékrétegről Jeanne feje?
És mi a helyzet a szignóval?
„ A festmény Békéscsabára kerülése után végzett restaurálás nyomán viszont egyértelműen olvashatóvá vált a kép bal alsó sarkában lévő ajánlás: À Chaplin 88. A kép provenienciája és az ajánlás között némi ellentmondás mutatkozik, melynek feloldására pillanatnyilag nem áll megfelelő információ a rendelkezésünkre. A művészet története újabb megoldásra váró rejtvénnyel gazdagodik.”
Ugye, hogy sok a kérdés, amire reméljük, hogy a nyomozás során válaszokat is kapunk…
Facebook
Twitter
YouTube
RSS