Nyugat-Európa vezető államai nagymértékben felelősek azért, hogy az egykor szebb napokat látott Szíriában évek óta a káosz és a pusztulás az úr. Ezen országok politikai és üzleti potentátjai számára nem drága ár, hogy a keresztényeket leöldöső dzsihadista csoportokat támogassák a térségben, amennyiben jól felfogott üzleti érdekeik és a gigaprofit iránti olthatatlan vágyuk úgy kívánja. A világ legnagyobb olajcégeinek nem számít a vallás, a bőrszín vagy bármilyen ideológia. Muszlimok ezreinek haláláért sem ejtenének könnyeket, ha a bizniszük útjában állnának.
FERKÓ DÁNIEL
Nemrég Speidl Bianka iszlám- és Közel-Kelet-szakértő megdöbbentő részleteket tett közzé tanulmányában (A francia kapcsolat: Párizs és a szíriai háborúzók viszonyairól):
Franciaország 2012 óta adott el fegyvereket a szíriai lázadóknak. Az átadott arzenál ágyúkat, nehézfegyvereket és rakétavetőket tartalmazott. A nehézfegyverek mellett lőszert is adott Franciaország. Ezekben az akciókban francia kormányszervek is részt vettek. A fegyvereket a Külbiztonsági Főigazgatóság bevonásával küldték, a rendkívűl kényes akciókban ugyanis biztosítani kellett, hogy a fegyverek elérjék a megfelelő célállomást és ne kerüljenek a nemzetközi közösség látóterébe.
Nem más történt – és vélhetően történik a mai napig -, mint hogy a Francois Hollande, majd az Emmanuel Macron vezette kormány az Aszad-rezsimmel szemben álló dzsihadista erőket fegyverzi fel. Ja, hogy egyébként ugyanezen csoportok „hálából” Párizsban robbantgatnak – amint tették azt 2015-ben a Charlie Hebdo szerkesztősége vagy a Bataclan-koncertterem előtt -, az annyira nem hatja meg őket, mint ahogy azt mutatják. De vajon miért fontos annyira Franciaországnak vagy más komoly geopolitikai szereplőknek Szíria? Miért jelent adott esetben problémát számukra a Bassár el-Aszad vezette szír kormány?
Szíriai kormánykatonák járőröznek a Damaszkusztól délre fekvő Jarmúk palesztin menekülttábor közelében 2018. május 22-én, miután az előző napon a szíriai hadsereg kiszorította az Iszlám Állam (IÁ) terrorszervezet dzsihadistáit a Damaszkusztól délre fekvő al-Hadzsár el-Aszuád körzetből. A szíriai hadsereg és szövetségesei hetek óta harcoltak az al-Hadzsár el-Aszuád-i terület és a szomszédos Jarmúk palesztin menekülttábor visszafoglalásáért, a főváros melletti utolsó területért, amely még az IÁ kezén volt. Fotó: MTI/EPA/Juszef Badaui
Szíria a nagy európai olajcégek „Mekkája”
Francia és brit olajipari cégek régóta megbízható adatokkal rendelkeznek arról, hogy a szíriai partszakasz hihetetlen gazdag, kiaknázatlan gáz- és kőolaj-készletekkel rendelkezik. A francia CGGVeritas földmérő vállalat 2005 óta végez fúrásokat a szíriai partoknál. A cég, amelyben 18 százalékos részesedéssel van jelen a francia kormány, lenyűgöző eredményre jutott: a térségből kinyerhető kőolaj mennyiségét az előzetes becslések 1,7 billió hordóra, a gázét pedig 122 trillió köbméterre teszik. Ez a gázmennyiség csak a harmada annak, amely a Levantei-tenger, vagyis a Törökország és Egyiptom közötti terület alatt van. Nem véletlen, hogy a 2000-es évek második felétől a nagy európai olajipari cégek felváltva versengtek az Aszad-rezsim kegyeiért. 2010-ben Damaszkusz volt a házigazdája a 7. nemzetközi olaj- és gázkonferenciának. Az esemény főszponzorai a francia Total és a brit Shell voltak. A 2010-es év folyamán a Shell és a BP vállalatok vezetői állandó tárgyalásban voltak a David Cameron vezette kormánnyal. Arról ment a disputa, hogy hogyan lehetne minden fél számára kielégítő módon hasznot húzni a szíriai olajmezők nyújtotta zsíros üzletből. A számításokat azonban keresztülhúzták a 2011 elején kirobbant Arab Tavasz eseményei és a szíriai polgárháború. Csak hogy az olaj- és gázbizniszben érdekelt politikusok és üzletemberek „szíve” még jobban sajogjon, Mohammed El-Katiri, az olajügyekben igencsak kompetens Egyesült Arab Emirátusok kormányának főtanácsadója, aki egyben a brit védelmi minisztérium volt kutatási igazgatója is, jelentésében megerősítette:
Egy háború utáni Szíriában ezek a gazdag olaj- és gázlelőhelyek könnyen kiaknázhatóak lennének…
Sajátjaikat áldozzák fel Nyugat-Európa vezetői
A 2011-ben kirobbant szíriai polgárháború miatt az Aszad-kormányzat helyzete teljesen bizonytalanná vált – mintahogy azóta is az. Miután kiderült, hogy a hatalmas profittal kecsegtető olaj- és gázüzlet a legitim szír kabinettel együttműködve már nem üthető nyélbe, Nagy-Britannia és Franciaország megszakították a kapcsolatot Bassár el-Aszaddal és kormányával. A dollármilliárdokat jelentő bizniszről azonban ezek a kormányok és a mögöttük álló üzleti körök természetesen nem akarnak lemondani, ezért megindult a véres háború, a nagy versenyfutás a szíriai olajmezőkért. Amikor az USA Harcászati Stratégiai Tervező Központja olyan jelentést tesz közzé, hogy a mediterrán térség olaj- és gázlelőhelyeinek megszerzésével megszüntethető Európa Oroszországtól való gázfüggősége, akkor egyértelművé válik, hogy ebben a 8 éve tartó véres háborúban a legkevésbé az a fontos, hogy hány keresztényt gyilkolnak le Szíriában. A francia kormány inkább fegyvert ad a 2011 óta az egész Arab-félszigeten fölénybe kerülő dzsihadista csoportok kezébe, abban bízva, hogy az an-Núszra Front és a többiek majd kivívják a végső győzelmet, és lehet végre újra az olajüzletről tárgyalni Szíriában.
A Szíriai Vörös Félhold segélyszállítmányát szállító teherautó a Damaszkusz közelében elterülő, az ellenzék uralta és a kormányerők ostromzára alá vont Kelet-Gúta térségben fekvő Dúmában, mátcius 9-én. A kiújuló harcok miatt a segélyszervezetek akitivistái nem tudnak eljuttatni egy korábbi szállítmányból még hátralévő segélyt a kelet-gútai rászorulóknak, bár bejutottak a területre. Fotó: MTI/EPA/Mohammed Badra
Csakhogy a Nyugat erői hiába gondolkodtak úgy – egyébként helyesen -, hogy a lehetetlen helyzetbe kerüt Aszad-rezsimmel szemben az erősebb dzsihadistákat támogatják, ha Bassár el-Aszad kormánya mögé eközben szépen fölsorakozott az érdekeit féltő Oroszország. Ja, hogy egyébként az energiaforrásokért folytatott ádáz küzdelem közepette a nemrég felbomlott Iszlám Állam harcosai köszönik szépen a sok muníciót és „szent háborút” vívnak Európa és a kereszténység ellen! Szíriát pedig romhalmazzá lövik és megnyomorítják a szír népet! Ugyan kit érdekel ez, amikor az olaj- és gázbiznisz épp nincs jó passzban, és a transznacionális nagyvállalatok számára a lét a tét! Megdöbbentő példája ennek a hozzáállásnak az egyik nagy amerikai olajipari cég, az American Shale Oil mottója, amelyet olyannyira nem rejtenek véka alá, hogy a honlapjukon is feltüntetik: „A világ kőolaj-termelése eléri a maximumát, ami az Egyesült Államok és a világ számára hatalmas kihívást jelent. Az agresszív akciók elkerülhetetlenek annak érdekében, hogy ne kelljen megfizetni mindennek a gazdasági, szociális és politikai árát.” Tehát semmilyen ár nem drága az olajcégek számára, ha a meglévő kőolaj-készletek kimerülőben vannak. Még 2003-ban a brit kormány hevesen cáfolta azokat a híreszteléseket, miszerint az angolok azért vesznek részt az USA oldalán az iraki háborúban, mert a Shellnek vagy a BP-nek az iraki olajmezők kincsére fáj a foga. Végül csak kiszivárgott egy memorandum, amelyből kiderül, hogy Baroness Symons akkori kereskedelmi miniszter és brit olajcégek képviselői arra a következtetésre jutottak, hogy
egy katonai kudarc esetén nehéz lenne igazolni a brit olajcégek szerepét a háborúban, ha az Egyesült Királyság politikailag és katonailag egyértelműen az Egyesült Államok kormánya mellett áll a krízis alatt.
Ha kell, Allahhal is összefognak…
Azt, hogy bizonyos üzleti érdekeltségek számára nem számít sem az emberélet, sem az, hogy a haszon érdekében milyen ügyet támogatnak, jól mutatja a francia Lafarge példája. Speidl Bianka idézett tanulmányában részletesen bemutatja a világ egyik vezető cementgyártójának esetét.
Franciaországban egy 2016-ban kirobbant botrányt követően vizsgálat indult, amelyben a Lafarge vezetői végül beismerték, hogy a védelmi pénzeket az Iszlám Államnak fizették ki, a francia külügyminisztérium jóváhagyásával. A Lafarge ugyanis mindenáron fenn akarta tartani a jól jövedelmező dzsalabijai üzem működését, amely 87 km-re található Rakkától, beleértve a terrorista szervezeteknek való kifizetéseket is. A francia bíróság nyomozati eredménye szerint a Lafarge 12 946 452 eurót fizetett a terrorista szervezeteknek, közöttük az Iszlám Államnak, amivel hozzájárult a terrorista cselekmények tervezéséhez és végrehajtásához Szíriában és külföldön, beleértve Franciaországot. A Lafarge több százezer eurót fizetett különböző fegyveres csoportoknak, köztük havonta mintegy 20 000 eurót az Iszlám Államnak. Az Iszlám Állam 60 000 tonna cementet is kapott a Lafarge-tól természetbeni juttatásként, amit mintegy 4,8 millió dollárért értékesített.
Nemhiába: az üzlet, az üzlet. Így gondolkoznak egyébként az olyan cégek is, mint a Nike vagy a Dolce & Gabbana. Amikor azt látják, hogy az előrejelzések szerint a világ muszlim lakossága 20 éven belül 2,2 milliárdra duzzad, akkor ők is inkább úgy döntenek, hogy nagyobb mennyiségben gyártanak divatos burkinit vagy hidzsábot Nyugat-Európában, hisz az egyre inkább fölénybe kerülő, a keresztényeknél vallásilag sokkal tudatosabb muszlimoknak erre van igényük. Miért ne látna a Nestlé is nagy üzleti lehetőséget az iszlám előírása szerint fogyasztható halal élelmiszerek forgalmazásában, amikor éves szinten 5 milliárd dolláros profitra tesz szert ebből?! Az pedig, hogy mindeközben ezek a világcégek és az őket képviselő politikai körök Európa rohamos iszlamizációját mozdítják elő, az számukra olyan ár, amit szívesen megfizetnek.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS