Maximum íz, no cukor - Hazai Attila A maximalista című könyvéről

Nemrég jelent meg a fiatalon elhunyt Hazai Attila kötetben nem publikált szövegeinek gyűjteménye, A maximalista (és más írások) címmel. A mágikus minimalizmus kitüntetett írásai ezek, a könyv finoman szólva is szenzáció, egy cseppet sem finomkodó prózaíró 15 őszinte, kőkemény novellája, a rendszerváltás utáni magyar prózairodalom legszórakoztatóbb alakjának álnaiv munkái, ahol összekeveredik a brutalitás a bruhahával.

POÓS ZOLTÁN - 061.hu

Az élet úgy hozta, hogy Hazai Attilával egy kiadónál voltunk, ami csak annyit jelentett, hogy a Balassi egyszerre jelentette meg 2000 nyarán egy-egy könyvünket, neki a Szex a nappaliban című kötetét. Mindez nem lenne érdekes, de ha szóba kerül a neve főleg az egyetlen közös estünk rémképe jut eszembe. Első regényem bemutatója volt a Műcsarnokban, Hazainak a Szex a nappaliban kötetét ünnepeltük volna, de 50 percet késett saját könyvbemutatójáról, és addig állt minden.

Elérni nem lehetett, de egyszer csak megjelent, mintha mi sem történt volna, nem kért elnézést, csak szelíden nézett, mint egy kölyökmacska valami rajzfilmben a széttört kínai váza mellett, aztán felolvasott egy fél oldalas szöveget Pista bácsiról, aki leejtette a kolbászt, majd mint aki jól végezte dolgát, elment. Nem lehetett rá haragudni, úgy nézett azokkal a nagy, kerek szemeivel, mint aki azt sem tudja hol van. Hazai éppen akkor is mindenen kívül volt.

Álnaiv szövegei sokszor az általános iskolás olvasókönyvek világát idézték, máskor a yuppie-k játékterét, de mielőtt azt mondanánk, hogy a reklám és marketing univerzumának szakavatott ismerője, és az unatkozó újgazdag nők krónikása, vagy a sosem volt pesti underground tájképfestője, akkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy A maximalista szövegeinek hősei jórészt egyszerű emberek, asztalosok, buszsofőrök, lángost sütők, akikről inkább egy alsó tagozatos környezetismeret óra jut eszünkbe, mintsem Derrida, akit egyébként magánbeszélgetések során többször idézett.

Egyszerre volt Warhol és Baksa Soós János, nem tudtad, hogy amikor filozofált, akkor komolyan gondolta, vagy mindenkit bepalizott. A maximalista mintát vesz Hazai alkotói periódusaiból, mégis egységes marad a könyv nyelvi erőtere. Hazai Attila szuggesztív figura volt, mint azok a humoristák, akik ha bejöttek a színpadra már mindenki dőlt a röhögéstől. Hazai bármilyen mínuszos hírből képes volt novellát írni, és nem is nagyon változtatott az újságcikken, de amit használatba vett, az menthetetlenül a Hazai-szöveggé változott. A korai novellái inkább meghökkentőek voltak, az idősebb korában írott munkák inkább szemlélődőek, leíróak, és talán keserűek is.

"Reggel kilenc óra volt, a nap ragyogot, szexin fujdogált a Soroksári úti szellő." Ezt éppenséggel Oravecz Nóra is írhatta volna, de attól, hogy Hazai püfölte a gépébe, máris működni kezd. Fene se tudja, hogy miért. Amikor viszont arról írt, hogy Mátyás király a bakonyi vadászatán megpillant egy zebrát, amit aztán köldökön lőnek, akkor tudod, hogy ezt tiszta elmével nem találja ki az ember.
A Gyuri találata című szövegben írja: "Nem halhatok meg ilyen korán, még csak negyven éves vagyok." Aztán volt, még öt éve.

Hazai Attila
A maximalista (és más írások)
Magvető
136 oldal 2690 Ft