Nyugaton a helyzet változatlan - Székely János A nyugati hadtest című könyvéről

Kevés a második világháborúról szóló magyar regény, talán azért, mert nehéz olyan pozíciót felvenni, amikor az író nem moralizál, amikor nem balanszíroz a győztesek és a vesztesek bűnei között, nem morzsolgat szentenciákat, hanem magával a történettel foglalkozik, felépíti és bemozgatja a jellemeket, nagy, kozmikus panorámákat fest, és egyben el tud időzni egy zubbony gombjának árnyalatain is. Székely János A nyugati hadtest című novellafüzére egy nagy mű ígéretét hordozza, és számos részletében be is teljesíti azt.

PZL – 061-hu

A magyar novellairodalom csúcsteljesítményei közé tartozik a Pálinkás nevű lóról írt szenvedéstörténet, és az Emberbarátok című írás is. Az előbbi egy öntörvényűnek tűnő, ám valójában beteg lóról szól, akit addig vernek, míg szakadékba zuhan, a másik elbeszélés egy katonaszökevény fiú története, akit a társainak, barátainak kellene kivégezniük. Székely János talán legfontosabb prózai munkája, A nyugati hadtest először 1979-ben jelent meg Bukarestben, azóta már több kiadás látott napvilágot, mégis inkább az ún. szakma dédelgetett kedvence maradt, nem épült kultusz a kívülálló figurája köré. Valahogy senkinek nem volt fontos. Talán azért, mert a függetlenségére kényesen adó marosvásárhelyi író gondolatait – annak ellenére, hogy sokszor a morál mérnökeként vádiratokat fogalmaz meg – mégsem tudta semmilyen ideológiai erőtér lecsapolni.

Mert amikor a Füstök című szövegben a koncentrációs táborokból fölszálló égő emberhús szagáról ír, akkor megemlíti az ellenfüstöket is, "mert ott voltak az ellenfüstök is, nem lenne méltányos hallgatni róluk". Majd így folytatja: "Nagy, hamvas viharfelhőkként gomolyogtak itt is, amott is a kerek horizonton, milliók otthona, keze műve (és húsa) szállt az égre azokban is… Essen, Köln, Dortmund, Hamburg…." A könyv alaptémája az 1944-ben és 1945-ben visszavonuló magyar lovas kadétok megpróbáltatásainak dokumentálása, akik az oroszok Erdélybe történő betörésétől követi nyomon a Németországig menekülő katonák életét. A könyv inkább novellák fűzére, mintsem regény, sok esetben erős a publicisztikai rezonálása is, sőt, néhol inkább bajtársi visszaemlékezés, mintsem irodalom, de alapvetően mégis kivételesen erős, sűrű, hipnotikus próza.

Aki csak most ismerte meg Székelyt, annak még ott van a felfedezés, az elveszett, de megtalált remekmű érzésének felhajtó ereje is, így érthető, ha sokan az elragadtatás hangján szólnak A nyugati hadtest kivételes irodalmi élményéről. A kérdés adott: miért nem ismerjük mégis Székely János életművét, miért nem végezte el az irodalomtudomány a kanonizálás örömteli rituáléit. Erre nem lehet magyarázat az, hogy 1979-ben, amikor A nyugati hadtest megjelent, akkor verte be Aczél György képzeletbeli bauhaus körablakát Esterházy Termelési-regénye, hiszen, erdélyi irodalom amúgy sem volt alakítója a magyar prózának.

Ott lenne persze a népszerű válasz: Székely gyűlölte a smúzolást, minden irodalmi díjat visszautasított, mert meg akarta tartani két lépés távolságot a kultúrpolitikától. Mivel az irodalom mechanizmusa részint olyan, mint a szórakoztatóiparé, azaz valaki vagy él a lehetőségekkel, vagy nem, vagy magának csinálja meg a jót, a jó helyet, vagy sosem kerül reflektorfénybe. Székely az ilyesmivel mit sem törődött, így aztán az írók afféle titkos kedvence maradt, és hiába jelentek meg A nyugati hadtest újabb kiadásai, az áttörés elmaradt.

A könyv azt a korszakot dokumentálja, amikor 1944. augusztus 23-a után már Észak-Erdély lakosai sem tudják melyik országban élnek, hol húzódnak a határok, de ezzel legkevésbé azok nem voltak tisztában, akik a havas tájakon szétbombázott városokon keresztül menekülnek addig, amíg eljutnak a végtelenik, azaz a tengerig. De a határok elmosódnak a szöveg alakításakor is, hiszen nem könnyű megállapítani, hogy regényt, novellákat, néha publicisztikákba oltott erkölcsi parabolákat olvasunk. És a végtelenbe tartó menekülés sosem ér véget. A nyugati hadtest a zárlata a Vesztesek című vers, aminek utolsó sorai remekül összegzik a könyv gondolatiságát: Mennek szegények /Új ezerévek / Ezer új vereség felé.

Székely János
A nyugati hadtest
Partvonal
246 oldal, 2890 Ft

Fotók: Fortepan, Ilovszky Béla /MTI, Poós Zoltán