Óriási kiütések, zseniális technika – padlóról felállva lett világbajnok a magyar fiú (videókkal)
Kevesen ismerik Habash Antoine nevét, de reméljük, ez változni fog. A magyar anyától és arab apától származó harcos a küzdősport, a thaibox, így a K1 egyik legígéretesebb tehetsége. Hatalmas kiütéssel győzték le a nyáron Monte Carlóban, hogy néhány hónnappal később edzőt váltva legyen világbajnok szülővárosában, Budapesten.
A padlóról felállni.
Az igazi harcosok ismérve nem a győzelem, hanem annak megélése, és az, hogy hogyan reagálnak a sikerekre és az igazán súlyos vereségekre.
Habash Antoine már régóta több ígéretnél, hatalmas tehetségnél, ő a magyar küzdősport egyik legkomplexebb versenyzője. Több tényező miatt számít viszonylag ismeretlennek: egyrészt alacsonyabb súlycsoportban küzd (63.5 kg), másrészt hazánkban a küzdősportok amúgy is nehezen kerülnek – sajnos – a reflektorfénybe, harmadrészt maga a K1 is válságban van nemzetközileg. A valaha virágzó sorozat, amelynek az adta a varázsát, hogy a versenysorozatra tényleg összegyűjtötte a súlycsoportok legjobbjait, mára menthetetlen szétszakadt.
Pedig Habash megérdemli a figyelmet: mind az amatőrök, mind a profik között nagyot alkotott, hiszen fejvédővel, és anélkül is megnyerte már a világbajnokságot. Nem véletlen, hogy több komoly profi tornára meghívták már, egyik emlékezetes meccsét Kínában vívta, ahol a The Legend of Emei 9 gálán legyőzte a helyi, veretlen Zhang Chenglongot.
Az is nagyot szólt, amikor Lengyelországban a lengyel legenda, a többszörös világbajnok Tomasz Makowskit múlta felül, de ha valaki igazán látványos kiütést akar látni, nézze meg a thai Rangsan Poonsang elleni mecsét:
Nagy győzelmek, de a küzdősport (és az élet) már csak ilyen: nem lehet mindig nyerni.
Élete egyik legfontosabb küzdelmét most nyáron vívta Monte-Carlóban, a közvetlen elitbe tartozó Eddy Nait-Slimani ellen.
A párharc az év egyik legdurvább, leglátványosabb kiütését hozta, de ennek nem örülhettünk. Nait-Slimani filmekbe illő, óriási forduló-rúgással terítette le a szokása szerint bátran támadó Habasht, akinek nem volt esélye felállni.
A küzdősport-legenda Rehák György tanítványa veszített, majd nem sokkal később szakított edzőjével, és annak csapatával (ennek hátterébe most nem megyünk bele), és így kellett felkészülnie a novemberi hazai amatőr kick-box világbajnokságra.
Ilyenkor bizonyít egy harcos. Képzeljük el a helyzetet: a korábban elvétve legyőzött Habash borzasztó kiütéssel bukta el a kiemelten fontos mérkőzést, utána otthagyta mesterét, így kellett magát újra felépítenie, ami egy kiütés után borzasztóan nehéz. Az nem csak a testet, a lelket is lerombolja – legalábbis a következő meccsig.
Ezért is óriási szó, hogy megoldotta: ellenfeleinek esélyt sem adva lett Magyarországon amatőr K1-világbajnok másodszorra is. Hazai közönség előtt, fergeteges hangulatban.
„Tegnap este a világbajnokság döntőjében megvédtem címemet! – írta közösségi oldalán. – Ellenfelem a négyszeres mexikói és pánamerikai bajnok David Martinez volt. Már a bevonulásommal tudtára akartam adni, hogy csak én győzhetek, ezt mindjárt az első menetben éreztettem is vele. Jó meccs volt, élveztem minden pillanatát, szeretem ha beleállós, verekedős az ellenfél. Rendkívül sokat jelentett, hogy itthon bunyózhatok, tomboló hazai közönség előtt.
Leírhatatlan az az érzés, amikor a szülővárosodban neked szól a magyar Himnusz!”
Mielőtt valaki ebben a szélsőséges légkörben egyszerűen „lemigránsozná” a huszonhárom éves muaythaiost, nem árt tisztázni, hogy Habash a honfitársunk. Budapesten született, édesanyja magyar, édesapja Jordániából jött hazánkba még egyetemistaként. A fiatal sportoló bokszolóként kezdte – komoly tehetség volt, a korosztályos válogatottban is szerepelt –, ez egyébként most is látható a stílusán. A kétezres évek végén váltott át a kick-boxra, illetve muaythaira, amikor csatlakozott Rehák csapatához. Aztán jött a sikersorozat, a látványos K. O.-vereség, majd a szakítás. Hogy aztán Budapesten ismét bizonyítson mindenkinek.
A nevét, négy évvel ezelőtt, 2013-ban ismerte meg a szélesebb közvélemény, amikor profi K1-világbajnok lett Belgrádban. Ez a magyar küzdősport történetében példátlanul komoly teljesítmény volt. A fiatal Habash ráadásul Szerbiában verte meg hazai pályán küzdő, nála jóval rutinosabb ellenfelét.
A magabiztos Anics címvédőként szabadon választhatott a világranglista élvonalából, talán azt gondolta, hogy az akkor csupán 19 éves magyart hazai pályán majd megoldja. Tévedett. Habash esélyt sem adott.
Technikai tudása, alacsony súlycsoportjához képest sudár termete, remek lábmunkája, kiváló boksztechnikája megoldhatatlan feladatot jelentett riválisának.
Két évvel később, 2015-ben ismét Szerbiában diadalmaskodott a magyar muaythaios, akkor amatőr K1-világbajnok lett, miután a döntőben legyőzte az orosz Viktor Mihajlovot. Ez a siker is nagyot szólt, és jelezte, Habash sokáig ott maradhat a világ közvetlen élvonalában.
Egyetlen komoly probléma van: a valaha virágzó K1 sohasem látott válságból próbál feltápászkodni, s ez azért is nehéz, mert a példátlan hátszéllel felemelkedő ketrecharc, az MMA, UFC nem sok teret hagy a rivális küzdősportoknak.
Pedig nekünk, akik nem igazán szíveljük a földön fekvő ellenfelek közvetlen közelről, akár könyökkel való csépelését, és ha birkózást akarunk nézni, akkor megnézzük a Lőrincz-testvérek egy-egy mérkőzését, szóval nekünk igazán hiányzik a K1.
Amely fénykorában a boksznál is látványosabb, annál igazságosabb sportág volt: három menet alatt kellett eldönteni, hogy ki a jobb. Nem volt pötyögés, a K1-ben egy bármennyire zseniális Floyd Mayweather nem élt volna meg.
Habash nem áll meg, az év végén Németországba megy, hogy fellépjen egy újabb gálán. Aztán ki tudja, még mindig szemtelenül fiatal, nagyon sok lehet benne.
Fotók: Facebook/Ellenfelem.hu
