Orosz propaganda, és a legújabb divat: a putyinista az új rasszista

Rasszistázás, fasisztázás megvan, ugye? Ezek a mindig bevethető, tuti biztos jolly jokerek. Ha valami olyat mondasz, ami nem felel meg az előírt, politikailag korrekt beszédmódnak, és/vagy egy balosnak nincs semmilyen érdemi, racionális érve veled szemben a vitában, akkor azonnal jönnek ezek a „varázsszavak”. Van még persze több is: homofób, kirekesztő, soviniszta és társaik.

2015-ben migrációs válság tombolt Európában, és a kontinensre zúdult több százezer fiatal, életerős férfi Közép-Ázsiából és Észak-Afrikából, mobiltelefonokkal felszerelkezve, de iratok nélkül – totálisan hiteltelenítve ezzel a néhány szerencsétlen, valódi menekültet Szíriából –, követelve, hogy azonnal vigyék őket a Kánaánba, Németországba, Svédországba. Ha akkor neked fenntartásaid voltak a sztorival kapcsolatban, ha kétségbe vontad a narratívát, ha el merted mondani, vagy leírni, hogy azért nézzük már meg, hogy ténylegesen kik jönnek, mit akarnak, hogy jutottak el ide, rögtön, azonnal megkaptad az akkori kedvenc bélyegeket: rasszista, idegengyűlölő.

Azóta persze a valóság téged igazolt: a „menekültek” azóta sem váltak dolgos kezű munkásokká a német autógyárakban, azóta sem integrálódtak, sőt, egyre inkább párhuzamos társadalmakat alakítanak ki Nyugat-Európán belül, de a valóság továbbra sem zavarja a balosokat. Egy párhuzamos univerzumot alakítanak ki a fejükben, ahol úgyis nekik van igazuk, vagy ugyanúgy téged rasszistáznak, minősítgetnek továbbra is. 2020 elején a hivatalos narratíva szerint egy denevér rászart egy tobzoskára, amit a vuhani piacon aztán sütve elfogyasztott egy kínai, és ezzel elindított egy világjárványt. Ha ezzel szemben te arra gyanakodtál, hogy egy laborból szökhetett meg a vírus – micsoda véletlen, pont Vuhanban van egy biológiai labor, amerikai finanszírozással –, akkor te voltál a hülye, az összeesküvéselmélet–hívő, letiltott téged a Facebook. Mára a tudomány és a politika egyaránt elismerte, hogy tényleg ez lehetett a vírus eredete. 2015-ben a migrációs válság idején, és 2020-ban a koronavírus-járvány kitörésekor is megvoltak a slágerszavak a valóság kimondóival szemben. Éééééés… gondoltuk volna? Most is megvannak! Orosz propaganda!!!!!! Putyinista!!!

Félreértés ne essék, az orosz propaganda nagyon is létező jelenség, akadt belőle mindig, és nemcsak a Szovjetunió idejében, hanem azóta is, de van egy náluk is sokkal-sokkal nagyobb mester a propagandában: a Nyugat. Hollywood és a Netflix folyamatos, egyre intenzívebb kisebbségi, LMBTQ- és egyéb érzékenyítő filmjei totálisan átmossák az emberek agyát. A CNN ma már hírközlés nyomát sem tartalmazza, kizárólag elfogult elemzésekben, nettó hangulatkeltésben utazik. A Facebook, a Google, de az Amazon is minden eszközzel korlátozza, tiltja a mainstream liberális kánontól eltérő bármiféle véleményeket, információkat. Aki nem a kötelező narratívát mondja fel, azt megbélyegzik, ellehetetlenítik. És a kötelező narratíva most: gonosz Putyin vs. jó Nyugat, és persze a hős Ukrajna. Aki ezt megkérdőjelezi, de legalábbis árnyalja, az csakis orosz ügynök lehet. Igen. Putyin és Oroszország valóban agresszor, és valóban megtámadott egy nála sokkal kisebb, gyengébb államot. A háború borzalom. Emberek halnak meg, veszítik el az otthonaikat, az egzisztenciájukat, mindenüket, és menekülni kényszerülnek.

De ez a háború elkerülhető lett volna! Persze, ha Oroszország nem támadja meg Ukrajnát, de valami elvezetett ide. Mégpedig az, hogy az Egyesült Államok baloldali vezetése – Obama idején és most Biden alatt – nem fogadta el az európai status quót; azt, hogy Ukrajna semleges legyen, pufferzónát alkotva a NATO és Oroszország között. Februárban az USA kongresszusa kétszázhetvenmillió dollárt szavazott meg Ukrajnának hadi fejlesztésekre, többek között egy rakétabázis létrehozására, háromszáz kilométerre Szentpétervártól, hétszázra Moszkvától. Putyin Oroszország létét, de legalábbis bármifajta világpolitikai mozgásterét érezte fenyegetve. Hogy igaza volt-e? Nem tudjuk. De a Nyugat egyetlen pillanatra sem foglalkozott az orosz szempontokkal. Az USA tolta Ukrajnába a fegyvereket, még csak nem is titkolva, hogy Oroszország térdre kényszerítése, karanténba zárása a cél. 2014-ben Victoria Nuland külügyminiszter-helyettes személyesen választotta ki Ukrajna miniszterelnökét – ezt ő maga mondja egy kiszivárgott telefonbeszélgetésben, amit az akkori kijevi amerikai nagykövettel folytatott –, és büszkén jelentette ki, hogy ötmilliárd dollárral finanszíroztak ukrán „civil” szervezeteket a Majdan-tüntetések kapcsán. A mostani háború kapcsán pedig először tagadta az ukrajnai laborok létezését, ahol biológiai fegyverekkel kísérleteznek, majd miután bebizonyosodott, egyből az oroszokra kente, hogy ha ők most elfoglalják, akkor biztos használni is fogják az ott tenyésztett vírusokat. Milyen vicces, nem, hogy egy amerikai vezető politikus alkalmazza a régi jó kommunista módszert: vádold meg az ellenfeledet azzal, amit magad készülsz elkövetni.

És nem, nem, nem. Hiába jönnek továbbra is az egészből semmit nem értő, érteni nem is akaró balos trollok ugyanazokkal a szánalmas, primitív szövegekkel, hogy putyinisták vagyunk, hogy orosz propagandát tolunk. A valóság kimondása, a helyzet reális ábrázolása, a kevésbé ismert információk megosztása a médiában terjesztett agymosással szemben – ez nem orosz propaganda, nem dezinformáció, nem Putyin-barátság. Putyin egy erőszakos, autoriter, kifejezetten ellenszenves vezető, de nem őrült. És ennek az ostoba, önsorsrontó, persze népszerű toposznak a meghaladása sem jelent oroszbarátságot. Putyin nagyon is tudatosan és keményen, Oroszország érdekében lép fel. A Nyugat pedig ezt az érdeket nem volt hajlandó figyelembe venni. A hidegháború egyértelmű győzteseként Ronald Reagan még tett gesztusokat Oroszországnak, utódai már semmit. A vesztest meg kell büntetni, meg kell semmisíteni, meg kell alázni. Amíg Európában korábban a békéket mindig a vesztes fél érdekeinek némi beszámításával kötötték, az I. világháború után Magyarországot és Németországot totálisan megalázták. Utóbbinak Hitler lett az eredménye, és a második világháború. Az Oroszországgal szembeni két és fél évtizedes diktátumoknak pedig Putyin, és Ukrajna megtámadása.

Ahogy Henry Kissinger, volt amerikai külügyminiszter – még a normális Amerika idejéből – is fogalmaz: Putyin démonizálása nem egy politikai irányelv, hanem az irányelv hiánya. A meggyengült, önmagát rendre lábon lövő, elgyengülő, behódoló, elszivárványosodó Nyugat mintha az Oroszországgal szembeni keménykedésben találta volna meg azt a pótcselekvést, amelynek segítségével el tudja rejteni a valós problémáit: belül a saját társadalmaik szétesését, a maszkulinitás elpárolgását, kívül pedig az iszlám ideológiai és Kína gazdasági térhódítását. És mivel ezekkel szemben már nincs ereje érdemben fellépni, marad a „Fuck Putin!” Ha lett volna valós irányelv, valós szándék a Nyugat részéről Oroszország igazi integrálására a nemzetközi politikába, a folyamatos politikai és katonai nyomásgyakorlás, a sarokba szorítás helyett, akkor nem horkant volna föl a medve, és most nem szenvedne az ukrán nép sem az orosz, sem az amerikai geopolitikai érdekek oltárán.