A szegényített urán nem nukleáris eszkaláció, az orosz propaganda pedig béna – Somkuti Bálint a PS-nek
A brit harckocsikhoz való urántartalmú lőszer megjelenésre a fronton egyáltalán nem jelent nukleáris eszkalációt, viszont indirekt bizonyíték arra, hogy mennyire nem működik az orosz propaganda nyugaton. Somkuti Bálint hadtörténésszel, az MCC Geopolitikai Műhelyének elemzőjével beszélgettünk harckocsikról, propagandáról és a Nemzetközi Büntetőbíróság által kiadott elfogatóparancsról.
A szegényített urániumot tartalmazó lőszereket pusztán csak azért küldenek a britek Ukrajnába, mert a Challenger 2-es harckocsi nem NATO-szabvány ágyúja csak ezeket tudja kilőni. Mivel nincs gyártási kapacitásuk, ezért nincs is más lehetőségük, ha nem a kijevi díszszemlére, hanem a frontra szánják ezeket az eszközöket. És ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy megint tettünk egy lépést az atomháború felé, az urániumtartalmú lőszerek mindennaposak egy háborúban – csillapítja rögtön a kedélyeket Somkuti Bálint.
A VOLFRÁM DRÁGA, AZ URÁN OLCSÓ, AZ OROSZ PROPAGANDA PEDIG BÉNA
Szegényített urániumot az oroszok is használnak valószínűleg, hiszen sokkal olcsóbb, mint a hasonló fizikai tulajdonságokkal rendelkező volfrám. Németországban ragaszkodnak egyedül a volfrámhoz a páncélátütő képességek kapcsán, de ahogy a pacifizmusról, úgy erről a drága mulatságról is le fognak szokni lassan. Kimerült fűtőelem végtelen mennyiségben áll a rendelkezésünkre, a szegényített urán pedig csak akkor mérgező, ha lenyeljük. A használatától nem válik holdbéli tájjá a föld, nem történik nukleáris kihullás és nem is olyan káros a környezetre, mint a vegyi fegyverek. Persze nem érdemes velük közvetlen kapcsolatba kerülni.
Medvegyev és Putyin erős üzenetei, kilátásba helyezett fenyegetőzései inkább a közvéleménynek szóltak; és – mily meglepő – teljesen hatástalanok maradtak. A korábban atomellenesre hangolt nyugati közvélemény tökéletes érdektelenséggel fogadta a nukleáris eszkalációt emlegető az orosz üzeneteket. A szerb és az iraki háborúk után célba találtak ezek az üzenetek, de most teljesen hatástalannak bizonyultak, ami arra utal, hogy a rettegett orosz propaganda bizony fogatlan medvebocs. Megpróbáltak belerúgni egyet a nyugatba azzal, hogy a gonosz nyugatiak és a gonosz NATO annyira megátalkodott, képesek a szegény ukrán testvérek földjét megmérgezni, az egészségüket tönkretenni, és nem igazán sikerült. Hazai fogyasztásra elmegy, a harmadik világban, ahol eleve utálják az angolszászokat, ott is kiváltanak némi felháborodást, de az eredeti célt, a nyugati közvélemény felháborodását bizony nem sikerült kiváltani.
AZ ICC célja Oroszország teljes elvágása Európától
A Nemzetközi Büntetőbíróság Putyin ellen kiadott elfogatóparancsa, tekintettel arra, hogy sem az USA, sem Oroszország nem ismeri el, egy vicc lenne, ha Európában és Afrikában nem vennék komolyan. A célja nem az, hogy tényleg bíróság elé állítsák az orosz elnököt, hanem hogy bezárják a Kreml falai mögé. Hogy ne lehessen később, a háború után sem visszaépíteni az államközi kapcsolatokat az európai országok és Oroszország között.
A vádnak pedig azért az állítólagos gyermekrablásokat fogalmazták meg, mert sem a népirtást, sem a közvetlen háborús bűnt nem lehet ennyire könnyen megállapítani a Laconia-parancs óta. Mert hiába a legfőbb hadurat terheli a felelősség mindenért, ami a háború során történik, a közvetlen felelősség megállapítása bonyolultabb; ahhoz konkrét parancsot kell felmutatni bizonyítékként. És még akkor sem biztos az ítélet, lásd Dönitz admirálist, akit szerettek volna felakasztani a Laconia-parancs miatt, maga Nimitz admirális sietett a segítségére, aki kijelentette, hogy ő is adott ki olyan parancsot, mint Dönitz, és az amerikai flotta is elsüllyesztett minden hajót figyelmeztetés nélkül, amelyik fel volt fegyverezve, hiába üzenték meg, hogy éppen egy másik hajó legénységét mentik. Visszatérve az orosz csapatok által elkövetett bűnökre: első körben az adott területen működő egységek parancsnokát illik felelősségre vonni, aki védekezhet azzal, hogy központi parancsot kapott, de ezt bizonyítani is kell. Putyin bűnösségét tehát szinte lehetetlen igazolni, viszont lehetetlen tagadni is, így – amíg érvényben van az ICC elfogatóparancsa, vagyis él a vád – egyik nyugati ország sem fog hirtelen irányt váltani, leállni Ukrajna támogatásával, hiszen akkor kiegyeznének egy népirtó gonosszal.
