Pesti Srácok

Megugrott a "butatelefonok" népszerűsége Ukrajnában, hála a digitális behívónak

Megugrott a "butatelefonok" népszerűsége Ukrajnában, hála a digitális behívónak

Egyre népszerűbbek Ukrajnában az úgynevezett „butatelefonok", vagyis az olyan készülékek, amelyek nem alkalmasak internetezésre, és nincs GPS kapcsolatuk. Ez pedig egyedül az új sorozási eljárásnak köszönhető: miután bejelentették, hogy ezentúl a digitálisan kiküldött behívóparancsok is kötelező jellegűek lehetnek, sokan úgy döntöttek, jobb ha ezeket inkább meg sem kapják.

Fegyir Veniszlavszkij ukrán elnöki parlamenti megbízott, a nemzetbiztonsági és védelmi bizottság tagja először idén áprilisban jelezte, hogy eljöhet az idő, mikor a Gyija-n, vagyis az ügyfélkapu ukrán megfelelőjén keresztül is kiküldhetik a behívókat. A politikus akkor még azt mondta, hogy erre csak végső esetben kerülhet sor, azonban a jelek szerint közelít ez a "végső pillanat".

A behívóparancsnokságok ugyanis a napokban jelezték, hogy nagyon szeretnék, ha valahogy ki tudnák közvetíteni a "povesztkákat" a külföldre menekült ukránoknak, ezért ismét felmerült a digitális behívók ötlete. Persze, ez nem sokat változtatna azoknak a helyzetén, akik éppen Berlinben, Dublinban vagy akár Budapesten tartózkodnak, hiszen nem valószínű, hogy egy e-mail hatására bevonuljanak a konzulátusra, hogy jelentkezzenek katonai szolgálatra, azonban azokat, akik Ukrajnában bujkálnak, bejelentett lakhelyüktől távol, belső menekültként sokkal könnyebben megtalálhatnák így a hatóságok.

A szláv lelemény azonban megtalálta a megfelelő választ: ismét felkapottak lettek ugyanis a régi, úgynevezett "butatelefonok", amelyek nem alkalmasak internetezésre, éppen ezért nehezebben bemérhetőek, a digitálisan kiküldött behívók fogadására pedig egyáltalán nem képesek. Amint pedig a képünkön szereplő Nokia- reklám alatt egy hozzászóló megjegyezte:

PestiSracok facebook image

Forrás, fotó: Telegram

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.