Tesco-gazdaságos Valkűr-hadművelet – avagy mi történik az ukrán vezérkarban?
1944-ben a Harmadik Birodalom keleti frontvonala összeomlóban volt. A kelet-ukrajnai sztyeppén nagymacskákról elnevezett német tankok lángoltak, horogkereszt-tetoválásos személyzetük pedig fejvesztve menekült. A vezérkar elkeseredésében merényletet kísérelt meg a legfőbb politikai vezető ellen, Claus Philipp Maria Schenk Graf von Stauffenberg bombát csempészett Hitler bunkerébe. A hadsereg ezután gyorsan reagált és a Führer halálát bejelentve megkísérelte átvenni az ország vezetését. Hitler halálhíre azonban hamisnak bizonyult, a szélsőjobboldali milíciából tulajdonképpen második hadsereggé váló SS visszavette a hatalmat, a Wehrmacht tisztjeit pedig rövidúton kivégezték vagy leváltották. Bocsánat, ennek a történetnek semmi köze nincs ahhoz, ami most Ukrajnában történik...
Január 29-én este felröppent a hír, miszerint az ukrán elnök leváltotta hivatalából Valerij Zaluzsnijt, a hadsereg főparancsnokát. A hír azonnal befutotta az összes ukrán csatornát, majd ennek cáfolata is azonnal címlapra került. Bár a cáfolat talán erős kifejezés, hiszen a belügyminisztérium mindössze annyit közölt, hogy "nem, nem igaz", azt már nem tették hozzá, hogy mi az, ami nem igaz.
A hadsereg és a kormány hivatalos cáfolatot, és megerősítést sem tett. A tűzhöz legközelebbi források szerint egyelőre hivatalos leváltás még nem történt, azonban a döntés már megszületett Zaluzsnij "új kinevezéséről" (tudniillik, elpakolják valahová nagykövetnek, ahol nem sok vizet zavar). A hír természetesen nagyon gyorsan elfedte az ukrán hadifoglyokkal megpakolt IL-76-os lelövését, ami nem is véletlen: katonák minden nap halnak meg, de Zelenszkij és a főparancsnok szembenállása viszont már régóta éleződő téma (bocsánat, orosz propaganda).
Szegényember Waffen SS-e
Tudjuk jól, orosz propagandista vagyok, hiszen Ukrajnában nincsenek nácik, csak feltűnően érdeklődnek a keleti napszimbólumok és a skandináv mitológia iránt, de van a fent említett Valkür-hadművelet és a jelenlegi helyzet között azért némi párhuzam. Tudniillik a Wehrmacht rühellte az ideológiailag túlfűtött, szélsőséges SS tagjait, akik kegyetlenkedéseikkel inkább nehezítették a háborús erőfeszítéseket, mint segítették volna. Az ukrán hadsereg kényszersorozott tagjai valószínűleg így nézhetnek a szélsőjobboldali erőszakszervekből szervezett nemzeti gárda tagjaira, akik enyhén szólva is alátámasztják azt az orosz állítást, hogy itt denácifikáció folyik.
És hogy hol ér össze Zaluzsnij feltételezett leváltása a Valkür-hadművelettel? Nos, az régóta közszájon forog, hogy az ukrán vezérkari főnök már jóval népszerűbb, mint Zelenszkij, és sokan arra számítanak, hogy ha a hadsereg esetleg kiebrudalja az ukrán elnököt, akkor végre közelebb kerülhetnek a békéhez, a szélsőjobboldali csoportok viszont nem igazán szimpatizálnak a vezérkari főnökkel, ők ugyanis nem szívlelik, hogy mások parancsoljanak nekik, így inkább Zelenszkij mellé állnak (ami rendkívül ironikus, tekintve az elnök orosz-zsidó származását, de ne keressünk logikát a nácikban).
Zaluzsnij leváltásának híre pedig nem mástól röppent fel, mint a Pravij Szektor (Jobb Szektor) elnevezésű szélsőjobboldali párt (vagyis inkább milícia) vezetőjétől, aki azt is tudni vélte, hogy a vezérkari főnök helyére pedig az a Kirilo Olekszijovics Budanov kerül, aki nem mellesleg a Mirotvorec elnevezésű ukrán "halállista" üzemeltetője, és akinek kezébe kerültek a belügyi szolgálatok is, miután éppen egy évvel ezelőtt a belügyi tárca minden, hangsúlyozzuk minden tagja, a tárcavezetőtől a takarítóig életét vesztette egy titokzatos repülőgépbalesetben (bárminemű hasonlóság a széljobber milíciák belügyi teljhatalma és az SS között a véletlen műve).
Jó, jó, de mit akarnak Washingtonban?
További érdekessége a jelenlegi helyzetnek, hogy Washington - igaz, hogy egyelőre főként csak újságcikkek és elemzések jegyében - már többször utalt arra, hogy jobban örülne annak, ha Zaluzsnij kezébe kerülne Ukrajna irányítása, és rajta keresztül szépen lassan elérhetnék a fegyvernyugvást, amit a nyughatatlan Zelenszkij személye per pillanat rendkívül megnehezít.
Ez azonban azt is jelentené, hogy az ukrán elnökkel valószínűleg balesetnek kellene történnie, hiszen választásokról jelenleg szó sem lehet. Annak fényében pedig, hogy egyes híradások szerint az ukrán parlamenti képviselők közül a napokban többen is beadták lemondásukat, köztük nagyszámban Zelenszkij pártjának tagjai is, kijelenthető, hogy szűkül a tér az államfő körül. Nem lenne tehát meglepő, ha ő is arra készülne, hogy elkerülhetetlen Zaluzsnij hatalomátvétele, ezért mintegy megelőző lépésként átadja a hadsereg vezetését a hozzá hű szélsőjobboldali erőknek (akiknek persze megvannak a maguk céljai a háborút követő évekre, de azzal elég lesz később törődni).
Mivel pedig az USA szeme jelenleg inkább Gáza felé fordul, itt a kiváló alkalom, hogy az ukrán elnök tanúsítson némi önállóságot, és mindent megtegyen, hogy bevédje saját pozícióit. Hogy ebben meddig hajlandó elmenni, az egy másik kérdés, hogy a hadsereg szembeszáll-e a politikai vezetéssel Zaluzsnij leváltása esetén szintén a jövő zenéje, de a jelek arra mutatnak, hogyha az ukránok belefognak a saját Valkür-hadműveletükbe, akkor több sikerre számíthatnak, mint Stauffenbergék.
Fotó: Ripost (valójában nem ennyire szívélyes a viszony...)
