Csak anyának ne szólj, hogy Bahmutban vagyok – Három generáció háborúi megzenésítve
Cicero nem is tévedhetett volna nagyobbat, mikor azt mondta, háborúban hallgatnak a múzsák. Nincs olyan művészeti ág, amit a történelem konfliktusai ne ihlettek volna meg az idők során Homérosztól, Tennysonon át, a lövészárokban ragadt huszadik századi katonaköltőkig. Napjaink európai háborúja pedig tökéletesen szemlélteti, hogy ez a jövőben sem fog változni.
Az afganisztáni háború során született egy orosz katonadal. A szövege egyszerű, inkább ballada, mint bakanóta, arról szól, hogy egy katona levelet ír a húgának, amiben csak arra kéri, hogy ne mondja el az anyjuknak, hogy Afganisztánban van:
Szépen jellemzi az akkori háború kilátástalanságát, azt hogy az énekes arról beszél, van egy barátja, aki biztosan hazamegy, arról, hogy Kandahár felett nem a csillagok ragyognak, hanem a rakéták, majd belátja, hogy ő valószínűleg ott fog meghalni, de nem szeretné, hogy ezt az édesanyja is előre tudja.
Az afganisztáni háború véget ért, eltelt egy generáció, a dalt szerző katona fia is katona lett, és megszületett a második verzió, ezúttal Csecsenföldről szól, ezúttal Groznij bombázását éneklik meg, de az afganisztáni veterán fia sem szeretné, hogy az anyja megtudja, hamarosan meghal. A szöveg tehát szinte semmiben nem változott, mindössze a helyszínek nevében.
Csecsenföldön már béke van. A csecsenek Putyin leghűségesebb harcosai, akik most Ukrajnába indultak. De a Groznij alatt harcoló orosz közlegénynek is született egy fia, és így húsz év elteltével már Bahmut egy rommá lőtt lakóházának erkélyéről szól a dal:
Nem változott tehát semmi a három generáció alatt, talán csak annyi, hogy most már nem táviratot várnak a fronton, hanem WhatsApp-üzenetet...
Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij
