Oroszország – Vasfüggöny 2.0?
Államérdek. Ez az, ami mindent fölülír az orosz–ukrán konfliktusban. Az oroszoknak nem kell a végtelen számú gazdasági és társadalmi problémával küzdő Ukrajna. Nekik egy olyan széles „pufferzóna” kell, amely garantálja számukra, hogy relatív biztonságban élhetnek. Amióta az amerikaiak egy bábkormányt hoztak létre Kijevben és semmibe vették az oroszok biztonsági érdekeit, tudni lehetett, hogy ez a háború elkerülhetetlenné is válhat orosz szempontból. Hiába szajkózza a liberális sajtó, hogy „Putyin elszámította magát”, ha az orosz kormány egyszerűen csak mindent alárendelt a saját biztonsági elképzeléseinek.
Szegő Miklós írása
Az oroszok belekalkulálták a lépésükbe, hogy a rubel veszíteni fog az értékéből és a lakosság ezt rögtön megérzi; hogy – egyes számítások szerint – legalább hat százalékkal csökkenni fog a GDP-je; hogy hiányozni fog a nyugati technológia, hogy kivonulnak a befektetők Oroszországból, hogy nem vásárolhatnak nyugati autókat, akik ezt eddig megtehették. Ahogy azt is, hogy korlátozni fogják fő bevételi forrásaikat: az olaj, a gáz és a szén exportját.
Egy friss felmérés szerint Oroszországgal szemben már több szankció lépett életbe, mint eddig Iránnal szemben. A szankciók „világlistája” itt látható.
Miközben az ukrán élelmiszerboltok lassan konganak az ürességtől, Oroszországban azért állnak sorban az emberek, mert minden élelmiszer egyre többe kerül, amióta a rubel ötven százalékkal leértékelődött. Egy dollárárt nyolcvan rubelt kellett fizetni, ma már százhúszat, de ki tudja, mit hoz a holnap. Az oroszok erre adott első válasza az volt, hogy 9,5-ről húsz százalékra emelték az alapkamatot. Eközben a háttérben az orosz nemzeti vagyonalap az évszázad tőzsdei vételét készül végrehajtani: bejelentették, hogy hajlandóak nagy mennyiségben hazai papírokat venni. A megjelent kormányrendelet szerint a vagyonalap akár egybillió rubelt (10,3 milliárd dollárt) költ orosz vállalatok részvényeinek vásárlására.
Habár a külföldi befektetők tömegesen vonulnak ki Oroszországból, az országot sújtó példátlan nemzetközi szankciókat követően, de a Kreml megpróbálja őket maradásra kényszeríteni. A külföldi cégek elvándorlásának megállítása érdekében Oroszország válaszul egy sor tőkeszabályozást vezetett be a befektetők ellen, szélsőséges taktikákat, amelyek egy baloldali katonai juntára emlékeztetnek – mondta Maximilian Hess, a Foreign Policy Research Institute munkatársa az Investment Monitornak.
A SWIFT-ből való kizárással az egyetlen logikus lépést is megtették, és csatlakoztak a kínai határokon átnyúló nemzetközi fizetési rendszerhez, a CIPS-hez. Amivel az ország egyelőre nem tud mit kezdeni, az a hatalmas, kétezer tonnás aranytartaléka. A szankciók miatt az aranyból nem tud dollárt, eurót vagy jent venni, hogy aztán ezek felhasználásával megtámassza a rubelt.
Ami az orosz hadiipart illeti, két lehetőségük volt, illetve van. Mivel eddig Ukrajna szállított számára bizonyos létfontosságú katonai felszereléseket – közöttük repülőgép-hajtóműveket, szállító repülőgépeket, levegő-levegő rakétákat, elektronikát és interkontinentális ballisztikus rakéták alkatrészeit –, ahol lehetett, ott ezeket a fegyver- és repülőgép-gyárakat vagy elfoglalták, vagy megsemmisítették. Harkivot nem csupán azért vették célba, mert nagyon közel van a határhoz, hanem azért is, mert a város környezetében négy komoly hadiipari létesítmény is van. Hasonlóképpen, Odessza városa – amelyet egyre inkább körülvesznek – azért lett célpont, mert ott tisztítják meg a világ mikrochipek gyártásához használt neonkészlet hatvan százalékát.
Kijev nem csupán mint főváros és a kormány székhelye volt érdekes számukra. Kijev peremkerületén vannak – vagy talán helyesebb úgy fogalmazni: voltak – az Antonov létesítményei: a szállítórepülőgép-gyár és az Antonov-főhadiszállás, valamint az Artem cég, amely levegő-levegő rakétákat gyárt, mint például az AA-10. Hogy mi lesz más létfontosságú védelmi vállalatok sorsa, mint például az Ivchenko-Progress, a Motor Szics és a Yuzhmash, amelyek olyan keleti városokban találhatók, mint Zaporizzsja és Dnyipro, azt csak az idő dönti el.
Megelőző lépésként Oroszország azzal is fenyegetőzött, hogy meg fogja semmisíteni a fegyvert és lőszert szállító „segélykonvojokat”, amint azok belépnek Ukrajnába. „Lehetséges, hogy Oroszország és a Nyugat nem tud megegyezni, de a nyugati vezetők nem gondolhatják, hogy a folyamatos nyomás csak gyengíti Moszkvát anélkül, hogy Putyin úgy döntene, visszavág. Ő maga korábban figyelmeztetett: Ha a rugót teljesen összenyomjuk, akkor az erősen visszapattan. Erre mindig emlékeznetek kell” – írta cikkében a Warontherocks.
Oroszországra leereszkedik a Vasfüggöny 2.0 – fogalmaz az al-Dzsazíra. Ez nem is olyan nagy túlzás. Korábban hiába büszkélkedett azzal az ország kormánya, hogy saját erőből szinte mindent megold, vannak olyan területek, amelyekre jelenleg egyszerűen nincs megfelelő válaszuk. A Ford, a Volvo, a Jaguar, a Hyundai, a BMW és a Renault bejelentették, hogy leállítják a gyártást, vagy leállítják az autók Oroszországba történő szállítását. A hajózási társaságok leállították a konténerek Oroszországba és onnan történő szállítását. A bankok leállították a kereskedők hitelezését orosz olajvásárlás céljából, a biztosítótársaságok pedig meredeken emelik a tengeri szállítás kamatait.
Az orosz gazdaság egyik ágazatára, a légi közlekedésre az exportszankciók katasztrofális hatással lesznek. Az uniós szankciók a repülőgépek és alkatrészek szállítását, valamint a repülőgép-karbantartási szolgáltatások nyújtását érintették. Az európai gyártású repülőgépek (Airbus) az orosz légitársaságok flottájának negyven százalékát teszik ki és utasaik negyvenegy százalékát szállítják. A két legnagyobb társaság, az Aeroflot és az S7 Airlines száztizenhét, illetve hatvanhat Airbus repülőgépet üzemeltet, ami azt jelenti, hogy őket jelentősen sújtják a szankciók. Igaz, Oroszország gyártja a keskenytörzsű Superjetet, amely azonban nem tudja pótolni az Airbust, mert kis példányszámban gyártják, és kapacitása nem haladja meg a kilencvennyolc utast, maximális repülési hatótávolsága pedig négyezer-ötszáz kilométer. Ez azt jelenti, hogy nem használható hosszabb, nagyobb utasterhelésű repülésekre.
Az orosz gazdaság lefelé halad a jégcsatornán, és ma senki sem tudja, mikor ér véget ez a lefelé tartó spirál. Nyugodtan kijelenthető, hogy a gazdaság erősen lelassul, az életszínvonal pedig csökkenni fog, de korai ma bármiféle mennyiségi becslést adni – fejezi be cikkét a portál.
Mi jöhet még: gáz- és/vagy olajembargó?
Ez az, amit ma még nem tudhatunk, ugyanakkor mi is nagyon szeretnénk elkerülni. Persze, nemcsak mi, magyarok, de ami Európát illeti, talán ezen a hétvégén okosabbak leszünk. Az USA már bejelentette, hogy nem vásárol az oroszoktól olajat, gázt és szenet sem. Ugyanakkor látni kell, hogy ezt a pakli kártyát is az Egyesült Államokban keverik. Ukrajna elfoglalása még el sem kezdődött, amikor már jelentkeztek, hogy szívesen „kisegítik” az uniót a cseppfolyósított és tartályhajókon szállított gázzal, amely persze jóval drágább, mint az orosz, arról nem is beszélve, hogy az orosz gázszállításokat sehogyan sem lehet vele pótolni mennyiségileg, csak egy egészen jelentéktelen töredékét.
Sok elemző arra szólítja fel az Egyesült Államokat és szövetségeseit, hogy szankcionálják az Oroszországból származó olajimportot, de ne a gázt. Számos tényező közrejátszik ebben az indoklásban. Először is, az olaj helyettesíthető áru; ellátási láncait könnyebb átirányítani és konfigurálni, mint a gázt. A Norvégiából és Szaúd-Arábiából származó olajkészleteket át lehet irányítani úgy, hogy azokat Európába küldjék, hogy kompenzálják az Oroszországból származó hiányokat, legalábbis rövidtávon. Másodszor, nagyon bonyolult az orosz helyett új földgázforrásokat találni és erős ellátási láncot biztosítani Európa számára. Az amerikai „palagáz” szállítása is többrétegű folyamat. A kirakodáskor a célkikötőben újra gázzá kell alakítani. Egy ilyen ellátásilánc-rendszer felállítása rövid távon logisztikai rémálom. Egyes források szerint egy ilyen gáz-átalakító kialakítása öt évig tart.
Harmadszor, az olajimport elleni szankcióknak sokkal nagyobb hatása lenne Oroszország gazdaságára. Az olajbevételek az orosz bevételek nagyobb hányadát teszik ki, mint a földgázexport. Az olajexport is több forrást biztosít az orosz költségvetés számára. 2021-ben Oroszország több mint százhetven milliárd dollárt keresett az olaj és az olajtermékek exportjából. A földgáz értékesítése nagyjából ötvenöt milliárd dollárt hozott. Lényegében az olajembargó sokkal jobban árt az orosz gazdaságnak, mint a gázembargó. Kicserélhető természetét tekintve az európai országok sokkal könnyebben szerezhetik be az olajat a helyettesítő piacokról.
Az orosz olajexport korlátozásait ellensúlyozhatják, ha az országok több mennyiséget használnak fel stratégiai készleteikből. Az USA már harmincmillió hordót bocsátott piacra. Több állam is eladhatja tartalékait másoknak. Az olyan országok, mint India és Kína, szintén felszabadítottak készleteikből, hogy megakadályozzák az árak jelentős ingadozását, még mielőtt Oroszország megtámadta Ukrajnát. Elvileg Irán is potenciális beszállító lehet, ha feloldják az olajszektor elleni szankciókat, azonban az is hónapokba telhet, amíg Irán felfuttatja a kapacitást és biztosítja a megfelelő ellátást. Az OPEC-államok közül több is azt feltételezi, hogy Szaúd-Arábiának, Kuvaitnak és az Egyesült Arab Emírségeknek elegendő kapacitása van ahhoz, hogy hamarosan fokozzák a termelést – írta csütörtöki összefoglaló elemzésében az indiai Theprint.
Vezető kép: MTI/Bruzák Noémi
