Pesti Srácok

Palagáz a sóréteg alatt, avagy a mérnökök "mindenhova benéznek"

Palagáz a sóréteg alatt, avagy a mérnökök "mindenhova benéznek"

Az eddig rejtett gázmezők kitermelésének jövőbeni lehetőségéről készített négy részes cikksorozatot a New Scientist magazin, az ausztrál Petroleum Exploration & Production Associationnal együtt. Az első rész a Shell Prelude nevű tanker- és gázfeldolgozó hajó jelentőségét dolgozta föl, a második cikk pedig az ausztráliai és a csendes óceáni térség gázkitermelésének a jövőjéről szól. A harmadik részben a New Scientist azt vizsgálja, hogy milyen újfajta, kifinomult érzékelő és elemzési technikák segítségével derítik fel a rejtett szénhidrogén készleteket az egyre bonyolultabb földtani képződményekben is. Fókuszban még mindig a palagáz.

DOBÓ ISTVÁN PÉTER - PestiSrácok.hu

Az ausztrál olaj- és gázipari társaság, a Santos tavaly kezdte el keresni a palagázt Tanumbirini sziklái alatt, egy távoli szarvasmarhatelepen, Ausztrália északi területén, 600 kilométerre dél-keletre Darwin városától. A mérnökök 4000 métert fúrtak a palarétegbe arra keresve bizonyítékot, hogy az földgázt tartalmaz. Ez a kísérleti állomás az egyik legmélyebbre fúrt gázkút a kontinensen. Más cégek is méregetik a következő generációs tengeri gáztartalékok hollétét. Az előrejelzések szerint ugyanis ezekből az 1500 méternél is mélyebben fekvő, az óceán fenekére ásott, ultra-mély kutakból fog származni a XXI. század második felében a Föld energiaszükségletének a zöme - állítja a New Scientist. A lelőhelyek a bolygó szénhidrogén készletének végső határát jelenthetik. Nem különösebben nehéz őket megtalálni: a kihívást az jelenti, hogy kiderítsék, mit tartalmaznak valójában, mennyit lehet belőlük kinyerni, és milyen áron. Ezeknek a lelőhelyeknek a puszta méretei és elterülésük mélysége ez idáig azt jelentette a szénhidrogén-üzletág számára, hogy kinyerésük túl időigényes és drága. A kétezres évek közepe óta azonban ez már nem igazán számít, ugyanakkor ezen rétegeknek a földtani összetettsége tovább bonyolítja a problémát, és mára ez a fő oka annak, hogy a készleteket máig rendkívül nehéz feltárni, nem beszélve egy hasonló vállalkozás hatalmas pénzügyi kockázatáról. Ezért most mérnökök egy olyan új technológiát fejlesztenek ki, amelyek a korábbiaknál részletesebben alkalmazkodnak ezen körülményekhez. A végső cél az, hogy háromdimenziós számítógépes modellek révén úgy képezzék le a gázt tartalmazó kőzetréteget, hogy ne csupán azt tárják fel, mennyi gáz van ott elzárva, hanem kirajzolódjon a terület geológiai és kémiai környezete is, amelyben a gázkészletek elhelyezkednek, és hogy ez a környezet miként változik az idő múlásával, amint a vizsgált gázmezőt elkezdik feltárni.

PestiSracok facebook image
Azz óceán fenekére ásott, ultra-mély kutakból fog származni a XXI. század második felében a Föld energiaszükségletének a zöme Fotó: New Scientist

Szeizmikus hullámokat is bevetnek

Egy hagyományos földgázmező esetében a mérnököknek nem okoz gondot lemodellezni, hogy onnan mennyi gáz termelhető ki, hiszen a gáz szabadon áramlik, miközben többnyire egy kemény kőzetréteg fogságában van, akár egy buborék. Ezért a hagyományos gáznak a nagy részét egyszerű fúrással is ki lehet nyerni, mivel ha áttörik az elzáró réteget, tulajdonképp csupán leszívják ezt a buborékot. Az úgynevezett nem hagyományos erőforrások - mint például a palagáz és a szénréteg-gáz - esetében azonban sokkal nehezebb a modellezés, mert a gáz nehezen áramlik át ezeken a kőzetrétegeken. Az a mennyiség, amelyet ki lehet nyerni a lelőhelyekből, nagyban függ a kőzetréteg természetes repedéseitől, s attól, hogy azt milyen könnyen lehet feltörni. Az sem mellékes, hogy kémiailag a gáz mennyire kötött. Aztán ott van még a kőzetformáció, annak alakja, a fúrás nehézsége, és a többi számításba veendő együttható. Az olaj- és gázipari vállalatok jellemző módon feltáró fúrások és rendkívül kifinomult számítógépes modellek együttes alkalmazása révén elemzik ezeket a feltáratlan gázmezőket. Elsőként az adott geológiai formáció térképészeti adatai alapján digitális modelleket hoznak létre – legyenek bár azok szárazföldön vagy víz alatt – majd szeizmikus hullámokat továbbítanak a földbe és megmérik, hogy azok miként tükröződnek, feltárva ezzel az adott réteg geológiai jellemzőit. Egy régóta fennálló probléma az ilyen típusú felmérések esetében, hogy több helyütt vastag sóréteg található mélyen a föld alatt, amely eltompítja ezeket a mesterséges szeizmikushullámokat, ezáltal nehéz felismerni, mi is rejlik alatta. Csakhogy a só, az olaj és a gáz számára áthatolhatatlan kőzetréteget képez, így akár az is elképzelhető, hogy hatalmas mennyiségű gáz és olajmennyiség rejtőzik alatta, melyet ezzel a módszerrel lehetetlen feltárni. Fejlesztőmérnökök azonban kifejlesztettek egy olyan felvevő technikát, amivel képesek bepillantani a sóréteg mögé.

Grafika: New Scientist

Hajókról is mérnek

A British Petrol (BP) cég WATS (Wide-Azimuth Towed Streamer – széles azimutú vontatott követő) rendszere tökéletes 3D-s szeizmikus képeket készít. A WATS több hajó által, különböző pozíciókból a vízbe küldött akusztikus hullámokat használ. Ezek a hajók olyan továbbiakat fognak közre, amelyek hosszú, úszó kábeleket vontatnak, amelyekre hidrofonok vannak szerelve, és ezek rögzítik a visszhangokat. Ezek a kábelek is több kilométer távolságra vannak egymástól (lásd a fenti ábrát). Ez a távolság biztosítja azt, hogy a vontatott hidrofonok ugyanazt az ismétlődő szeizmikus hullámot különböző szögekből is megkapják. Ez egy olyan 3D-s perspektívát nyújt, amelynek segítségével kiderülhet, hogy mi rejlik a sóréteg alatt. A felmérések az új technikának köszönhetően egyre gyorsabbak. Egyúttal csökkent a "zaj" is, így sokkal hatékonyabban tudják kiszűrni a felesleges adatokat. A technika lehetővé teszi a mérnökök számára, hogy a Föld által keltett, természetes szeizmikus hullámoknak is hasznát vehessék. Az új generációs érzékelő technológiák használatakor egyetlen optikai szál érzékeli a visszavert szeizmikus hullámokat, így a nagy területeket folyamatosan, hosszú ideig tudják ellenőrizni. "A szeizmikus mérések költségei szinte semmibe sem kerülnek."- mondta A NS-nek Roman Pevzner, a perthi Curtin University geofizikusa. Az ilyen hosszú távú nyomon követés hasznos lehet annak feltárásához is, hogy a gáztározó mely részei vannak kimerülőben, és melyeket kell majd kifúrni. Ám a szeizmikus adatok felhasználása csak a kezdet. Az eljárás ugyanis kombinálható elektromágneses felmérésekkel - amelyek elkülönítik a sóoldatot - valamint műholdakról végzett gravitációs mérésekkel, amely felfedi a föld alatti kőzetrétegek különböző sűrűségeit, s így teljesebb képet kaphatunk, drága feltáró fúrás nélkül is. A sóoldat egyébként egyfajta vezetőként szolgál, amivel szemben a gáznak nagyobb az ellenállása. "Amint a szeizmikus és geológiai adatok kellő hitelt nyertek, és megalapozottá vált annak lehetősége, hogy az adott területen gáz található, akkor dönthetünk úgy is akár, hogy elvégzünk egy kutatófúrást." - mondta a lapnak Shaun Gregory, Ausztrália legnagyobb olaj-és gázipari társaságának, a perth-i Woodside vállalat fenntarthatóságért és technológiáért felelős alelnöke.

A mérnökök végső célja az, hogy egy gázmező teljes élettartamát szimulálják, amíg a kitermelés az adott területen folyik Fotó: ecoblanket.com

"Be akarunk nézni mindenhova!"

„A cél az, hogy a földkéregből származó különböző nagyságrendű adatokat elemezve eljussunk a gáz molekuláris dinamikájáig, s modellezni tudjuk, miként tapad a gáz a hordozójához, hogy konkrétan milyen gáz áramlik át a különböző típusú sziklarétegekben, és ezáltal megismerhessük az egész gázmező teljes viselkedését. Be akarunk nézni mindenhova!” - mondja George Moridis, a kaliforniai Lawrence Berkeley National Laboratory szénhidrogén-források programjának vezetője. A SEAM-projekt (A Feltáró Geofizikusok Társaságának Részletes Modellező Programja) négy szakaszból áll, amelyek közül az első egy, 35-40 km-re a Mexikói-öbölben, a tengerfenéken található mező feltérképezése, mely 15 kilométeres mélységben található, felbontása azonban mindössze 10 méteres. A SEAM csapat érdeklődése ezért a szárazföldi gáztartalékok modellezése felé fordult, amelyeket hidraulikusan törnek meg, hogy a szénhidrogének átfolyjanak ezeken a köveken. A csapat szeretné megjósolni a formációban keletkező nyomást is a fúrás különböző pontjain, amely fontos tényező a fúrási műveletek során. A végső cél az, hogy egy gázmező teljes élettartamát szimulálják, amíg a kitermelés az adott területen folyik. Annak ellenére azonban, hogy hatalmas előrelépéseket tettek az adatgyűjtés és azok érzelmezése terén is, Barkhouse állítja, jelen pillanatban ezek a modellek még mindig túl drágák és időigényesek ahhoz, hogy kereskedelmileg is hasznosíthatók legyenek. A SEAM költsége már az első fázisban is több mint ötmillió dollár, ráadásul 24 szakértő, hat éves munkája alapján hozták létre, amíg 2013. júliusában elkészült. Ezzel szemben a szárazföldi kutatófúrás költségei csupán 100 ezer dollárba kerülnek, és eredményei inkább hetek, mintsem évek után mutatkoznak. A tengeri feltáró kutak eleve sokkal drágábbak, és a tényleges kitermelés költségei akár 100 millió dollár fölé is kerülhetnek. De fontos megismételni, hogy ezek az eredmények egyre gyorsulnak, finomodnak, ami kulcsfontosságú tényező egy ilyen gyorsan változó iparág esetében. Mindenesetre a mérnökök egyre inkább a szuperszámítógépek használatához folyamodnak, hogy elemezzék a felmérések adatait. A BP Nagy teljesítményű Informatikai Központja, aminek szintén Houston ad otthont, képes több mint 2 trillió számítást elvégezni másodpercenként (ez 2,2 petaflop) olyan adatok elemzésére, amik a WATS-tól és egyéb forrásokból származnak. Eztán számítógépes szakemberek hada tanulmányozza az így létrejövő algoritmusokat, hogy az adatok közül kiszűrjék az "ígéretes anomáliákat". Gregory Moridis azt mondta, hogy ennek a technológiának világos jövője van. Az érzékelők folyamatosan egyre kisebbek, olcsóbbak és kevésbé energiaigényesek, és egyre növekvő mennyiségű adatot képesek eljuttatni az egyre erősebb számítógépekbe. Moridis szerint a közeli jövő a nanoméretű érzékelők hálózatáé lesz, amit beleinjektálnak a kútba, ezáltal részletes képet nyerhetnek azok belső szerkezetéről és viselkedéséről. A high-tech érzékelők és a csúcs-számítástechnika azonban soha nem lesz képes teljes mértékben kiváltani a jó öreg feltáró fúrást, mint amilyen a tanumbirini-i is. Ahogy Moridis mondja: "Nem lehet földgázt számítógépekkel kitermelni."

Címlapkép: abc.net

Ajánljuk még

Egy provokátor belef*sott Magyar Péter nadrágjába? (videó)

Ps TV 2024 június 26.
Amikor azt hinné az ember, hogy naprakész lehet Magyar Péter ámokfutásával kapcsolatban, a mester lapot húz a 21-re. Egészen elképesztő, hogy politikus politikai tevékenység nélkül ilyen szinten a figyelem középpontjába tud kerülni, és még ezt is elnézik neki a hívei. Az sem zavarja őket, hogy Magyar Péter, a belpesti messiás a fojtófogásban lett kivezetve egy buliból. Ha azt mondja, hogy (ez is) a Fidesz műve, elhiszik neki… mert el akarják hinni. Közben pedig fennhangon üvöltik, hogy a Fidesz csak "sorosozik"... De Magyar Péter mellett szó volt még a fociról, a szőrös csajokról és a XII. kerületi turulról, amit az új polgármester a megválasztását követően azonnal el akar vitetni.

Magyar Péter láttán még a Duna is irányt változtatott (videó)

Ps TV 2024 szeptember 22.
Árad a Duna. Mielőtt még valaki félreértené, a válasz nem, ez nem egy újabb péniszirigységgel küzdő politikus jelmondata, hanem a rögvalóság. Az árvíz elleni védekezés komoly összefogást igényel, így most a legtöbben a gátakon pakolják a homokzsákokat. Munka közben persze akad idő néhány tökéletesen beállított, profi fotóra is, amelyek nyilván csak azért születtek, hogy önkénteskedésre ösztönözzék a még nem önkénteskedő embereket. Elfogadjuk. Ez egy ilyen világ. Megértjük, ha készül néhány kép, de a 452 kép/óra egy picit talán már túlzás. Piros pont annak, aki kitalálja, ki készítette a legtöbb "digitális tartalmat" a gátakon folyó munkálatokról. Bizonyára nem Magyar Péter az. Kacsintás, kacsintás.

A római Pannonia sorsa a hunoktól a magyarokig – Honi felderítés (Videó)

Ps TV 2024 május 24.
Néhol térdig érő, de zömmel inkább a föld alá temetett falcsonkok maradtak ránk a római korból – na meg egy név, amely sokkal többet jelent nekünk, magyaroknak, mint a többi korabeli provincia: Pannónia. Mi történt ezzel a területtel a római uralom szertefoszlásakor, amikor germánok, hunok, aztán megint germánok masíroztak rajta, majd az avarok vették birtokba? Mekkora pusztítás érte, hogyan enyészett el az egykori római élet itt, és mit láthattak még az épületekből városokból, gazdaságból a X. századi magyarok, amikor az államuk végleg megtelepedett itt? Fehér Bence klasszika filológus–történésszel néztük át a folyamatot, ahogy egy latin földrajzi név a magyarok országaként épült be a nemzettudatunkba.