Újabb tüntetést hirdetett az oktatásért, tanáraikért aggódó szabadcsapat, akik újult és egyesített erővel próbálják felhívni a kormány figyelmét arra, hogy megbuktak. Az Egységes Diákfront és hozzá kapcsolódó mindenféle csoportok szerint ugyanis Orbán Viktor politikája csúfos kudarcot vallott, akkor is, ha nem. Ők viszont tudják – mert ugye ők mindent is tudnak –, hogy diktatúra van, aminek most véget vetnek, egyébként pedig ne kezeljék őket gyerekként – kivéve, ha eljárás alá vonnák őket- , mert ők a jövő képviselői, az új generáció, a progresszívek és nem maradnak csendben, nem lehet őket megfélemlíteni, elrettenteni. Kérdésként merülhet fel, hogy vajon egy lezárt építési területre való bejutás miért is tűnik hatékony eszköznek az oktatásügy megreformálására? Valószínűleg erre ők sem tudják a választ, mint ahogyan arra se jöttek rá, kik és mennyire alattomos módon hergelik őket saját politikai tőkéjük kovácsolására. A forgatókönyv évek óta ugyanaz, sőt, még a főszereplők is, változás csak a “beáldozható”, járulékos veszteségként elkönyvelhető fiatal forradalmárok alakjainál figyelhető meg. Az is jól látszik, hogy a “producer” és a “rendező” egyre dühösebb a magyarországi akciósorozat sikertelensége miatt, talán ennek köszönhető az a vérlázító politikai pedofília, amit az idei kormánybuktató irgum-burgum rendezvényeken tapasztalhattunk. A PestiSrácok több részes cikksorozatban rántja le a leplet az elmúlt évtizedben kezdődő tünti-széria “kulisszatitkairól.” Bemutatjuk a tanártüntetések szervezőit, a hozzájuk csapódó diákmozgalmakat, a rájuk telepedő ellenzéki pártokat, és megismerhetik majd a fizetett provokátorokat, valamint a háttérből irányító szponzorokat is.
Nem lehet megfélemlíteni őket, újra utcára vonulnak – legalábbis erről tett közzé bejegyzést az Egységes Diákfront nevű csoport, ami egyébként nem igazán büszkélkedhet azzal, hogy gigantikus támogatottsággal rendelkezne, de higgyük el nekik, hogy sokan vannak. Nos, a némiképpen anarchista színezettel feltűnő szabadcsapat, fegyverbe utcára hív mindenkit, aki egyetért azzal, hogy a “kordonkormány alkalmatlan”. Mint írják, mindenkire szükségük van – ez egyébként nem meglepő, hiszen P. Lili és társai egyre kevesebb diákot tudnak mozgósítani. Még szerencse, hogy azért akadnak a háttérben önkéntes szervezetek, ellenzéki politikusok, pártok, akik az oktatásügyet annyira a szívükön viselik, mint amikor elvtársaik voltak hatalmi pozícióban…tehát sehogy. Arra viszont egészen alkalmasnak tűnhet számukra a diákfrontos rendezvény, hogy ismét “megbuktassák Orbán Viktort….”
Mission Impossible (sokadik rész)
Kiegészítette a Helsinki Bizottság az általuk készített Tüntess okosan tájékoztató-t, ami hasznos iránymutatással segíti a diákokat és szüleiket, ha éppen úgy döntenek, kordonbontogatásba kezdenek tanáraik melletti kiállás gyanánt. A fiatalok ebből megtudhatják, mi számít arányos rendőri fellépésnek és amúgy lehet-e kordont bontani, milyen módja van az arc eltakarásának és lehet-e maszkot viselni. Sőt, arra is felkészítik őket, hogy mi a teendő akkor, ha esetleg eljárás indulhat ellenük. Mert bizony ez benne van a pakliban, de persze pánikra semmi ok, mert mint írják: “pereink nagy részét meg szoktuk nyerni. Ha kell, akár éveken át is járunk bíróságra, és ha nem Magyarországon fejeződik be az ügy, akkor van, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságán ér véget.” Az persze nyilván mellékes, hogy egy esetleges rendőri előállítást miként élhet meg egy gyerek, és a Helsinki Bizottság számára talán nem is fajsúlyos, hogy mindez milyen következményekkel jár egy fiatal számára. Vajon belegondolnak-e abba, hogy milyen pszichés teher egy évekig tartó peres eljárás, milyen károkat okoz annak a kamasznak, akit arra buzdítanak, hogy nyugodtan balhézzon, lázadjon, mert ők majd megvédik…? És vajon tényleg megteszik? Elégtétel lehet-e az, hogy a perek többségét megnyerik…? És mi a helyzet azokkal, akiknek az ügyében nem sikerült a jogi bravúroskodás? Erről persze nem szól a fáma. Pedig talán mégiscsak úgy lenne a korrekt, ha vázolnák, egy ilyen ítélet milyen károkat okoz a továbbtanulásnál vagy munkahelykeresésénél, és milyen nehéz helyzetet teremt egy rendőrségi, bírósági eljárás családjuk számára. Igen, erre valószínűleg egyáltalán nem gondolnak, amikor kordonbontással akarnak reformokat elérni, amikor forradalmárnak érzik magukat és egyfajta Che Guevara-reinkarnációként váltanák meg a világot. Pontosabban nem is a világot, hanem a diktatúrában senyvedő Magyarország oktatási rendszerét. Méghozzá úgy, hogy a velejéig romlott, kizsákmányoló gépezet fogaskerekét megakasztva kiállnak tanáraik mellett. Na és persze a szabad oktatásért. És ha már “szabad ország, szabad oktatás”, akkor miért ne legyen szabad más is? Mondjuk, minden. Mert azt azért mindenki láthatja, hogy olyan súlyos a helyzet, hogy minimum az ENSZ-nek kellene beavatkoznia, de ha ők nem is, legalább Brüsszel tegyen már valamit. Itt halkan jegyeznénk meg, hogy Brüsszel sajnos tényleg megteszi a magáét: nem adja meg a hazánknak járó uniós forrásokat, amiből például a pedagógusok béremelését is biztosítanák. Persze ez az ő olvasatukban propaganda, mert jól láthatóan nem csak az oktatás helyzete katasztrofális, hanem a szabadságjogokat is megnyirbálta a gonoszkormány. Azért is mehetnek tüntetni, mert elhallgattatják őket. Itt aztán tényleg nem lehet ellenvélemény! Ellenzéki sajtó sincs, és a civil szervezeteket is ellehetetlenítették, arról pedig ne is beszéljünk, hogy a CEU-t is elüldözték Budapestről. Ja, nem. De legalább lehet hőzöngeni és lehet sírni, hogy a csúnya rendőrök milyen brutálisan léptek fel velük szemben, és meglepődni, hogy a “gyerekek vagyunk, gyerekek vagyunk” kiáltás mégsem volt kellően erős érv ahhoz, hogy a hatóságok lazán szemet hunyjanak a nyilvánvaló törvénysértő magatartáson. Azt hiszem, itt azért nem árt tisztázni, hogy igen, valóban gyerekek vagytok, és észre sem veszitek, hogy milyen aljas módon használnak fel benneteket, majd hagynak magatokra, mint tették ezt Nagy Blanka – alias “Trágárkával”, és teszik majd ugyanezt az aktuális kiválasztottal, akit az ellenzéki kommunikációs tréner 2023-as verzióval frissített verziójaként láthatunk szónokolni. (Vagyis káromkodással tűzdelt beszéddel nyomatékot adni mondandójának, hogy itt minden mennyire ki…szott g..ci sz@r, pláne az oktatás. Nos, elnézve ezeket a diákokat, az oktatással tényleg komoly gond van, ha még a helyesírás alapvető szabályait sem sikerült elsajátítaniuk, de még a szókészletüket sem tudták bővíteni annyira, hogy legalább választékosan fogalmazzanak. Vagy érthetően. Tudjuk, ez is aZorbán hibája.)
2023.03.15 Budapest — Szabadságmenet, diáktüntetés, az ADOM Diákmozgalom, a Pedagógusok Szakszervezete, a Civil bázis, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete és az Egységes Diákfront szervezésében. // fotó: Hatlaczki Balázs
Dzsordzsi bácsira mindig lehet(ett) számítani…
A Soros György által pénzelt civil szervezetek évek óta próbálkoznak nyomást gyakorolni a kormányra az oktatásügyön keresztül, viszont eddig nem a középiskolás korosztályt buzdították a tüntetéseken való részvételre. Emlékezetes, a 2010-es években a Pukli István által irányított Rendkívüli Országos Diákfórumról szóltak a hírek, ahol a Független Diákparlament tagjai – mintegy százötvenen – gondolták úgy, hogy változást akarnak. Ott, akkor eldöntötték: amíg ez nem történik meg és a kormány nem tárgyal velük, a többi „megoldást kereső civil társszervezettel” – mint a Civil Közoktatási Platform – ők is nyomást gyakorolnak, majd közös tüntetést akartak szervezni a tanárokkal. A 2013–2014-es eseményeket a Krétakör, a HaHa diákmozgalom és az akkor még Bajnai Gordon nevével fémjelzett Együtt 2014 nevű párt irányította, amelyet a Haza és Haladás Alapítványon keresztül pénzelt a magyar származású milliárdos. A Krétakör Alapítványt (amely a Nyílt Társadalom Intézeten keresztül szintén több tíz milliónyi Soros-forráshoz jutott) pedig az a Gulyás Márton vezette, aki polgári engedetlenségre szólította fel a magyarokat. És aki mostanság leginkább partizánkodik…
A diákokat felhasználó megmozdulások tehát nem spontán, alulról szerveződő tüntetések, kezdetek óta olyan szervezetek támogatják, mint például az Amnesty International vagy a Helsinki Bizottság. (A tüntetések mögött álló szervezetekről következő cikkünkben írunk majd részletesen.) Nos, nemcsak az NGO-k és civil csoportok, politikai entitások bukkannak fel újra és újra a leginkább Budapesten megrendezett elégedetlenkedő akciókban, hanem az ott elhangzott szlogenek, ábrák, feliratok is. Ezek nagy részét a Soros-kiképző Szrgya Popovics „Otpor!” mozgalmából emelték át, az ökölbe szorított kézfejet használták az Arab Tavasz és a Soros-által szervezett grúz forradalom során is.
“Szabad ország, szabad oktatás” – de ki szab határt?
Az elmúlt évekből jól ismert arcok, CEU-s aktivisták, DK-s mozgalmi emberek mellett mostanában már újabb forradalmárok is fel-felbukkannak, azonban szinte mindig ugyanazok a szólamokat lehet hallani. Így például a már unalomig ismert „Szabad ország, szabad egyetem!” rigmus – ez a 2012–2013-as diáktüntetéseken hangzott fel először – egészen sokáig változatlan formában csendült fel, majd 2022-ben “végre” frissítették – nem túl kreatívan -, a “szabad ország, szabad oktatás”- szlogenre. Szinte biztosra vesszük, hogy a következő demonstráción is találkozhatunk majd azokkal, akik szinte minden tüntetésen jelen vannak, provokátorként vagy hangadóként. Ők viszont felnőtt emberek, a mostani demonstrációkra azonban gyerekeket invitálnak, olyanokat, akik talán még fel sem mérik tetteik következményét. Hiába ad jogi védelmet valamelyik sorosista jogvédő, ha a gyerek megsérül, azért a szülők a felelősek, sőt, kiskorú gyermekeik tetteiért is őket vonják eljárás alá, nem pedig a tüntetés szervezőit…
Cikksorozatunk következő részében bemutatjuk azokat személyeket, akik szinte mindig ugyanazokat a szónoklatokat és rigmusokat mondják a diákok hergelésére az elmúlt években. Arra is rávilágítunk, miként fordul át egy szolidaritási akció kormánybuktató demonstrációvá, és azokról a provokátorokról is lerántjuk a leplet, akik minden zavargásban tevékenyen részt vesznek.
Folytatjuk!
Facebook
Twitter
YouTube
RSS