Sohasem tudtam teljes mélységében megfejteni a balliberális oldal egy részének ádázul ellenséges beállítottságát az európai terrorelhárítással szemben. Személyesen is folyton szembesültem ezzel: mint az európai terrorelhárítási politikának, az európai belbiztonsági stratégiának a véleményezője, háttér-jelentéstevője, ezekkel a hölgyekkel és urakkal hadakoztam végig kinti éveimet – írta Hankiss Ágnes volt EP-képviselő, a Hamvas Intézet vezetője a kutatóintézet honlapján, egy nappal a brüsszeli terrortámadás előtt. A PestiSrácok.hu kérdésére megjegyezte azt is: nem egyszerűen elkenték vagy kisebbítették a terrorizmus veszélyét és jelentőségét, hanem minden erővel igyekeztek ellehetetleníteni és megakadályozni a terrorelhárítást.
A kommunista állambiztonság működését és az európai biztonsági témákat is szakértőként kutató Hankiss Ágnes a napokban publikálta azt az unikális dokumentumgyűjteményt, amelyet a Lengyel Nemzeti Emlékezet Intézettől sikerült megszerezni. A dossziét (Carlos és csapata Budapesten) a lengyel állambiztonság a magyar szervektől kapta meg a nyolcvanas években, s így végül kerülőúton jutott el a magyar nyilvánossághoz. Az iratok szerint háromszáznál (!) is több terrorista ügyködött, fordult meg a nyolcvanas években Magyarországon (a Hamvas Intézet honlapján elolvasható a teljes dokumentum), és ez átírja a korábbi képet.
Az intézet vezetője korábban már publikált egy művet a szélsőbaloldali terrorista „Sakál”-ról (Terroristák Budapesten – A kommunista állambiztonság és Európa), az iratokat ismerve már látjuk, hogyan segítette a Kádár-rezsim a radikális nyugat-európai baloldalt támogató politikájának részeként a terroristák rejtőzködését Magyarországon.
Hankiss Ágnes bejegyzésében felidézte Angela Merkel nemrégen egy CDU-rendezvényen tett kijelentését. A német kancellár – árnyalva saját felelősségét a migránsválságban – rávilágított:
“a szociáldemokraták és a zöldek akadályozták meg Németországot abban, hogy számos dél-európai és észak-afrikai országot biztonságossá nyilváníthasson, és ezzel gyakorlatilag korlátlan befogadásra kényszerítette a két koalíciós partner a kormányt”.
– Mi történt pontosan, nem tudhatjuk. De annyi talán propagandisztikus általánosításokat kerülve is megállapítható, hogy a szervezett terrorizmus a Vörös Brigádok óta a baloldali ideológiák eszmetörténetéhez tartozik, és ez az ideológiai vonzódás sokakban máig tovább él – írta a kutató. Az Európai Parlament Biztonság- és védelempolitikai bizottságában 2014 előtt szerzett tapasztalatairól elmondta: Ez a folyton akciózó baloldali társaság volt az, akik az adatvédelem szélsőséges felfogásának a jegyében mindenáron akadályozta a banki tranzakciók átvilágíthatóságát, az utasforgalmi adatok rögzítését, illetve a profilalkotást, és akik élükön a Magyarország elleni kampány egyik fő zászlóvivőjével, olyan fokú nyilvánosságot követeltek a terrorelhárítás legérzékenyebb adatainak is, ami elméletileg – mert azt ők sem gondolhatták komolyan, hogy ez a politikai marketingen túl, a gyakorlatban meg is valósulhat -,
lényegében megbénította, padlóra küldte volna az egész európai terrorelhárítást.
– Az ateista baloldal, mint az iszlám fanatizmus védnöke: elég paradox – szögezte le Hankiss, akit arra kértünk, fejtse ki a PestiSrácok.hu-n a kemény kijelentések hátterét.
Érezte-e a terrorveszéllyel foglalkozó EP-bizottságban, hogy a baloldali képviselők kisebbítik a problémát, mismásolnak?
Nem szeretném ezt a kérdést közvetlenül összekapcsolni a brüsszeli tragédia elemzésével. Tény, hogy az európai baloldal frakcióinak bizonyos tagjai, ha szabad így fogalmaznom, akcionista csoportjai, liberálisoktól a szocialistákon át a kommunistákig, nem egyszerűen elkenték vagy kisebbítették a terrorizmus veszélyét és jelentőségét, hanem minden erővel igyekeztek ellehetetleníteni és megakadályozni olyan törvények és mechanizmusok életbe lépését, amelyek hatékonyabbá tehették volna az európai terrorelhárítást. Ezek a képviselők sportot űztek abból, hogy az adatvédelmi és személyiségjogi aggályok mérhetetlenül eltúlzott és egyoldalú hangoztatásával meggátolják mondjuk az utasforgalmi adatok rögzítésének, a banki tranzakcióknak vagy a terror-finanszírozás gyanújába keveredő civil szervezeteknek az átvilágíthatóságát. Mivel jómagam – ahogy az írásban is utaltam erre – az Európai Néppárton belül biztonságpolitikai témákat, elsősorban a terrorelhárítással összefüggő előterjesztéseket vittem, nem csak a bizottsági vagy plenáris üléseken, hanem személyesen is folytonos vitában voltam például azzal a Sophie in’t Velddel, akinek a javaslatai, ha keresztülmennek, elméletileg megbéníthatták volna az európai terrorelhárítást. Gyakorlatilag persze az Európai Parlament eme bolhacirkuszának arra reális esélye nem volt, hogy mindezt úgy végigvigye, ahogy szeretné. De mondjuk az utasforgalmi adatok felhasználásának és a banki tranzakciók átvilágíthatóságának a megvalósulását a baloldal képes volt jelentősen visszavetni és késleltetni. És a rendvédelmi ügynökségeket, amint a Néppártot is állandó presszió alatt tartani. Előfordult, hogy egyedül szavaztam ellenük olyan kérdésben, amiről tudtam, hogy a lelkük mélyén sokan mások is egyetértenek velem.
Sophie In’t Veld holland liberális képviselő Cochita Wursttal az Európai Parlamentben
Konkrétan melyik frakció képviselte ezt a nézetet?
Nem arról van szó – ezt nem árt leszögezni – , hogy bárkit is a politikai baloldalról azzal vádolhatnánk, hogy magát a terrorizmust vagy a gyilkos merényleteket pártolná. Hanem hogy a politikai marketingért és önépítésért semmi sem drága nekik. Vagyis azzal akarnak magukhoz kötni szavazókat, hogy vehemensen támadnak mindent, ami összefügg az intézményi „hatalommal”, az erős állam képzetével, általában a renddel. Kirívó példája volt ennek Snowden ünneplése, pozitív hőssé emelése, ami számomra mindig roppant visszatetsző volt. Most olvasom, hogy az általa kitálalt titkosszolgálati adatok is segíthették a brüsszeli terroristákat.
A Hamvas Intézet kutatásai alapján kijelenthető-e, hogy a kádári szolgálatok közreműködésével talált egymásra, vagy működött együtt a nyugati radikális baloldal a terrorizmussal?
A radikális baloldali terrorista csoportok, elsősorban a Vörös Brigádok, Moszkva védőernyője alatt és támogatásával működtek. A magyaroknak ebben alárendelt szerepe volt. De – amint az a hatalmas anyag is bizonyítja, amit a Lengyel Nemzeti Emlékezet Intézettől megkaptam – korántsem olyan szolid szerep volt ez, ahogyan beállítják azok, akiknek egykor tevőleges része lehetett benne. Nem csupán mint állambiztonsági tiszteknek, hanem mint pártvezetőknek. Carlosék nagyon is komfortosan rendezkedtek be Budapesten, és szervezték innen is a merényleteket.
Vannak-e arra utaló jelek, hogy ez az együttműködés, vagy az akkori beidegződések a mai napig tovább élnek, tekintve, hogy a nyugati baloldal mai vezető generációja a hatvanas-hetvenes évek radikálisai közül keveredett ki?
Hát ez érdekes, de megválaszolhatatlan kérdés. Magam is rákattantam a gondolatra: végignéztem az anyagban szereplő temérdek terrorista személyes adatlapjain a születési dátumokat. Alig van közöttük olyan, aki ma idősebb volna 65 évesnél. Tehát elméletileg, már aki életben maradt, kiköthetett és ma is ott lehet bárhol. Ha nem is a nyugati baloldal vezetői között, mert az már kiderült volna, de mondjuk az európai intézményrendszer bürokratikus világában.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS