Még mindig emésztgetjük az olimpiai szereplésünket, elég nagy a szórás abban, hogy kiből milyen érzéseket vált ki ez a 6 arany, 7 ezüst és 7 bronz. A megszokott nyolc aranyérem után kevésnek tűnik, az érmek összmennyisége ugyanakkor imponáló, viszont a maga korában csalódásnak számító atlantai eredményt használjuk viszonyítási pontként. Nem könnyű eldönteni, hogy jól sikerült-e a tokiói olimpia, és ebben a Magyar Olimpiai Bizottság sem volt segítségünkre, hiszen előzetesen 13 érmet, vagyis az elmúlt nyolc évtized második leggyengébb szereplését várta el. Megpróbálunk közelebb jutni a megoldáshoz, és összehasonlítjuk az eredményünket másokkal is.
Mostani húsz érmünknél legutóbb Atlantában, 25 évvel ezelőtt tudtunk többet szerezni – ezt már fejből fújjuk. Azok az észrevételek is jogosak, hogy Barcelonában még 257 versenyszámból nyertük amit nyertünk, Sydney-ben viszont már 300, Tokióban pedig 339 versenyszámból szereztünk jóval kevesebbet. Akik viszont ebből rosszindulatúan levonják a következtetést, hogy csökkent a súlyunk a világban, azok figyelmen kívül hagynak néhány dolgot. Eléggé kibővült a mezőny az utóbbi időben, jó néhány sportágspecifikus ország bukkant fel. A szovjet (illetve Független Államok Közössége-beli) birkózóból például lett orosz, grúz, örmény, azeri, üzbég és akár ukrán birkózó egy-egy súlycsoportban. A világ sportéletében korábban alig-alig jelen lévő országok is egyre jobban megszerveződnek – Barcelonában 37 ország osztozott az aranyérmeken, és 64 az érmeken, míg három évtizeddel később Tokióban már 65 országba került aranyérem, és 93-ba érem. Nemcsak a reklámok és a túltolt társadalmi üzenetek globalizálódtak tehát az olimpián, hanem az is, amiről elvileg szólna a történet: a sporthoz és a győzelemhez való hozzáférés.
Bocs, baloldal, de inkább nagyok mernénk lenni!
Bármennyire is szeretnék némelyek belemagyarázni Tokióba a magyar sport bukását és ezt nyilvánvalóan politikai célra felhasználni, zsákutcába hajtottak be. Voltak válságai a magyar sportnak a közelmúltban, de éppen nem most. Sőt, pont ellenkezőleg. Barcelona minden idők második legjobb olimpiája volt magyar szempontból, utána pedig folyamatos visszaesés következett. Ez annál fájdalmasabb, hogy a korábbi olimpiákon is előfordult gyengébb aranytermés, de az összes érmünk száma 1948-tól 1996-ig mindig elérte a húszat, nem egyszer a harmincat is meghaladta.
2000-től kezdődött egy szerényebb eredmény szintentartása, Sydney-ben és Athénban is 8-6-3-as éremmérleg jött össze, majd a sorozatot 2008-ban egy gazdasági, pénzügyi és közérzeti szempontból is padlóra küldött ország halovány pekingi teljesítménye szakította meg. Az ott szerzett mindössze 3 aranyérem és összesen 10 érem erős lenyomata volt a teljes országgal együtt a sportot is lerohasztó Gyurcsány-kormányzatnak.
Akkoriban elégedetten visszhangozták baloldali politikusok és megmondóemberek, hogy merjünk kicsik lenni, mert Magyarország a népessége és ereje tekintetében végre a helyére került a sportvilágban, az addigi 60-70 év valószerűtlenül jó eredményei után. Ebben is hazudtak.
A következő két olimpián újra visszakapaszkodtunk oda, ahol a megelőző kettőn voltunk, de Rióban már érződött, hogy vékony a hátország. A nyolc aranyérem elfedhette ezt, ám a már csak tizenöt érem és mindössze tíz 4-6. helyezés nem sok jót ígért. Ha Brazíliában nem tolta volna meg az eredményünket két szerencsésen felbukkanó szupersportolónk, élete csúcsformájában, akkor szomorúan pislogtunk volna az „újabb Peking” miatt. Hosszú Katinka és Kozák Danuta mentette meg számunkra az illúziót, hogy a világ tizenöt legjobb sportnemzete között vagyunk.
Tokió a magyar sportminimum
Tokióban viszont már nem csak illúzió volt ez. Most nem volt aranyakkal kidekorált szupersportolónk, nem volt meglepetésaranyunk, meglepetésérem is legfeljebb egy-kettő, sőt inkább beteljesületlen várakozások akadtak. Csaknem minden érmünket más és más szerezte, és akik most nagy eredményt értek el, azok nem hirtelen pottyantak be, hanem az olimpiai ciklusban is ott tüsténkedtek sportáguk élmezőnyében. Ez az olimpia a magyar sport minimáltükrének tűnik, és ez kimondottan biztató.
Meglepetések nélkül, sőt elmaradt csúcsteljesítmények mellett szereztünk húsz érmet – többet, mint Atlanta óta bármikor –, továbbá 4-6. helyezésből is gyűjtöttünk huszonkettőt, ami ugyancsak ritkán látott mennyiség ebben a kategóriában.
Barcelonában 6 sportágban nyertünk aranyat, és összesen 8-ban érmet. Atlantában a visszaesés egyértelmű volt, 4 sportágban nyertünk aranyat, és 9-ben érmet, de darabra jóval kevesebbet. Sydneyben 5 és 11 ezek a számok az összes éremszám további csökkenése mellett, Athénban 6 sportágban nyertük az aranyakat, és 9-ben az érmeket. Pekingben, a mélyponton 2 és 3 ez a két szám, majd a londoni 5 és 8 után a riói 3 és 4 jelezte, hogy bőven van tennivaló. Tokióban 4 sportág hozta az aranyakat és 9 az érmeket, ami a fogyatkozó folyamat fordulópontja lehet, pláne, ha az éremszámmal együtt nézzük.
Beérik az Orbán-reform?
A magyar sport alapja szélesedni látszik a riói kis mélypont után. Adja magát a feltételezés, hogy az infrastruktúrafejlesztés, valamint a bővülő finanszírozás és az ezek nyomában érdemben a 2010-es évek közepétől kinyíló lehetőségek elkezdték éreztetni a hatásukat. Ha vannak megfelelő létesítmények és edzési lehetőségek, ha a sportolók, az edzők és a stábtagok tisztességesen megélnek az élsportból, akkor a sportolóból edzővé váló embereink is itthon maradnak a tudásukkal együtt. Berecz Zsombor nem megy el oktatni valami floridai szörfiskolába, hogy megéljen abból, amihez ért, hanem magyar lurkókat fog elindítani az aranyérem felé. A kiöregedő vívóinknak itthon lesz a legjobb, és nem Kínában meg Venezuelában fogják tanítani az ellenfeleinket. Mindannyiunk közös reménye, hogy ez legyen a helyzet, aztán három év múlva a párizsi olimpia igazolhatja az emelkedő tendenciát. Ha így lesz, akkor a magyar sport hasonló fellendülést élhet meg, mint a szintén komoly állami segítséggel sikerkorszakot nyitó 1930-as években.
Hagyományos sikersportágaink, a vívás, az úszás és a kajak-kenu rendszeresen, olimpiáról-olimpiára hozza az érmeket, sőt aranyérme(ke)t is és negyedik legeredményesebbünk, a birkózás is fel szokott iratkozni a magyar dicsőséglistára egy-két éremmel. Ezeken túl hét egyéni sportágban (atlétika, torna, öttusa, ökölvívás, cselgáncs, súlyemelés, sportlövészet) van, illetve volt benne az esély, hogy időről-időre beesik egy-egy érem, akár arany is, illetve a csapatjátékok közül sajnos csak a vízilabda és a kézilabda tartozik ebbe a kategóriába.
A rendszerváltoztatás óta eltelt három évtized tapasztalatai szerint tizenhárom sportágat űznek hazánkban olimpiai érmes színvonalon, és ezek közül szinte mindig akadt nyolc-kilenc, amely be is teljesítette ezt.
Vannak azonban olyanok, amelyek kiesni látszanak ebből a körből. Sportlövészetben és súlyemelésben 2004, ökölvívásban pedig 2000 óta nem nyertünk érmet, de sportlövőink legalább rendre ott vannak, próbálkoznak. Súlyemelésben viszont a 2008-as olimpiától kezdve egyetlen versenyzőnk szokott ott lenni a játékokon, ráadásul ez az egyetlen versenyző az elmúlt három alkalommal ugyanaz a Nagy Péter volt, aki tehát ezek szerint kilenc éve egymaga jelenti a nemzetközi színvonalú magyar súlyemelést. Olyan sportágról beszélünk, amelyben 20 éremmel rendelkezik a magyar sporttörténet. Ökölvívásban sem kisebb a válság: másfél évtizednyi folyamatos csökkenés után, Tokióba már csak egyetlen bokszolónk tudta kvalifikálni magát. Ez még furcsább, hiszen összességében a hetedik legeredményesebb magyar olimpiai sportágunk ez, szintén 20 éremmel, amelyből 10 arany.
Mit ér ez a többiekkel szemben?
Végezetül lássuk, hova taksálja a magyar olimpiai eredményt a nemzetközi összehasonlítás! Az állandóságot rajtunk kívül a lengyelek és a csehek képviselik a környékbeli országok közül, persze egy szinttel lejjebb: előbbiek átlagosan 4 arannyal és 13 éremmel, míg utóbbiak átlagosan 3 arannyal és 9 éremmel távoztak az elmúlt harminc év olimpiáiról. Szlovákia, Szlovénia és Szerbia ennél is gyengébb, Horvátország pedig csak az elmúlt két olimpia fényében látszik felzárkózni ugyaninnen a csehek szintjére. A román és a bolgár sport komoly mélyrepülésben van Sydney, és főleg Athén óta. A románok például 2004-ben majdnem annyi érmet nyertek, mint az azóta megrendezett négy olimpián összesen, míg a bolgároknak most, Tokióban sikerült újra egy picit villanni. Ez persze önmagukhoz viszonyítva igaz; mi aligha egyeznénk ki szívesen akár a 2004-es 2-1-9, akár a mostani 3-1-2 mérlegükkel. Az ukrán aranyérmek száma 1 és 9 közti, óriási szórást mutat az ország megalakulása óta lezajlott hét olimpián, éppen most mentek haza egyetlen arannyal, ám most is nyertek összesen 19 érmet, és az összes éremszámuk csak az utóbbi két olimpián nem haladta meg Magyarországét. Ausztria pedig inkább a téli olimpián vitézkedik, és azt is beleszámítva nagyjából olyan eredményes, mint mi a nyárin.
Versenytársaink tehát, talán az ukránokat kivéve, nem a szomszédaink közül kerülnek ki.
A barcelonai 8. helyezés óta mindig a 10. helyet ostromoljuk az éremtáblán, ami azóta egyszer, 2012-ben sikerült. Ebben immár olyan országokkal versenyzünk, mint Kanada, Brazília és Új-Zéland, amelyek egy ideje legalább ott tartanak összesített éremszámban, mint mi, és ha kijön nekik a lépés, akkor elénk is kerülnek. A barcelonai kiemelkedő eredményünk jelenthetné a szintlépést, amellyel megközelítenénk Dél-Korea, Hollandia, Olaszország és Franciaország nagyjából állandó teljesítményét, habár a franciákat bizonyára felrepíti majd az olimpiarendezés, ahogy azt tette a britekkel, ausztrálokkal, japánokkal.
Ez utóbbiak (a németekkel együtt) már egy számunkra elérhetetlennek látszó magasságot képviselnek, átlagosan 20 körüli aranyéremmel és 40-nél több éremmel. Ilyen eredménnyel lehet manapság odaérni az első hatba, ahová az 1932 és 1988 közötti olimpiánk nagy többségében mi is befértünk. Talán érdekes lehet, hogy harminc éve még Ausztrália, Nagy-Britannia és Japán is mögöttünk volt.
Lajos Kovacs
2021-08-18 at 14:14
Nagyszeru hir a parizsi Olympia.
FRANCIA ISZLAM KOZTARSASAG LESSZ az ELSO ARAB ALLAM AKI OLIYMPIAT RENDEZ.
>>
OTT lessznek diszvendegkent a DGS….MO-ra vezenyelt ugynokei a MOMENTUM meg szabadlabon levo vezetoi.
<<
Jakab Peti is ott lessz torokulesben PARIZSIT ZABAL paprika nelkuli paprikas krumplival.
Torockó
2021-08-16 at 08:19
“Még mindig emésztgetjük”…
Még mindig nem emésztettük meg, hogy a Budapesti Olimpiát Párizsban rendezik meg. Mivel a magyarellenes Momentum legyilkolta és a franciáknak játszotta át a mi, Budapesti Olimpiánkat….
Amarna
2021-08-16 at 06:28
Ejnye …ne itt együk mi magyarok EGYMÁST
MÁS NÁCIÓKAT ZÚZZUNK SZÉT AKÁR AZ OLIMPIÁKON..AKÁR A MACSKOSUL FALADOTT NEMZETI IDENTITÁSUK MIATT!!!
VESZNI FOGNAK!!
MI PEDIG HA KISÖPÖRJÜK A HAZAI SZENNYET MINDENÜTT
!!!!!!!G Y Ő Z N I !!!!!!!
Naprózsa
2021-08-15 at 23:48
Van egy fogadásom kedves PS és mindenki, aki megelégszik ezzel a 15 hellyel:
Ha marad a Fidesz-Orbán kormány, és Párizsban egyáltalán lesz olimpia 3 év múlva, akkor biztosan előrelépünk mimimum a 12. helyre, de még előrébb is. Két oka is van: nekünk magyaroknak, mint kis népnek ez a legjobb propaganda, hogy folyton a mieinket kell látniuk a dobogón olyanoknak, akik de szívesen neveznének senkiknek, oszt mégis legyőzzük a sportolóikat. Másrészt Európában lesz a rendezés és könnyebb akár itthon pihenve pár óra alatt odajutni drukkereknek, segítőknek, versenyzőnek. Ha nem is olyan mértékben, de azért ez bizonyos fokig hazai pálya előnye.
Még azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy mint az úszó világbajnokságnál mi ugrunk be rendezőnek, ha Párizsban elkezdődik a vallási háború. Asszem ahhoz kéne egy kerékpárcsarnok még, az a kerékpársportunkat is fellendíthetné.
Orientál
2021-08-15 at 21:46
Leopárd Nem vagy képes felfogni hogy mi a különbség a sportcsarnok és a labdarúgó stadion méretük között és a költségüket sem vagy képes elméddel felfogni.
Orientál
2021-08-15 at 21:42
Leopárd Agyaddal nem fogod fel hogy ,foci a legkedveltebb sportág.
Wakanapi
2021-08-15 at 21:03
Nehéz összehasonlítani a különböző olimpiai szerepléseit Magyarországnak. Lehet, hogy a mostanság szerzett 6-8 aranyéremnek már “kisebb a jelentősége”, mint a 30-40 évvel ezelőtti 6-8 -nak, mivel jóval több aranyérmet osztanak ma, mint akkor. Viszont valóban egyre több ország szól bele az éremtáblázatba, ezért ma egy 15. hely az én szememben felér egy régi Top 10 helyezéssel.
Azért, hogy ezt a szintet megőrizzük, keményen dolgoznia kell a sportszektornak. A tényleg jó lenne, ha minél több sportágban lennének ütőképes versenyzőink, mert az azt jelenti, hogy több lábon áll a magyar sport. Atlétikában legalább az ügyességi számokban jó lenne minél több jó versenyzőt kinevelni, mert azokban nincs amerikai és afrikai fölény.
Karácsony..sk
2021-08-15 at 20:54
Szép volt fiúk és lányok!
Nincs semmi gond!
Köszönjük a gyönyörű eredményeiteket!
Szlovákiából……
Leopárd
2021-08-15 at 20:51
MA————–AZ IFJÚSÁGI-Eb——-női kézilabda. Megvédte Eb-címét a magyar csapat.-Tény, hogy ehhez képest-a foci túl van tolva-.
TS
2021-08-15 at 19:39
Naprózsa, nincs esélyünk sehová sem kapaszkodni, a 15. hely megőrzendő. Ugyan ha kis szerencsénk lett volna most, négy hellyel előbb végzünk, de az a “maxmax” szereplés lett volna. Az ellenfeleknek sem lehet mindig balszerencséje. És az utolsó napokra a minket előző braziloknak, kanadaiaknak több aranyesélyesük is volt. Ebből bejött annyi, amennyi az előzéshez kellett. Persze egy Hosszú-arany 400 vegyesen a 11. helyre röpítette volna a csapatot, és az fantasztikus lett volna. A nagy gazdaságú országok így elénk kerültek, de a spanyolok, Dél-Korea, Lengyelország, Svédország, Ukrajna mögöttünk vannak. …és melyik mutatóban következünk az USA, Kína, Japán, NSZK, GBR, franciák, olaszok, hollandok után? Semelyikben sem.
Persze ha jön a qrcsányi, akkor Párizsban talán lesz 2-3-4 aranyérem, nem több.
Naprózsa
2021-08-15 at 19:29
Ha marad a sportkedvelő jelenlegi kormány, akkor minden esélyünk megvan visszakapaszkodni az első 10-12 közé, és ez azt jelzi, a magyar másképp gondolkodik mint a többi népcsoport, és kitartó, szorgalmas. Mert az igazság szerint a mostanában elénk kerülő franciák, hollandok, új-zélandiak, ausztrálok és angolok többletaranyában az importált migránsok, színesek és honosított idegenek rendesen belejátszottak, mert a sportban tudtak kitűnni.
Azt mindenki észrevehette, hogy bizonyos sportágakban mint például a futás fehér sportolónak nincs sok esélye, de ahol ész, kreativitás és kitartás kell, ott annál nagyobb előnyhöz juthatunk.
Sztem kerékpárban, kenuban, evezésben, nyíltvizi úszásban, tollaslabdában, maratoniban, íjászatban és strandlabdában bőven volna még keresnivalónk. Ahol meg pontozásos a rendszer, nem sok esélyünk van az erős nyomást kifejtő államok sportolóival szemben, de ahol az eredmény nem bírói elfogultságon áll, ott van nekünk keresnivalónk.
Amit még meg kellene tenni, minden gyereket el kell vinni testnevelés keretében egyszer lovagolni, kajakot, evezést kipróbálni, egyszer próbálja ki magát karatében, tollaslabdában, és lőhessen légpuskával és íjjal. Mert aki ilyenkor beleszeret a sporteszközbe, ő lesz az utánpótlás bázisa.
A régi sportlövészeti sikerben is közrejátszott a kötelező honvédelmi lövészet, és persze az olimpiai sikerek is új nemzedékeknek adnak kedvet a sportolásra a sikersportágainkban.(Mint jómagam is így választottam sportágat anno)
Orientál
2021-08-15 at 18:35
És a kínaiak együtt az egyes afrikai országokkal együtt törtetnek felfelé ,egyre nagyobb az élmezőnyharc , olimpián is úgy mint a világbajnokságokon ,ezért is mint a franciák is importálják a külföldi tehetséges sportolókat főleg a gyarmataikról ,így jelenleg is a gyarmataik-ról.
Leopard
2021-08-15 at 18:21
A női kézilabda kb. Olyan lehetne mint a norvég. Anno azért nem lettek olimpiai és világbajnokok mert a kulcsjátékosok a döntőre kifáradtak- nem volt megfelelő csere. Erre jött a hülyeség hogy sportpszichológus kell nekik. Ezt nyomatták. Az elképesztő hogy bizonyos másik labdajáték mennyire tul van tolva- .Amelyik játszott EB – VB- Olimpiai döntőt az meg nem.
TS
2021-08-15 at 17:58
Herr Generaloberts, 100%-os hsz.
moliere
2021-08-15 at 17:55
Hesslervezérezredes
Ismét azt kell látnom, hogy hasonlít a véleményünk és a mások véleménye által kiváltott indulatunk. 🙁
😀
Jó egészséget!
moliere
2021-08-15 at 17:50
Az, hogy egy BÁRMELY eredményességgel zárt olimpia után magyar nyelven még bárki képes fanyalogni, vagy használni a CSALÓDÁS szót, az azt bizonyítja, hogy ugyanolyan nagyképű majombirkák vagyunk, mint a németek.
Hesslervezérezredes
2021-08-15 at 17:47
Az emberiség lélekszáma jelenleg közelít a 8 milliárdhoz.
8.000.000.000. főhöz!!!
Ebből 10 millió a magyarországi magyar (9,7 millió már csak, sajnos).
Kerekítve 10.000.000. fő.
0,12 % vagyunk az egész emberiségből.
Az USA 320 millió. Kína 1,5 milliárd. Japán 130 millió. GB 60 millió.
Ilyen lélekszámú népek között és az emberiséghez viszonyítva 15.-nek lenni?!?!
Van még kérdés, felvetés, nyavalygás, baszakodás, siránkozás???!!!???
Ha nincs több, akkor lehet tovább menni nincs itt semmi látnivaló.
Csodálnivaló annál inkább: az emberiség 0,12% ott van az első 20 legjobban szereplő ország között.