„A bolond ember eléggé logikus, csak az épelméjűek bírálata felületes.”
A napokban megjelent cikkek tanúsága és mennyisége alapján kishazánk alig várta már, hogy Rejtő Jenő hetven éve halott legyen. Mostantól aztán már majd szabadon lehet a műveivel… De mit is? Mit kezdünk ezzel a temérdek, szabadon felhasználható regénnyel, a seregnyi felszabadított regényhőssel? Legjobb esetben a hevület végeredményeként a MEK fölpakolja az összest a honlapra txt-ben, meg doc-ban, a szabadon letölthető más könyvek közé… Óriási forradalom!
Rejtő munkásságában az a megtévesztő, hogy a hülyeség, a bolondéria, a bohém romlottság, a szabadosság mögött ott húzódik a titkos tartalom. Keserédes, meglepően bölcs szarkazmus. Egy Csontbrigád-őrizte csodafegyver. Egyes szövegrészletek ugyanis minden átalakítás nélkül, azonnal bevethetőek a titkosnak/titokzatosnak szánt tartalmak mögé berejtett hülyeséggel, megtévesztéssel, ürességgel szemben.
Ha életünkbe észrevétlen Zséda-megmondóskönyv idézetek próbálnak befurakodni, azonnal le lehet teríteni őket a megfelelő Rejtő idézettel, például ezzel a hatlövetűvel:
„A nő olyan, mint egy költői hasonlat. Ha szép, akkor az sem baj, ha nincs semmi értelme.”
Egy sunyi Osho-szentenciát nagyszerűen ki lehet véreztetni ilyesféle irodalmi szamurájkardokkal, és gúnyosan kacagni a tetemük felett:
„Életünk legfontosabb eseményei a látványos okokon kívül tulajdonképpen ellenőrizhetetlen semmiségekre vezethetőek vissza.”
És korunk női lelkének legnagyobb értője Coelho (legelszántabb magyar rajongóinak szigorúan csak Koeljó) ötletbogárkáit bármikor lecsaphatjuk ilyesféle légycsapókkal:
„A nő szenved. Kifejezetten és határozottan szenved. Nem szerelemből és nem a szerelem hiánya miatt… Szenved. Ha tudná, hogy miért, talán nem is szenvedne.”
Kitűnő lecke lehet tovább néhány idézet azon kortárs irodalmárainknak is, akik maguk emelik önmagukat irodalmárrá ilyesféle remek címadásokkal, mint „Írók, egymás között.”, miközben Rejtőt a ponyva királyának nevezik csupán…
„Én ezerkilencszáztizenhétben a francia hadszíntéren elolvastam egy regényt. Lövészárokban ez megesik.” – Bezony. Ez még egy Vámos kötettel is előfordulhat.
De a legkitűnőbb fegyverként mégis az olyasféle könyvégetős, bajuszos hunczutok ellen használható a Rejtő-bomba, akiknek elődei közrejátszottak Rejtő Jenő internálásában. A munkaszolgálat, és a súlyos lázálmok között megszülető nagyregénnyel azóta sem Rejtő Jenő, sokkal inkább az Egyedül vagyunk című szennylap ominózus szerkesztőségének tagjai az adósaink. És az ordas eszmék mai örökösei. Lődözzük hát rájuk, és minden ostobaságra bátran a gyors és hatásos kultúr-lövedékeinket, és figyeljük, mi történik, ha például egy ilyen töltet becsapódik:
„Egy gyáva fickó, amit időnek neveznek, idézi elő azt az optikai csalódást, amivel az emberiséget egyénekre szokták szétbontani. Tulajdonképpen mindnyájan jók vagyunk, mert nem voltunk és nem leszünk, és nem változtathatunk egy atomnyit sem a természet helyes rendjén.”
SUSÁNSZKY PÁL – PestiSrácok.hu/Nulla6egy Facebook-csoport
Facebook
Twitter
YouTube
RSS