Platón

Ne legyenek kétségeink: ha a Dobrev Klárából táplálkozó Magyar Péteren múlik, mi is hamar a platón találjuk magunkat, ahol most még a messiás szónokol. Ahogy a csalódott DK-sokból, csalódott momentumosokból csalódott tiszások lesznek az aktuális messiás kiégésével párhuzamosan, a szükség és az összetartozó dolgok összenövésre való természetes igénye az összefogásra vezeti majdan a magukat igazjobboldalinak nevező pártokat a körömtépő és/vagy kozmopolita, nyugatos liberálisokkal. Ekkor pedig választhatunk: fej vagy gyomor? Plató vagy meszesgödör? Ilyen a liberális államelmélet a Platón.

Platón görög filozófus már az ókorban megalkotta azt az állami modellt, amelyet a baloldalon láthatóan a mai napig irányadónak tartanak: az uralkodó osztály egy demokratikusan arra kijelölt, messianisztikus elitből áll, amelynek szuverenitása nem, vagy csak részben a nép felhatalmazásán alapul. Valójában az ideális politikai vezetés önmagától, önmaga által és magáért a politikáért – végső soron tehát önmagáért – létezik. Ebbe a modellbe illik Magyar Péter felbukkanása is.

A messiás állandó keresése azért fontos tehát a baloldalnak, mert nem képes a nép által felhatalmazott vezetőt kiállítani. A permanens forradalom eszméjébe csak a radikális, a szélsőséges fér bele, nem csoda hát, hogy a konzervatív gyökerűnek hazudott megváltók mindig egy tőről fakadnak. A demokratikus átmenet illúzióját hiába akarja a baloldal látszólag organikus karakterfejlődés eredményeképp kinevelődött, “jobboldali” karakterekre felhúzni – ha már az olyan vállaltan baloldali messiások, mint Karácsony Gergely megbuktak –, azok valójában épp olyan, vagy még radikálisabbak, mint vállaltan baloldali előképeik.

Nem sok pozitívumot lehet Karácsony Gergelyről elmondani, hiszen másfél évtizede a magyar közélet homlokterében tartózkodik, és az eltelt idő alatt az „alkalmatlan” jelző az egyik legvisszafogottabb, amelyet alkalmazni lehet vele szemben. Ő azonban legalább felvállalja azt, ami: Gyurcsány Ferenc embere, egy tőrölmetszett, virtigli balliberális politikus, akit külföldi érdekkörök finanszíroznak. Oké, utóbbit megpróbálta letagadni, de ne ragadjunk le ilyen apróságokon.

Mindezekkel nem Karácsonyt kívánom laudálni, épp ellenkezőleg: ő az, aki összefoglalja a baloldali holdudvarban lézengők lelkületét, amit a “jobboldali” messiások is magukénak éreznek. Csak ők még fel sem vállalják. Legalábbis először.

A független platformok rendszere

Az Ellenzéki Messiás^TM aktuálisan futó modellciklusa egy érdekes gondolatkísérlet eredménye. A tanártüntetések kapcsán már foglalkoztunk az általam csak független platformok rendszerének nevezett jelenséggel. Ennek lényege, hogy olyan holdudvar épült ki a baloldalon – főleg a sajtóban –, amelynek tagjai konzekvensen szervezeti és ideológiai önállóságukról áradoznak, csak hogy aztán hamarosan kibukjon róluk, hogy valamelyik ellenzéki párt fiókszervezeteként funkcionálnak.

Erre számos példát láthattunk, például a tanártüntetések és a média összefonódásának területén – gondoljunk csak az MSZP utolsó kétségbeesett médiahack-kísérletére, az Ezalényeg.hu-ra, vagy az ékesszóló Nagy Blankára, aki, miután igazolt minden rosszat, ami előítéletként lebeg a Z-generáció felett, végigment a teljes ellenzéki palettán a DK-tól a Momentumig. De szintén ide tartozik Kálló Dániel, akinek 2019-ben volt elege és nem hagyta, majd a tüntetések kifújtával, érdemei elismerése mellett a nem túl vérbő MSZP EP-listára került fel. Az erről a listáról az EP-be kerülő személyekből álló népes frakciót alább ismertetjük: Ujhelyi István.

A módszer tehát már 2019-ben is átlátszó volt, és mint a fenti példa szemlélteti, sikertelen is. Legalábbis a “politikától független, feltörekvő politikuspalánta” számára.

Független messiások rendszere

Ha már ilyen remekül bukott kicsiben a projekt, a Disznó-öböl óta ismert magabiztossággal dobta oda Langley saját helyi ügynökeit ugyanarra a projektre, csak nagyban. Márki-Zay Péter az amerikai külügy helyett Wesley Clark nyugalmazott NATO-parancsnok (és a Soros-féle Action for Democracy kuratóriumi elnöke) társaságában talált rá az országos politikai szerepvállalás nemes küldetésére. Mindez pedig csak azért történt így, mert ő nemzeti és konzervatív beállítottságú. Ahogy Gyurcsányékkal is ezért fogott össze később. Pedig sok gyereke is van (tényleg sok gyereke van).

MZP-ről tehát hamar leolvadt a konzervatív imázs, de se a Szabadság téren, se Langley-ben nem gondoltak arra, hogy esetleg nem azért volt kudarc a projekt, mert a magyar emberek nem olvastak Platónt, és nem tudják, hogy nekik egy messianisztikus, de legalábbis balliberális (na, erre még a nagy görög filozófus se gondolt, itt az amerikai fifika!) politikai elit kell. Magyar Péter meg véletlenül echte hollywood-i alapanyag. Ekkora ziccert nem lehet kihagyni.

Úgyhogy MZP-re lapot húztak, csak tökfilkó keveredett a francia kártya pakliba, így megszületett Magyar Péter. Már nemcsak férj, családapa, de fideszes is! Vagyis az volt. Illetve most már ott tartunk, hogy saját bevallása szerint mindig is liberális volt. De mindegy, látták már együtt fideszesekkel, szóval igazából megfelel. Csakhogy elkövették azt a hibát, hogy a fent hosszasan taglalt intézményrendszert – persze némi álságos vonakodást követően – azonnal finomhangolták Magyar Péterre. Azóta tudjuk a megjelent közvélemény-kutatásokból, hogy a jobboldali szavazók nem vették be az újabb messiás szövegét, valójában a csalódott baloldaliakat sikerült csupán megszólítani. Azokat viszont nagyon is.

És ebből a kényszerhelyzetből fog eljönni a baloldali messiás igaz eljövetele: az országgyűlési választásig el lehet alibizni kisebbségben, relatív többséggel és egyéb csalafintaságokkal, 2026-ban azonban ki kell tenni az asztalra mindenkinek, ami a tarsolyában van, hiszen ott már csak az abszolút többség számít. Magyar Péternek azonban csak egy Gyurcsány van a tarsolyában – vagy inkább fordítva.

Mindez pedig egyfelé mutat: előbb, vagy utóbb összenő, ami összetartozik, a baloldal sakkfigurái a játszma végén visszakerülnek eredeti pozícióikba, és Platón eszméiből balliberális tolmácsolásban csak az IFA-plató marad a jobboldaliaknak. Hiszen a liberális demokraták nagyon morcosak, amiért Ön, kedves Olvasó ismét átlátott egy gondosan megkomponált hollywood-i projekten.