Akkor most már ideje minden politikusra emberként, nem pedig mindenható robotként vagy messiásként tekinteni
Szijjártó Péter közel három órán át próbálta elmagyarázni a bonyolult politikai valóságot a Telex tiszás propagandistájának és a folyamatosan értetlenkedő hallgatóknak. Amellett, hogy szerintem ezek az interjúk most azért teljesen feleslegesek, mert a politikai valóságot most úgy sem fogja és nem is akarja megérteni a közéletbe becsatlakozott O1G-tömeg, vannak fontos tanulságai a beszélgetésnek. Például az, hogy az évekig mindenható robotoknak tekintett politikusok egyáltalán nem robotok, se nem mindenhatók, nekik is súlyos emberi nehézségekkel kell megküzdeniük, miközben alsótagozatos tanárként próbálják megértetni a közvéleménnyel azt, hogy milyen politikai döntéseket hoznak és miért. Ebben a Fidesz egyébként az elmúlt 4 évben csúnyán elhasalt. Kifejtem.
Szijjártó Péter a Telexnek adott interjújában beszélt arról, hogy a hamarosan véget érő kormányzati ciklusban egy súlyos betegséggel kellett megküzdenie, ami sok esetben kihatott a munkájára is. Ugye itt egy olyan munkáról beszélünk, amikor van, hogy az ember Washingtonban alszik el, de reggel már a világ másik felén kell felkelnie. Diplomáciával, tárgyalásokkal, olyan beszélgetések levezetésével jár ez a munkakör, amely merőben befolyásolja az országban élő emberek életét. Reméljük, hogy Szijjártó Péter utódai is hasonló munkát fognak végezni annak érdekében, hogy a magyaroknak jó legyen. Ehhez azért fontos hozzátenni, hogy reméljük a leendő külügyminiszter, Orbán Anita még egyszer azért átgondolja, amit a kampányban kijelentett, és - ellentétben azzal, amit mondott - nem vágjuk le magunkat Keletről, hiszen akkor igazán hideg teleink lennének a négy fal között is. Zárójel bezárva. Most pedig térjünk rá a mindenható politikusokra.
A politikus nem mindenható robot vagy jótevő messiás
Úgy gondolom, hogy a magyar társadalomnak iszonyatosan sok dolgot kell megtanulnia az elmúlt nagyjából 8, de főképp az elmúlt 2 év közéleti diskurzusaiból. Mostmár egyértelműen kimondható, hogy az, hogy Orbán Viktorra sokan, mint az egész Európai Unió minden bajtól való megmentőjeként tekintettek, nem volt egy jó irány. Orbán Viktor volt az, akire sokan úgy tekintettek, mint aki Magyarország miniszterelnökeként az összes uniós országba el tudja vinni a józan gondolkodást, aki fel tudja venni a harcot az egész kontinensen az illegális bevándorlás, az elmegyilkos genderpropaganda, a orosz-ukrán háború és a gazdasági öngyilkosság ellen. A Fidesz narratívája pedig minden erejével építette ezt a képet, valljuk be, sokan el is felejtettük emiatt, hogy a politikus is ember, a politikus sem mindenható, a politikus sem tud minden elintézni egyszerre és jól.
De ennek a narratívának nem csak a fideszes szavazók, hanem az ellenzéki érzelmű emberek is hittek, éppen ezért építették ki rendre, választásról választásra a saját messiásukat, akikben kérdés nélkül hittek, és akire mindent feltettek, hogy legyőzze a gonosz O1G-t. A bukott választások után pedig jött a csalódás, nem egyszer, nem kétszer, hanem négyszer. Most pedig az eufória ideje jött el számukra, hiszen az aktuális messiásuk végre győzött, most még jogosan ünnepelnek és boldogok (kedves egészségükre), ám fontos, hogy idővel - legkésőbb az új kormány felállásáig - tisztázódjon bennük a kép, hogy Magyar Péter nem a messiás, hanem egy iszonyatos terhekkel felruházott politikus, aki mindent is megígért a híveinek a most megkapott felhatalmazásért cserébe. Az eufória és az ünneplés után a magyar választópolgárokat fel kell ébreszteni abból az álvalóságból, hogy az a politikus, akire sokan szavaznak, vagy akit sokan szeretnek egy mindenható robot/messiás, különben nem fogja tudni a kritikus tömeg megfelelően ellensúlyozni a felhatalmazott vezető cselekedeteit. És itt jön be még egy fontos képlete a mai magyar valóságnak.
Míg a jobboldali (fideszes) közönség mindenható “robotként” tekintett a nagy teherbírású politikusokra, addig a mindenkori ellenzék 2025-re oda jutott, hogy mindenható messiásként kezdett el a “jó cél érdekében” tekinteni az ellenzék aktuális vezérére. Míg a fideszes közönség a “robotoktól” iszonyatos teherbírást, munkát és a magyar emberek képviseletét várta el, de azt 1000 százalékos teljesítményen, addig a mostani győztes közönség azt várja el a messiásától, hogy oldjon meg mindent azonnal, legyen minden jobb rögvest és hidalja át a biológia és a fizika határait.
Szögezzük le: egyik hozzáállás sem jó. A fideszes közönség a párt narratívájával kiegészítve végülis elérte, hogy ne maradjon “emberarcú politikus” a pártban, ezzel viszont az évek során - az emberektől egyre inkább az iszonyatos politikai teljesítmény miatt távolodó politikusokkal - a bizonytalan, apolitikus és az új generációs szavazók (a fiatalok) nem tudtak azonosulni a saját vezetőikkel, mert az esetek nagy részében nem is ért el hozzájuk a nagypolitika üzenete. Ez a választási eredmények és a két évig tartó kampány tanulságait levonva egy óriási, és már-már megfékezhetetlen gond volt a fideszes oldalon.
Fontos hozzátenni, hogy a mintázat jelenleg nem mutat sok jóra a tiszás közönségnél sem, akiknek pedig májustól az lesz/ lenne a feladatuk, hogy visszarángassák a földre az általuk felhatalmazott új magyar kormányt. Ha ugyanis nem teszik és továbbra is az “Orbánt leváltó messiásként” fognak Magyar Péterre és az általa felépített új adminisztrációra tekinteni, akkor nem lesz ellentartás, megszűnik a kritika, ez pedig óriási károkhoz vezethet az egész társadalomra nézve. Úgyhogy kedves tiszások, tanuljatok tőlünk és kezeljétek a politikusokat emberként. Sok múlik most rajtatok, a tiszás józan eszen.
Szijjártó Péternek pedig nagyon hálásak vagyunk a munkájáért és mielőbbi gyógyulást, felépülést kínálunk neki!
