Így árulták el az 1956-os szabadságharcot és a magyar rendszerváltozást az amerikaiak - Molnár Tamás a Polbeatben (videó)
Százmillió halott van a kommunizmus mögött, kivel akartok ti kiegyezni? - Molnár Tamás képzőművész és antikommunista ellenálló, a 2006. őszi tüntetések szóvivőjének elhíresült mondata ez, aki a Polbeat legutóbbi felvételén Huth Gergellyel és Stefka Istvánnal beszélgetve döntött le egy sor tabu(témát), amikor közösen felelevenítettük azt, hogy az amerikaiak hogyan árulták el 1956-ot, majd a magyar rendszerváltozást is, hiszen akkor is és a nyolcvanas évek végén is kiegyeztek a Szovjetunióval.
Molnár Tamás (az ellenzéki akcióművészet egyik legnagyobb hatású alakjaként) a hetvenes-nyolcvanas években mindvégig a hatalom üldözöttje volt, munkavállalási tilalom, rendőri vallatások, előállítások, verések és őrizetbe vételek keserítették meg életét. Barátaival, a legendás Inconnu művészcsoport tagjaival - karhatalmi vegzálások közepette - ő faragta meg és állította fel 1988-89 fordulóján azt a 301 kopjafát, amely ma is látható a szabadságharcosok sokáig eltitkolt, jeltelen sírjain, az Új Köztemetőben, Budapesten. Ám mivel nem kívántak "pántlika lenni az SZDSZ szabad madaras címerén" és felháborította őket Mark Palmer akkori amerikai nagykövet 1989 júniusi "utasítása", hogy ne hergeljék a kommunistákat és ne rontsák el Nagy Imre és mártírtársai, megbékélést hirdető újratemetését (sőt, ott se legyenek a 301 kopjafánál a temetés idején), az Inconnu csalódottan felbomlott, Molnár Tamás pedig a rendszerváltozás után is tovább ette a "megtörhetetlenek, rendíthetetlenek és kiátkozottak" keserű kenyerét.
A beszélgetésben természetesen szóba kerül az akkori amerikai nagykövet és David Pressman új budapesti nagykövet ténykedése közti félelmetes hasonlóság és az is, hogy miért tart - még a magyar mainstream jobboldal is - az antikommunista ellenállóktól? Miért nem fogadják el, hogy a náci-nyilas rezsimmel és az ötvenes évek kommunista rémdiktatúrájával szembeni ellenálláshoz mérhető, bátor és értékes tett volt a hetvenes-nyolcvanas években dacolni a Kádári elnyomással?
Hiszen a munkaerőpiacról kitaszított, tönkretett és megfélemlített akkori ellenállók közül sokan ma minimál nyugdíjon, nagyon nehéz körülmények között kénytelenek megélni. Itthon az ellenállók életjáradékét visszautasította a volt Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Inconnu tagjait nem támogatja a Magyar Művészeti Akadémia sem, s elkerülik őket az állami- és civil kitüntetések, elismerések. Eközben Molnár Tamást épp most tüntették ki Lengyelországban, a Megtörhetetlenek, rendíthetetlenek, kiátkozottak című filmfesztiválon, mint bátor, antikommunista ellenállót.
A beszélgetés második felébe bekapcsolódott Vajda Miklós. a Karc FM hallgatói körének doyenje is, vele kiegészülve megbeszéltük azt is: a hazai és nemzetközi echte- és neokommunisták (Dobrevék és a külföldről pénzelt újbaloldal) nyilvánvaló provokációs szándéka és az esetleg elrettentő nemzetbiztonsági információk dacára is helyes döntés volt-e Budapestet október 23-ra átengedni Apró Antal, Kádár János, Biszku Béla és Fehér Lajos szellemi- és vagyoni örököseinek? A beszélgetés vége felé természetesen a nézők is feltehették kérdéseiket, Vajda Miklós és Molnár Tamás pedig erkölcsi mércét támasztott a nemzeti-konzervatív újságírók és civilek elé.
Nézem, mi folyik és nagyon elszomorít, hogy a valóság és a függöny, amire kivetül a világ szörnyűsége, köszönő viszonyban sincs egymással. Hadd kérjek valamit! Ne mindig másokra mutogassunk, nézzünk a tükörbe! Az a bajom a magyar sajtóval is, hogy kellene az a tükör. Azzal teszel jót a nemzeti oldalnak, ha kritizálsz is, néha nem árt belecsapni a lecsóba! Amikor csak az jön vissza, hogy "jaj de jók, jaj de ügyesek vagyunk", akkor egyszer csak baj lesz. Érted haragszom, nem ellenetek, néha ezt is ki kell mondani!
– mondta Molnár Tamás. Vajda Miklós pedig búcsúzóul kifejtette: mi minden lenne másként, ha Magyarországon 1990-ben valóban megtörtént volna a rendszerváltás, de a hiányosságokat - szerinte - most sem késő pótolni.
Jöjjenek el a Halhatatlanok napjára, támogassák az ünnep megrendezését!
Huth Gergely arra kérte a jelenlévőket és a nézőket, hogy jöjjenek el november 4-én este hat órára Budára, a szomszédos Bem József tér 56-os emlékművéhez, ahol 2017 óta immár hagyományos módon megtartjuk tisztelgésünket a pesti srácok, a szabadságharcos hősök előtt, akik bátran szembeszálltak és még napokig - helyenként november közepéig - tartották állásaikat a brutális túlerővel, a magyar szabadság eltaposására érkező kétszázezer szovjet katonával szemben. A megemlékezésen díszlövéssel ünnepeljük a hősöket, beszédet mond majd Békés Márton történész, a Terror Háza kutatási igazgatója, Stefka István, a PestiSrácok.hu tiszteletbeli főszerkesztője, Cey-Bert Róbert író, Üllői úti szabadságharcos ellenálló és Varga János Corvin közi szabadságharcos, akit jóbarátjával, a néhai Wittner Máriával együtt ítélt el a vérbíróság.
Huth Gergely arra is megkérte a nemzeti ügyeink iránt elkötelezett olvasóinkat, nézőinket,hogy támogassák a PestiSrácok.hu szerkesztőségével egy évtizede együttműködő OIKOSZ Közhasznú Alapítványt a nemzeti emlékezetformáló programok megvalósításában, a november 4-i megemlékezés méltó megszervezésében. Az OIKOSZ Közhasznú Alapítvány elnöke Nagy Ervin, kurátora Jurák Kata és Stefka István.
Ide kattintva segítheti a PestiSrácok.hu civil küldetésének folytatását! |
Jöjjön el, kérdezzen Ön is! Polbeat felvétel minden csütörtökön a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőben (Bem rakpart 53., a Margit híd budai hídfőjénél.)
