A szavazásra jogosultak az A, mint Attila, illetve a B, mint Bertalan betűjelű gombok megnyomásával voksolhattak a Magyar Szépkorúakat Paliravevők vasárnapi tisztújító összejövetelén. Elnevezésük – ha valaki netán nem ismerné őket – meglehetősen indokolt és beszédes, elvégre egyszerre fedi le legfőbb tevékenységüket, jelöli meg célközönségük jellemző életkorát, behatárolva egyúttal a kliensek létszámát a jelenre és a nem túl távoli jövőre vonatkozóan egyaránt.
Az ügyfélkör szükségszerű kibővítése érdekében kapitányuk a rendezvény megtartása előtt azt javasolta a formációnak, hogy kezdjék újra más néven, jelentősen megnövelve ezzel az általuk megszólítottak halmazát, akik közül jó néhányan bizonyára a lócitromot is készséggel megkóstolják, amennyiben azt mások citromnak aposztrofálják.
„Magyar Szépkorúakat és Mindenkit Paliravevők” – szólt az általa kitalált pontosítás, az ötletet azonban a kongresszus tagjai igen hamar elvetették. Határozottan azt gyanították ugyanis, hogy bár magát a megnevezést még biztosan nem, annak rövidítését (MSZMP) ugyanakkor mintha már hallották volna valahol. Maradtak tehát az eddigieknél, azt azonban sajnálkozva nyugtázták, hogy közel sem minden időskorút lehet félrevezetni, ez a tény pedig szintén nem könnyítette meg a törzsközönség sorainak feltöltését.
Hosszú évtizedeken át tudniillik az orruknál fogva vezethető néprétegekre koncentráltak a vezetőségben, és nem vették tudomásul, hogy az idő előre haladtával sem ők, sem a rajongóik nem lesznek fiatalabbak. Pedig még akár abban is benne lettek volna, hogy tömörülésüket adott esetben – ha minden kötél szakad –, átkeresztelik MNSZP-re, amelyben az N betű annyit tesz: „néhai”.
Azzal az eshetőséggel persze egyáltalán nem számoltak, hogy mindez netalán fordítva következik majd be, és híveik túlélik a szépreményű alakulatot, akik aztán NMSZP néven publikálják a feloszlásukat. Nem gondoltak továbbá arra sem, hogy a sorozatosan becsapott idősek az akár időleges fiatalodási törekvés reményében átállnak egy hasonló jellegű szervezethez, mondjuk az LMP-hez, akik borítékolhatóan akár feléjük is rendkívül nyitottak és készségesek lesznek, ami nem csoda, elvégre „Lehet Másokat Palira venni” néven politizálnak. Arra sem nagyon volt egyébként esélye az MSZP-nek, hogy átverhető és csekély értelmi képességekkel rendelkező fiatalokat csábítson a kötelékébe, hiszen ezeket az egyedeket a közel azonos indíttatású, de modernebb beetető eszközöket felvonultató, korszerűbb alakulatok tudták megnyerni maguknak.
Mindenképpen szükségük volt tehát a Magyar Szépkorúakat Paliravevőknek szervezeti szinten egy kis megújulásra. A tartós fennmaradásuk szempontjából azonban bármelyik gombot is nyomták meg végül a delegáltak az ebből a célból létrehozott kongresszuson, mindenképpen az „Egyik kutya, másik eb” tipikus esetével találhatták szemben magukat. Méghozzá olyan kutyákéval, akik vérfrissítés címén az érdek- és véleménykülönbségek okán csakhamar egymás torkának esnek, különféle koncokon marakodnak, majd azon veszik észre magukat, hogy nem az A, B, esetleg C, hanem a D, azaz Delete gombra kell nagyon erősen rávágniuk saját belső, zártkörű rendezvényeik valamelyikén.
