A tusványosi beszéd számomra legfontosabb gondolata az, hogy ki kell építeni egy erős Közép-Európát, amely szabad nemzetek szövetsége, amely gazdaságilag önállóan megáll a lábán, és amely megmaradhat a klasszikus, keresztény európai értékek mellett.
Orbán korszakokban gondolkodik és legalább tíz évre vonatkozó terve van, amely nagyon jelentős pontokból áll. Nem sorolom fel, a lényeg az, hogy Magyarország beletartozzon abba az öt európai országba, ahol a legjobb élni. Mindezt egy olyan közép-európai közösségben, ahol az országoknak joguk van megvédeni a határaikat, a gazdaságukat, a kultúrájukat, és elutasítani a globalizmust és a multikulturalizmust.
A miniszterelnök szerint adottak a lehetőségek, hogy újjáépítsük a Kárpát-medencét, vagyis a környező országokban fejlesztéseket hajtsunk végre, magyar óvodákat, iskolákat építve, templomokat felújítva, segítve a magyar közösségeket. (Sok irigy ember majd óbégat, miért nem neki adják a pénzt...) Egyelőre cserébe, az ottani magyaroknak egyenlő jogokat követelve, mert az a fontos, hogy a határainkon kívüli több millió magyar megmaradjon magyarnak. A történelem hozhatja úgy, hogy ezek a magyarlakta területek egyszer majd megint az anyaországhoz tartoznak, talán nem mint országrész, hanem mint a "Közép-Európai Unió" részei. Ezt támasztja alá, hogy Orbán a Trianon előtti gazdasági érhálózatot újra akarja építeni, utak, vasutak, energiahálózatok formájában a szomszédos országokkal. A következő lépés a Kárpát-medencei méreteken túl, a közép-európai gazdasági, kulturális közösség megerősítése, amely nem lesz multikulturális, amely nem akar bevándorlókat, és amely a keresztény kultúrán alapul. Itt fontos tisztázni, nem arról van szó, hogy a keresztény társadalmi alapok miatt bárkinek is templomba kell majd járnia, hanem arról, hogy az eddigi európai életformánk, ünnepeink, családmodellünk a kereszténységből indult ki, és ezt most a nyugati országok átengedik az iszlámnak és a multikulturalizmusnak.
Orbán, érzésem szerint, egyelőre még nem akarja teljesen „elengedni” Európa nyugati felét, az ottani civilizációt, amelyről sajnos már múlt időben beszélt, és még reménykedik, hogy megállítható az önsorsrontó liberalizmus, és a népesség lecserélése az uniós politikai elit leváltásával.
A nyugati vezetők jelenleg csak sodródnak a nihilizmusba, a nyílt társadalom teljes káoszába, amelyből nincs visszaút. Most még megvannak arrafelé az elmúlt száz év gazdasági fejlődésének eredményei, szép városok, jó szolgáltatások, a jóléti pénzmaradékok, egy hatalmas civilizáció kulturális romjai, de ez néhány (tíz)éven belül teljesen összedől, ha minden így folytatódik. Európában jelenleg Orbánon kívül nincs olyan meghatározó politikus, akinek pontos víziója lenne a jövőre nézve.
