Pesti Srácok

Mernyó Ferenc: A pirruszi győzelem

Mernyó Ferenc: A pirruszi győzelem

A minap összeült az Európa Tanács – az EU-tagállamok miniszterelnökeinek és államfőinek döntéshozó testülete –, ahol szokás szerint a migráció volt napirenden.

PolgárPortál publicisztika

Az első nap éjszakába nyúló tanácskozása után elsőként Orbán Viktor magyar kormányfő számolt be győzelemről. Hajnalban a közösségi médiában közzétett rövid személyes videója szerint a V4-ek győzelmet arattak, mert sikerült megakadályozniuk a migránskvóta átverését. Azaz az EU végre levette napirendről az illegális migránsok kötelező elosztását a tagállamok között.

Ez valóban győzelemnek tűnik, hiszen Magyarországot korábban már egy bírósági döntés is elmarasztalta, hogy nem hajtotta végre a 2015-ös, a belügyminiszterek szintjén egyszerű többségi döntésként elrendelt ideiglenes kvótát. Ám mint látjuk, hiába született elmarasztaló bírósági döntés, a rendelet végrehajthatatlan volt.

PestiSracok facebook image

A Juncker vezette brüsszeli bürokrácia egyetlen szankciót volt képes „kiagyalni”, mégpedig egy olyan költségvetési javaslat összeállítását, amely bünteti a felzárkóztató fejlesztési forrásokra inkább rászoruló, elmaradottabb kelet-európai tagállamokat és feltűnően sok pénzt csoportosítana át a déli országoknak a „migráció kezelésére”.

Természetesen a Juncker javasolta költségvetés még nem törvény, csak egy javaslat, azt az Európa Tanácsnak is el kell fogadni, ahol nyilván komoly vita várható. Ám jelzi, hogyan változott meg az a fajta hurráoptimista szellem az Unióban, amely 15 éve még lelkesen üdvözölte a csatlakozó kelet-európai országokat, ma pedig megbüntetné őket „politikai engedetlenség” miatt; a legsúlyosabb repedés az EU-ban ma épp az Európát feladó, bevándorláspárti nyugati államok és az illegális migrációt elvből elutasító, a keresztény kultúrájú Európát megőrizni akaró közép- és kelet-európai államok között húzódik.

De térjünk vissza a minapi EU-csúcshoz.

Amely végül azzal vált igazán emlékezetessé, hogy a zárónyilatkozat aláírása után a tagállamok vezetői egytől egyig azzal tértek haza, hogy az ő álláspontjuk győzött a csúcson.

Hogy tényleg győzött-e mindenki, nem egyértelmű, de hogy valamilyen elmozdulás valóban történt a csúcson a migráció megfékezésének irányába, azt jól jelzi, hogy a Soros-féle NGO-k egymás után tettek nyilatkozatokat arról, hogy elégedetlenek a csúcson aláírt zárónyilatkozattal, szerintük győzött az önzés, és aggodalmuknak adnak hangot, amely szerint a döntés kegyetlen és embertelen.

Az NGO-k nyilatkozatai nyomán az az ember érzése, mintha Soros György az Európa Tanács huszonkilencedik állandó tagja lenne, és Soros hazatérésével megszólalt az ő hátországa is. De most ez a kérdés másodlagos, a lényeg, hogy valami elindult az illegális migráció megállításának irányába. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy Olaszország immár nem csak nem fogadja be az NGO-k hajói által partra tenni kívánt migránsokat, de ezek a hajók már ki sem köthetnek, sőt, még üzemanyagot sem vételezhetnek olasz kikötőkben.

És akkor foglalkozzunk Merkellel.

Az EU-tagállamok csúcsról hazatérő vezetőinek győzelmi jelentései között különösen feltűnő volt az a hozsanna-cunami, amely a német „függetlenobjektív” sajtóban fényezte Merkel „győzelmét” a csúcson. Mert hogy – így Merkel – sikerült elérni, hogy migráns hotspotokat hozzanak létre Európában és Európán kívül, ahonnan a tagállamok önkéntes rendben vehetnek át arra jogosult menedékkérőket.

Hogy ez mégsem így van, azt jól szemlélteti, hogy azóta több ország – köztük például Marokkó – is bejelentette, hogy bizony az ő területén nem lesz semmilyen migránstábor. Vagyis az Európa Tanács zárónyilatkozata olyan kötelezettségvállalást tartalmaz – ezt értékelte Merkel a saját győzelmeként –, amely nem volt egyeztetve az érintett országokkal. Így ez a rész máris kihúzható a zárónyilatkozatból. Ezzel gyakorlatilag marad az a rész – a kötelező kvóta elutasítása, reméljük tényleg marad is –, amelyet Orbán Viktor értékelt a V4-ek győzelmeként.

Tovább devalválja Merkel „győzelmi jelentésének” értékét, hogy tegnap, éjszakába nyúló tanácskozás után Horst Seehofer újabb ultimátumot intézett a kancellárhoz. Ha nem oldja meg a migrációs krízist – vagyis nem szigorít a szabályokon, ahogy az megfelel a CSU-nak –, Seehofer kész akár lemondani is (arra az esetre, ha Merkel őt taktikai okból nem váltaná le, hogy ne szakadjon a koalíció). Ezzel – ha Seehofer tartja a szavát, ki tudja ennyi ultimátum után? – minden bizonnyal felbomlana a mostani koalíció is.

Az a koalíció, amely kínos egyeztetésekkel a választások után fél évvel jött létre, és amely még fél éve sem kormányoz. Ha egyáltalán nevezhető kormányzásnak az, ami ma a német belpolitikában történik.

Hogy tényleg súlyos a helyzet, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy ma délután tovább folytatják a CDU és a CSU közötti egyeztetést. De beszédes az is, hogy a CDU közben kóstolgatja a Zöldeket.

Ám a Zöldekkel csak egy baj van, leginkább az, hogy vörösek. Hogy a Zöldek Merkelnél, sőt, az SPD-nél is „emberségesebb” migránsbevándoroltatást akarnak, még nyitottabb határokat, ahogy azt történetesen a Soros NGO-k is akarják. Csak ezt már a németek sem akarják, nem hogy a CDU. Ha Merkel lecserélné a CSU-t a Zöldekre, semmi nem oldódna meg, csak – horribile dictu – a kereszténydemokraták vezette kormány még inkább balra sodródna.

És kezdhetnék elölről. Mert a Zöldek nem fogadják el azt a zárónyilatkozatot sem, amelyet Merkel a minap még épp győzelmi jelentésként lobogtatott.

Aminek akár az is lehetne az eredménye, hogy évtizedek óta ez lenne az első német kormány, amely nem töltené ki a mandátumát, és akár előrehozott választásokat is kellene tartani Németországban. Egy egyre erősödő AfD mellett.

Merkel eddigi kormányzásának legnagyobb dicsőségére.

Vezető kép: MTI/EPA/Clemens Bilan

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.