A magyar szakemberek sikereként könyvelte el Polt Péter a V4-es legfőbb ügyészek minapi találkozója végén kiadott közös nyilatkozatot, amelybe bekerült az Európai Ügyészség felállításáról szóló, eddig még nem hivatalos magyar modell. A PestiSrácok.hu-nak adott interjújában a legfőbb ügyész elmondta, hogy Magyarországon eddig még nem vetődött fel, hogy visszaállítsák a halálbüntetést. A külföld által támadott tényleges életfogytiglani büntetésről viszont úgy fogalmazott: a büntetések automatikus felülvizsgálata megnyugtató garancia lehet az elítéltek számára, amit az Európai Uniós sem kifogásolhat. Polt Péter beszélt még a brókerbotrányokról, arról, hogy beszereztek egy drága szoftvert, hogy ezen ügyeknek hamar a végére járjanak. Szóba kerültek még a bírósági ítéletek, amelyek a legfőbb ügyész szerint túl enyhék, de beszélt még a kitiltási botrányról, a Simon-ügyről és a Kovács Béla-ügyről is.
STEFKA ISTVÁN – SZENVEDI ZOLTÁN – PestiSrácok.hu
Minap érkezett haza a Visegrádi Négyek legfőbb ügyészeinek találkozójáról. Nyilván szóba kerültek az Európai Ügyészség időszerű kérdései. Sikerült e körben valamiben megállapodniuk?
Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelmére felállítani kívánt Európai Ügyészség rendszere valóban olyannyira fontos kérdés, hogy eddig négy alkalommal találkoztak a V4-ek legfőbb ügyészei és az összes tanácskozáson szóba került ez a téma. Kiemelném azonban, hogy csakis szakmai szempontok szerint tekintünk erre a kezdeményezésre és nem politikai szempontból. Az tény, ha feláll majd az európai ügyészség, politikai döntés lesz, az viszont, hogy milyen hozzáadott értéket képvisel majd, szakmai kérdés.
Az ön és munkatársai által kidolgozott koncepcióról beszéltek-e, vagy a többieknek is van külön, önálló elképzelése az európai ügyészségről?
Úgy néz ki a dolog, hogy van egy eredeti bizottsági javaslat, ami 2013-ban született. Ez egy úgynevezett “office” rendszerű, nagyon komoly, központi jogosítványokkal rendelkező, centralizált európai ügyészségről szól. A következő, görög elnökség idején született javaslat már kicsit puhított ezen a szerkezeten és egy “kollégiumi modellt” tett le az asztalra, ahol a döntés jobban megoszlik. A mi, úgynevezett “hálózati modellünk” egy olyan harmadik utas, igaz eddig még nem hivatalos megoldást jelent, ami abszolút decentralizált. A találkozónak talán a legnagyobb eredménye, hogy most először a modellünk egy hivatalos dokumentumban is megjelent, méghozzá a legfőbb ügyészek által aláírt nyilatkozatban. Ez szakmai szempontból nagy siker, nem csak nekem, hanem Magyarországnak is.
Szóba került-e a V4-es találkozón a halálbüntetés témaköre? Egyáltalán ön mit gondol erről?
Nem került szóba. Úgy gondolom, hogy a büntetési rendszerről való döntés az a mindenkori jogalkotó feladata, amely különböző szempontokat mérlegel. Kétségtelen tény, hogy Magyarországon egy alkotmánybírósági döntéssel kiiktatták a halálbüntetést a büntetési rendszerből, és vannak olyan nemzetközi szerződések, amit hazánk aláírt a halálbüntetés tilalmáról. Úgy gondolom, a halálbüntetés lehet vitatéma szakmai szempontból is, hogy hatékony vagy sem. A legfontosabb szakmai ellenérv, hogy nem küszöbölhető ki a tévedés következménye.
A legfőbb ügyész szerint szóba sem került, hogy hazánk visszaállítaná a halálbüntetést Fotó: Szabó Fruzsina Anna/PestiSrácok.hu
Ha a magyar jogalkotó visszahozná a halálbüntetést, ön továbbra is maradna legfőbb ügyész ?
Megmondom őszintén, ezen nem gondolkodtam, hiszen potenciálisan nem merült fel, hogy újra bevezetik Magyarországon. Most arról folyik a vita, hogy van-e létjogosultsága az erről folyó vitának…
Éppen minap jelentette be Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter, hogy az európai intézményrendszer, a strasbourgi bíróság és az Európai Unió támadást indított a tényleges életfogytig tartó büntetés magyar intézménye ellen. A kormány azonban ragaszkodik ehhez a büntetési tételhez, arról nem is beszélve, hogy Magyarország erre reagálva azt ajánlotta fel, hogy megadja a kegyelem lehetőségét az ilyen büntetést töltőknek. Ön szerint ez elegendő?
Én úgy gondolom, hogy az a mód, ahogy a magyar jogalkotó ezt a kérdést rendezi, kielégítő. A tényleges életfogytiglani büntetésre ítélt személyeknek most egy olyan lehetőséget kell adni, hogy meghatározott idő elteltével, negyven év után hivatalból felülvizsgálják a büntetését. Ennek a fórumait is meghatározták. Úgy gondolom, hogy a megoldás megfelelhet az uniónak is.
A legfrissebb ügyészségi statisztika szerint a tavalyi évben csökkent a bűncselekmények száma. Ön szerint ez minek köszönhető?
Ebben valószínűleg közrejátszik a büntető jogszabályok változása, de a csökkenés például azt is jelentheti – mivel ma már tényleg tendenciáról beszélhetünk -, hogy van egy hatékony büntető igazságszolgáltatási rendszerünk, amely alkalmas a bűncselekmények kezelésére. Persze minden rendszert lehet hatékonyabbá tenni, de én összességében azt mondanám, hogy a jelenlegi rendszer – beleértve az ügyészséget is – hatékony és modern.
Még távol van az új büntetőeljárási kódex elkészülte, de azért megkérdezzük, lesz-e benne olyan garancia, amely a büntetőeljárások meggyorsítását fogja eredményezni?
Az új büntetőeljárási kódex elkészítésében nyilvánvaló cél, hogy felgyorsítsuk a büntetőeljárás menetét, de higgye el, hogy nem csak nálunk probléma a lassúság, hanem az egész világon…
Bocsásson meg, de mi pont az ellenkezőjét tapasztaljuk, amikor külföldi büntetőeljárásokról olvasunk. Említhetnénk például a Breivik-ügyet, amelyben hetvenhét áldozatról beszélünk, és négy hónap alatt jogerős ítélet született. Ha ez nálunk folyik, öt év alatt sem zárul le a per…
Kiragadott példákat lehet említeni, de nem érdemes…
Úgy tűnik, ez külföldön természetes, nálunk meg pont az a természetes, hogy évekig húzódnak az ügyek…
Ebben a tekintetben elképzelhető, hogy jó lenne, ha a jogszabályok a gyorsító eszközök mind szélesebb körű használatára lehetőséget biztosítanának. Ilyenek például a bíróság elé állítás, a tárgyalás mellőzése, a vádelhalasztás, vagy akár a közvetítői eljárás. Ezek nem csak gyorsíthatják, de lényegesen leegyszerűsítik a büntetőeljárást. Az ügyészség ezen a téren jelentős eredményeket produkált az elmúlt időszakban. Tavaly például a vádra került ügyek 26,3 százalékát tárgyalás mellőzésével, míg 22,9 százalékában bíróság elé állítással oldották meg.
Igen, de ezek csak az egyszerűbb esetekben működnek, amikor mondjuk van egy beismerő vallomás a nyomozó hatóság kezében…
Folynak viták olyan koncepcionális kérdésekről, hogy például a bizonyítást feltétlenül meg kell-e teljes körűen ismételni a bíróságon. Vagy hol kell egyáltalán a bizonyítást lefolytatni: a nyomozati, vagy a bírósági szakaszban? Elég-e az egyik szakaszban, vagy az ellenőrzés miatt maradjon úgy, ahogy most van, hogy mind a két szakaszban van bizonyítás felvétele? Tehát a kulcskérdés a bizonyítás, hogy mit, milyen körülmények között, miként fogadunk el bizonyítéknak, mennyire kérdőjelezhetők meg a későbbiekben ezek a bizonyítékok, és mennyire törekszünk arra, hogy teljes körűek legyenek ezek a bizonyítékok. Ha ezeket a határokat optimálisan tudjuk egymás mellé rendezni, akkor szerintem jó esélyünk van arra, hogy még a legsúlyosabb esetben is gyorsabb legyen a büntetőeljárás, ne legyen például ennyi hatályon kívül helyezés, mint amennyi most van. Egyébként a hatályon kívül helyezési okokat is nagyon át kell vizsgálni, és szerintem szűkíteni kell ezeknek a körét. Ugyanakkor viszont nem szabad elveszíteni azt, hogy ha van egy jogerős ítélet az nagy valószínűséggel az objektív valóságot tartalmazza és ne derüljön ki arról egy év elteltével, hogy mégsem az.
A legtöbb fellebbezést súlyosítás érdekében teszi az ügyészség Fotó: Szabó Fruzsina Anna/PestiSrácok.hu
Ugyanakkor sok esetben az tapasztalható, hogy az ügyészség képviselője a tárgyalásokon csupán hivatalból nyújt be súlyosítás miatt fellebbezést, holott egyes ügyeket hamarabb le lehetne zárni, ha a vádhatóság elfogadná az elsőfokú ítéletet. Miért van ez?
Én nem így látom a fellebbezési gyakorlatunkat. Először is a fellebbezés beterjesztésekor az ügyész abban tudja kifejteni a véleményét az elsőfokú bíróság munkájáról. Az nem titok, hogy fellebbezéseink nagy része a büntető ügyekben a súlyosításra irányul, mert összességében enyhének tartjuk az ítélkezési gyakorlatot. Folytattunk vizsgálatokat például a középmérték betartásáról és azt láttuk, hogy a bíróságok esetenként eltérnek a középmértéktől, amit a törvény előír és az indokolási kötelezettségüket sem mindíg érvényesítik. Ilyenkor az ügyész nem tehet mást, mint a törvény betűjét és szellemét érvényesítve súlyosításért fellebbez. Talán itt, a büntetés kiszabása terén van a legnagyobb vitánk a bírósággal. Megjegyzem akkor is fellebbezünk, amikor törvénysértően súlyos ítéletet hoz a bíróság…
A brókerbotrányok nyomozásában számos vád érte a rendőrséget és az ügyészséget is, hogy sokat vártak a meggyanúsításokkal és más nyomozati cselekményekkel. Ön hogy látja ezt?
Az összes brókerügyben gyorsan és szakszerűen végezték a feladatukat a szervek, én nem is értem az erről folyó polémiát. Az tény, hogy éppen az ilyen bűncselekményeknél nem jellemző a gyorsaság, de ezekben az esetekben olyan nagy erőket mozgósított a nyomozó hatóság és az ügyészség, amelynek eredményeként két héten belül eljutottunk a gyanúsításokig, a bíróság pedig letartóztatta a gyanúsítottakat, így megerősítve a megalapozott gyanút. Sor került a vagyonbiztosítási intézkedésekre is, sőt azóta például a Hungária Értékpapír ügyében még további gyanúsítás is történt. Én azt látom, hogy a nyomozások jól és jó irányba haladnak. Az apró munka viszont még csak most következik, nagyon sok számláról kell tisztázni az ott lévő pénz eredetét, a tovább utalását és a többit. Mivel ez évekig tartó munka lenne, utasítást adtam arra, hogy szerezzünk be egy olyan, egyébként igen drága szoftvert, amelynek segítségével a lefoglalt és megszerzett adatok viszonylag gyorsan feldolgozhatóvá válnak. Nem tagadom, itt még elég sok munka van, de a bűncselekmény jellegéhez, súlyához, az elkövetés időtartamához képest, a nyomozás jól és gyorsan, nagy erőket mozgósítva halad.
A nyomozás jelenlegi állása szerint követtek-e el bármilyen szabálysértést azok a kormányzati szervek, vagy önkormányzatok, amelyek közpénzt tartottak a brókercégeknél, attól függetlenül, hogy azokat vissza tudták szerezni, vagy nem?
Erre jelen pillanatban nem tudok válaszolni. Ha erre lesznek adatok, akkor nyilván azt is ki kell vizsgálni. Egyenlőre a nyomozás az eltüntetett pénzek útját próbálja feltérképezni. Minden büntetőjogilag releváns tényt meg fogunk vizsgálni.
Volt némi polémia különböző állami szervek között, hogy például a Quaestor esetében már korábban is megfigyelhetők voltak azok a folyamatok, amelyek miatt most nyomozás folyik. Ha Tarsoly Csaba nem jelzi a hiányt az MNB-nek, mit gondol, akkor nincs Quaestor-ügy?
Ezt nem tudom megmondani, mi kaptunk egy feljelentést az MNB-től, pontosabban a rendőrség kapott feljelentést, de az, hogy ez mikor derült volna ki és milyen körülmények között, nem tudom megmondani. Biztosan kiderült volna, hiszen az MNB is vizsgálódott már. Lehet, hogy ez volt az oka az önfeljelentésnek is.
Az ügyészségi statisztika szerint is nőtt a korrupciós bűncselekmények száma, tehát ezek szerint igaza van a hazánkat korrupciós vádakkal támadó külföldnek? Hogyan látja ön ezt?
Valóban a statisztika szerint 2013-hoz képest csaknem háromszorosára nőtt a korrupciós bűncselekmények száma, de én ezt nem a cselekmények növekedésének tudom be, hanem annak, hogy ennyivel jobb lett a felderítés. És ez az ügyészséget is dícséri. A korrupciós látencia minden országban magas, de ha így megugrik, egyik évről a másikra az ilyen jellegű bűnelkövetések száma, az egyértelműen azt jelzi, hogy a felderítésben történt a változás. Ez szerintem Magyarországon is így van. Én nem látom ezt az országot korruptabbnak, mint a térségünk bármelyik államát, sőt biztos, hogy több országnál itt jobb a helyzet e tekintetben.
A kitiltási botrány és az amerikai cégekkel szemben folytatott vizsgálat két különböző történet Fotó: Szabó Fruzsina Anna/PestiSrácok.hu
Az amerikai kitiltási botrányt megalapozó korrupciós ügyekben folyik-e nyomozás?
Egy pillanat. Válasszuk ketté a dolgokat. Mint azt ön is tudja, a kitiltási ügyben magam is küldtem az amerikai szervekhez egy megkeresést, amelyben a vádakat megalapozó információkra voltam kíváncsi. Erről a mai napig nem érkezett válasz. Aztán vannak különféle, amerikai állampolgárokat, cégeket érintő nyomozások, amelyek pénzügyi bűncselekményekről szólnak. Ezekkel kapcsolatban jelenleg arra várunk, hogy az amerikai igazságügyi szervek teljesítsék az általunk küldött jogsegély kérelmet.
A Kovács Béla-ügyben megkeresték-e már a brüsszeli szervek a meghallgatásával kapcsolatban?
Még nem.
Ez egy államtitkot képező ügy. Mit tud elmondani ön egy külföldi országban erről az ügyről anélkül, hogy a magyar állam érdekeit megsértené?
Nyilvánvaló az ügyről annyit lehet elmondani, amennyit a bizottságnak írásban közöltünk. Annyi pluszt hozzá lehet tenni, hogyan történt maga az eljárás, mik az erre vonatkozó magyar jogszabályok, azok miként lettek betartva, sérült-e bármilyen emberi-, vagy mentelmi jog, és mi a magyar gyakorlat ilyen ügyekben. Ennek azért van jelentősége, mert a nevezett képviselőt ugyanaz a mentelmi jog illeti meg az európai parlamentben, mint az itthoniban. Ezért fontos ezeket a körülményeket, magán az ügyön kívül tisztázni, hiszen itt olyan nyilatkozatok is megjelentek, hogy magának az ügynek a kezelése volt szabálytalan.
Sajtóinformációk szerint a Simon Gábor-ügyben a nyomozó ügyészség nem találta meg a 220 millió forint forrását. Igaz ez?
Erre azt tudom mondani, hogy a nyomozás folyamatban van, de ennek a nyomozásnak nagyon fontos eleme a külföldi jogsegélyek beérkezése és értékelése, így ezektől sok minden függ, és nyilván más nyomozati cselekmények is folyamatban vannak. Ezeknek a végét meg kell várni.
Címlapfotó: Szabó Fruzsina Anna
Facebook
Twitter
YouTube
RSS