Pesti Srácok

Pontosan tudta a CNN, hogy mit miért csinál, mégis bukta lett a Trump-interjú

Pontosan tudta a CNN, hogy mit miért csinál, mégis bukta lett a Trump-interjú

Ismeretes: a napokban Donald Trumpot meghívta a CNN. Ez már önmagában hihetetlen, azt viszont egyenesen tanítani kellene, ahogy Trump földbe döngölte az őt kérdező Kaitlan Collins riportert, aki egyébként tényleg mindent megtett, hogy kiforgassa interjúalanya szavait, vagy ha ezt nem sikerül, akkor megakadályozza a válaszadást. Ez sem jött össze, Trump nagyon sokat profitált a beszélgetésből politikailag, a CNN finoman szólva öntökönlőtten fetreng azóta is. Szentül meg vagyok róla győződve, hogy a nézettségi gondokkal küzdő csatorna pontosan tudta, mit csinál, és a riporter lány alázása is valamelyest a terv része volt, de senki nem gondolta volna, hogy ennyivel többet visz majd a dolog, mint amennyit hoz. Hogy miért történt így? Agyaljunk ezen egy kicsit.

Ahogy az lenni szokott, a beszélgetés miatt az elsők között akadt ki Alexandria Ocasio-Cortez, aki a következőt mondta:

PestiSracok facebook image

Az MSNBC riportere majdnem könnyezett, amikor idézte Donald Trumpot, aki azt mondta, hogy kegyelmet fog adni a január 6-i események elítéltjeinek, és ez a közönségnek tetszett. A csatornának az is rosszul esett, hogy Trump a kérdező, egyébként folyamatosan a szavába vágó riportert „rettenetes embernek” nevezte. Az egyik legjobban elszontyolódott kommunista Joe Scarborough volt, aki a hazugságok vírusának nevezete Trumpot. (A haladó értelmiségtől ezúttal elmaradt a dehumanizálás miatti sikoltozás.) De a lényeg ezután jött: a tapsoló közönség miatt a műsort összemosta Putyin Oroszországával. (Ott is imádják a balosok sértegetni és lenézni az átlag amerikait.)

A mindig jólfésült Anderson Cooper, a CNN nagyágyúja bocsánatkérően ismerte be a nézőknek, hogy bizony megérti, valóban szörnyű volt, amit láttak. Azt hazudta, hogy rengeteg amerikai háborodott fel a beszélgetésen, ami szerintem egyáltalán nem igaz, mert ez volt a legjobb műsor, amit a CNN az elmúlt időszakban sugárzott, és valószínűleg ezt nézték a legtöbben.

És meg is érkeztünk a lényeghez, hogy miért hívhatták meg Trumpot

A CNN nagy valószínűséggel pontosan tudta, mit csinál, amikor Donald Trumpot beültették egy arénába, ahol a közönség jelentős részét a volt elnök rajongói tették ki. Sőt, a csatorna olyan szinten biztosra akart menni, hogy beültettek egy 30 éves, törékeny, Trump szempontjából rutintalan műsorvezetőt, akit tulajdonképpen feláldoztak azzal a céllal, hogy legyen kivel felmosni a padlót, ha úgy alakul. És úgy alakult. Trump rendkívül higgadtan kezdte, de gyorsan eljutott odáig, hogy a műsorvezetőt „szörnyű embernek” nevezze. És valószínűleg ez volt a cél: feldühíteni Trumpot, akiről remélték, hogy nekimegy majd a csinos fiatal műsorvezetőnek, a felvételeket majd körbe lehet hordozni, mint a csatába hívó véres kardot, hogy „látjátok, ő lesz a republikánus jelölt”, közben a csatornát meg egy erkölcsi magaslatra lehetett volna helyezni, akik meghívták, sőt, szóhoz engedték jutni még a nagybetűs ellenséget is.

Trump már azzal nézettséget generált volna az elmúlt időszakban sokszor arcra eső, a számokat tekintve brutális sebességgel a földbe csapódni készülő csatornának, ha csak megérkezik, ugyanis a volt elnök az elmúlt időszakot kommunikációs szempontból a „vadnyugaton” töltötte, ez viszont egy olyan esemény volt, amelynek keretein belül visszatérhetett a mainstream médiába.

Egy kis hiba azonban mégiscsak a fogaskerekek közé csúszott: nem számítottak arra, hogy Trump minden szempontból ennyire szimpatikus lesz, hogy a színpadon nem egy megtört, meghurcolt exelnököt, hanem egy energikus, tenni akaró, magabiztos embert fognak látni, akinek igenis van víziója a jövőről, és még mindig hatalmas nagy showman. Ja, és azt sem kalkulálták bele, hogy a megszokott, kissé goromba Trump-stílus igenis hiányzott az embereknek, ráadásul a volt elnök ezt most különösen szofisztikáltan és jó ritmusban adta elő.

A haditerv a törékeny kérdező kislánnyal így csak részben lett sikeres (a nézettség miatt), mindezt ennyire hatásosan nem tudta volna Trump elmondani egy dörzsöltebb, tapasztaltabb kérdező, vagy egy rafináltabb vitapartner, mondjuk Nancy Pelosi társaságában, szóval tulajdonképpen feltették, amit fel lehetett tenni egy lapra, és nyertek is, de főleg buktak. Ezt a CNN felelős csapata már közben észrevette: aki szemfüles volt, láthatta, hogy a 40. percnél volt egy indokolatlanul bekonferált szünet, illetve a másfél órásra tervezett beszélgetés mindössze 70 percig tartott. Nem is baj, ez így volt tökéletes.

És most – természetesen – a többi kommunista médium is erről beszél: megvetik a CNN-t, amiért meghívta Trumpot, ezáltal sértegethetik a konkurenciát, és leszakíthatják a kis hasznukat abból, hogy ismét Trumpról beszélhetnek és őt kritizálhatják, és talán kicsit örülnek is, hogy nem ők sültek fel ennyire, és nem nekik kellett beáldozni egy csomó mindent a nézettség és ezáltal a pénz oltárán.

A műsorszám által kiváltott felháborodás-folyam miatt kérdések merültek fel Chris Licht vezérigazgató jövőjével és a 2024-es választások során a sajtó előtt álló nagyobb kihívásokkal kapcsolatban, ami valószínűleg nem volt belekalkulálva a képletbe.

Az ügyben pedig az egyik legszórakoztatóbb, hogy a forradalom ismét megcsócsálta önmagát a bajtársaival együtt: a WOKE-kommunisták egymást gyűlölik a legjobban, és ez abból is látszik, hogy azonnal beindultak a Twitteren a „legforróbb” témák, amelyek ezek voltak: „BoycottCNN”, „DoneWithCNN” és „ByeCNN”, vagyis „Bojkottáljuk a CNN-t”, „Elég a CNN-ből”, és „Viszlát CNN”.

Érdekesség még így a „mélyelemzés” végére, hogy a Trumpot kérdező CNN-es – most már hulló – csillag, Kaitlan Collins a Daily Callernél dolgozott korábban, ami egy kimondottan jó lap volt, és amelynek társalapítója Tucker Carlson volt, aki eladta később a részesedését. Kaitlan Collins korábban többször emlegette Soros Györgyöt úgy, mint egy „külföldön született üzletembert, aki fel akarja forgatni Amerikát”.

Fotó: deadline.com

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.