A politika maga alá gyűrte a kultúrát! – Alexa Károly és az Öreg
A kulturális szféra leképezi a parlamenti pártok összetételét, és ezért beszélhetünk egyáltalán a kultúra szabadságáról – szögezte le rögtön Alexa Károly a beszélgetésünk elején. Az irodalomban, a színház- és filmművészetben különböző csoportok alakultak ki, Egyesek a balliberális oldalra húznak és eszeveszett ellenségei a nemzeti, keresztény felfogásnak. Mások meg a jobboldalhoz. Alexa Károly József Attila-díjas magyar irodalom- és művelődéstörténész, kritikus, író, közíró, egyetemi oktató volt az Öreg vendége.
Az irodalom politikai súlya a minimálisra csökkent, nem úgy mint a Kádár-korszakban, ahol az Aczél György-féle kultúrpolitika felemelte, de ha kellett, a süllyesztőbe küldte a szabad, a magyar hagyományokra épülő gondolkodást. Ez azt jelentette, hogy az MSZMP által meghúzott határokat nem lehetett átlépni:
az 1956-os forradalomról nem lehetett írni, nem lehetett szóvá tenni a szovjet megszállást vagy nem lehetett beszélni az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és vajdasági magyarság jogfosztottságáról.
Akik ezt megtették, mint például a Tiszatáj vagy a Mozgó Világ folyóirat szerkesztői, annak lapját bezúzták, munkatársait kirúgták. Ez történt Kulin Ferenccel, vezető szerkesztőjével, Alexa Károllyal és az egész szerkesztőséggel.
Magyarán, a kommunista rendszerben cenzúra volt, kifelé pofázni nem lehetett.
Mégis, a diktatúrában valamennyire üzenni lehetett a hatalomnak, lehetett feszegetni a határokat, ami végül a rendszerváltásba torkollott. Ma nyíltan lehet üzenni a hatalomnak, ez akkor is így van, ha az üzengető mögött mindig ott áll egy párt.
Alexa hiányolja azt a kulturális pezsgést, ami jellemezte az átkost, ma falak választják el egymástól a kulturális élet résztvevőit. A mai magyar értelmiség szellemi és gyakorlati cselekvőképessége is visszaszorult.
Se az értelmiség, se a társadalom sincs morálisan, kulturálisan jó állapotban. Ennek nemcsak a globalista hatások az okai, hanem az oktatás alacsony színvonala, és az a választóvonal, amely a balliberális és népi, nemzeti gondolkodók között húzódik.
Kellene újra egy Klebelsberg Kunó, ráférne erre az országra
– jegyezte meg az irodalomtörténész. A kulturális esélyegyenlőtlenséget növelik a drága könyvek, színház- és múzeum jegyek, egyáltalán az, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok nem kerülnek közel a mindenki által elérhetővé lévő kultúrához. Hol vannak az olcsó, három forintos könyvek?
